Search
Close this search box.

Szent Imre Plébánia

Boldog Apor Vilmos püspöknek a győri Szent Imre templom felszentelésekor mondott beszéde

„És neve Emmanuelnek fog hivatni, vagyis Isten mivelünk.” Soha oly mély értelmet nem kap az Üdvözítőnek ezen bibliai elnevezése, mint amikor templomot szentel az egyház. – Ma, épp áldozócsütörtökön, amidőn az egyház az Úr mennybemenetelét ünnepli, és szinte elbúcsúzik a feltámadott Jézustól, aki negyvennapi megdicsőült ittléte után felemelkedik e földről az égbe, ma szemlélteti ez a templomszentelés legjobban, hogy mégis velünk az Úr, nem hagyott árván minket itt a földön.

1. Mert a templomban jelen van az Úr. „Íme, az Úr sátra az emberekkel.” Nem ok nélkül nevezte el a liturgia tabernákulumnak, vagyis sátornak azt a szekrényt, melyben elrejti a legméltóságosabb Oltáriszentséget. Három apostol, Péter, János és Jakab, a táborhegyi látomás után így szóltak: „Uram, jó itt lenni, építsünk három sátrat, neked egyet, Illésnek egyet, Mózesnek egyet.” A mi katolikus templomunkban egyetlen sátor van, ebben lakik Jézus megdicsőült, s a kenyér színe alatt rejtőzött testével, vérével, és jobban, mint az a három apostol, érezzük: Uram, jó nekünk itt lennünk! Itt megtaláljuk a napnak bármely órájában. Itt jó imádkozva felmelegedni, ahogy az emmauszi tanítványok szíve átmelegedett, amikor a vándor képében rejtőzött Jézus kísérte őket az úton Emmausz felé. Itt jó elmondani hálás szívvel mindazt a jót, amit a Gondviselés adott. Itt jó elpanaszolni azt, ami fáj, és áldozatos lélekkel belenyugodni, ha Isten elvett valamit, ami kedves volt: „Az Úr adta, az Úr elvette, az Úr neve legyen áldott.” Itt jó kérni, és reménykedve, bizakodva, az Úr szíve elé tárni minden vágyat, minden kívánságot, itt jó elzokogni, mint Magdolna, vagy mint a bűnbeesett Péter a mea culpát, itt jó az engesztelés imáját elrebegni, és békével megtelni az Igazság Napjából szertesugárzó kegyelemsugarak által.

2. Velünk az Úr, itt, a templomban. Mert itt él az Úr az Egyház által. Nem maradtunk árván Jézus mennybemenetele után, hisz a Szentlélek fuvallata létrehozta az egyházat, mely a titokzatosan továbbélő Jézus, az egyházat, mely leginkább a templomban árasztja jótékony kegyelemáradatát. Itt tanít az Úr Jézus a szószékről, itt hirdeti igazságait a falra festett sokféle képről, s az oltárnál lejátszódó szertartások képletes beszédjével. Tanít Jézus imádkozni, amikor az egyház remekszép melódiákban zengi, mondja a szebbnél szebb imaszövegeit. Itt tanulunk glóriát zengeni, hitet vallani, kyriében könyörögni, szentmisében engesztelni. Évről évre itt újul meg Jézus egész élete a karácsonyi jászoltól a keresztfáig, itt hangzik el az evangélium szavaival Jézus sok tanítása szóról szóra, s a szent könyveknek egész tartalmát itt hallgathatjuk végig számtalanszor. De itt osztja kegyelmeit Jézus, táplál minket az angyalok kenyerével, mos le minket a keresztvíz hullámaival, a gyóntatószékben elsuttogott absolutioval, itt erősödik meg az ifjú a bérmálás szentségével, és itt nyeri az áldást az ifjú pár, amikor elindul a családalapítás útján. Innét viszi a beteghez, a haldoklóhoz a szent kenetet s az Oltáriszentséget, a lelkipásztor itt mutatja be a legszentebb áldozatot, és imádkozik élőkért és megholtakért az egyház.

3. Velünk az Úr Jézus a templomban, hogy innét elkísérjen az élet útján. Imádságban megihletődve innét mész a mindennapi munkába, a gyóntatószékben megszabadult lélekkel mész bele újabb küzdelmekbe, a szentáldozásban Jézussal egyesülve mész haza, hogy Jézus kísérőd maradjon, erősséged, vigaszod az élet minden percében. Látod, mennyi szeretetet tanúsított veled szemben az Úr azzal, hogy templomot adott!

Ez a nap örömnap. A gyásznak, bajnak, harcnak tengerében mily jól esik ezt a vigaszteljes örömnapot megülni, és mily jó újra bízni, újra remélni a szebb jövendőben! Első imádságunk azoknak szól, kik messze külföldön a haza boldogulásáért állanak őrt, készen minden pillanatban a gyilkos halálra. Uram, add békességed, vezéreld vissza hozzánk mielőbb [őket]! Hadd lássák ők is ezt az új templomot, hadd zengjenek velünk itt boldog Te Deumot!