A Szent Három Nap liturgiája Nagycsütörtökön kezdődött egy szentmisével, amit egyesek szerint nem ért véget, aztán folytatódott Nagypéntek „csonka miséjével”, amely nem szentmise, hanem „Az Úr szenvedésének ünneplése”. Így jutunk el Húsvét vigíliájához. Ott kezdődik, ahol abbahagytuk. A templom sötét, a szentmise nem kezdődik el a szokott módon, kint vagyunk a külső sötétben a templom előtt, tűzszentelés, arról a húsvéti gyertya meggyújtása, bevonulás a sötét templomba, ahol szétosztjuk a gyertya lángját. Ezt követi még mindig sötétben a húsvéti örömének, az Exultet, aztán következnek az ószövetségi olvasmányok, egy énekes „visszakéri a Gloriát”, megszólal az orgona, felhangzik a nagyböjtben alapvetően nélkülözött Dicsőség, kigyúlnak a fények. A szentlecke után egy énekes újratanítja a 40 nap alatt „elfeledett” alleluját. Az evangélium és a homília után a pap megszenteli a keresztelőkutat, meghinti szenteltvízzel a híveket, akik megújították keresztségi fogadalmukat. Innen a szokott menetben folytatódik a szentmise, amely az áldozás után a feltámadási körmenettel zárul, mert Krisztus feltámadásának örömhíre akkora, hogy nem tudjuk magunkban tartani, meg kell mutatnunk a világnak… A szentségi áldás után az Oltáriszentség visszakerül a tabernákulumba, amelynek ajtaja nagycsütörtök óta nyitva állt és most bezárul, s ezzel végetér a Szent Három Nap akár egynek is tekinthető liturgiája.