A szentélyben friss vakolatra festve freskó látható, amely Szőnyi István festőművész alkotása.
Krisztus a világegyházban diadalmaskodik
A szentély freskója 6 képben mutatja be a diadalmas Krisztus világegyházának történetét, működését. A művész egyházfestészeti felfogása: Isten házának középpontjában Isten áll.
Christus regnat (Krisztus uralkodik). Ez a kép adja a templom titulusát: Urunk mennybemenetele. Krisztus lába alatt a felhő, amelyet az élet változatosságát jelző fényes és sötét sugárkévék törnek át. Urunk 7 angyal társaságában emelkedik fel az égbe, ahonnan csodálatos mennyei fény ömlik le a földre, az egész egyházra, amely mind a 7 szentséget tanítja. A Jordán vidékét helyettesítő Duna mellett csoportosulnak az apostolok, akik Krisztus után akarnak emelkedni. Szomorúságukban egy angyal vigasztalja és bátorítja őket. A csoportban térden Szent János és a Boldogságos Szűz Mária, az ülő alak: Mária Magdolna.
A festményen lovak és szarvas is látható. A fehér ló a diadalmat, a győzelmet jelenti.
Christus vincit (Krisztus győz). A csendes égen fehér kereszt tündöklik, amely körül Konstantin azt olvasta: “E jelben győzni fogsz”. Ebben a biztos tudatban indult a császár a nagy ütközetre, melyben az Egyház győzött az államhatalom fölött.
A csata színhelyéül a Tiberis folyót a mi Dunánk helyettesíti. Felismerhetjük Zebegény falu vidékét, ahol a művész a kompozícióját megtervezte. A fehér ló a jelenet középpontja.
A két szolga közül az egyik az égre mutat, ahonnan a segítség jő, a másik már hódol is a kereszt előtt. A római világbirodalom 10 fős csapata Krisztusban bízik.
Christus imperat (Krisztus parancsol). Ez a canossai jelenet. IV. Henrik német-római császár önkényesen rendelkezett a püspökök személyével és birtokával. Mivel ezt az eljárást VII. Gergely pápa tiltakozása ellenére is folytatta, ezért kiközösítés alá esett. Ez alól kért feloldozást a pápától Canossa várában. A festményen pej lovát most nem üli meg gazdája. A vár kapuja előtt bűnbánati köntösben térdel a bűnbánó császár, észak-germániai és dór olaszai között térdel, és VII. Gergely pápa feloldozza bűneinek kötelékétől. Tél volt ekkor, az olajfa ágai levelek nélkül merednek az égre.
A lélekformáló Egyház tanítja az embereket. A mester maga a művész: Szőnyi István. A hallgatók között van ifjú és öreg, férfi, pogány, zsidó, barbár és keresztény. A pogány bölcselő vörös ruhában dacos gőggel ül, ölében a saját bölcseletének könyve. A zsinagóga képviselője, az öreg kékruhás, kezében vándorbotot tartva, semmi érdeklődést nem mutat az Egyház tanítása iránt. Mögötte állva figyelemmel hallgatja az előadást két férfiú, a népvándorlás nemzedéke, akik még idejében magukra vették az Egyház kötelékét, elfogadták az Egyház tanítását. Ezzel megalkották az új keresztény Európát. Ezért virul mögöttük a zöldellő fa és bokor. Legközelebb húzódik a mesterhez a humanista ifjú, korhű ruhában. Csupa fül és buzgóság, és megtalálta Krisztust.
A képzőművészetnek mind a három ága szóhoz jutott: az építészet, a szobrászat és a festészet. Az építőmesternek két hallgatója van, fekete és sárga a tunikájuk. Ezek egy templomnak a tervét nézik. A két szobrásznövendék meg az asztalra állított szobrot szemléli. A festészettel az asztal előtt egy zsámolyon ülő férfi foglalkozik. Különleges művészruha van rajta, így kapja az ihletet az iniciálé festésére.
A szociális Egyház jelenete az irgalmasság testi és lelki cselekedeteinek gyakorlását mutatja be három mozzanatban.
Tekintse meg a szentély freskóiról készült további képeket is: