„Szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között.”  (Ter 9,8-15)

Szentlélek hívó imádság

Mennyei Atyánk, Te, aki az eget és a földet ujjaidon hordozod, a tenger vizeit tenyereden méred, a föld kerekségét araszoddal befogod, alázatosan kérünk, világosítsd meg értelmünket, hogy megismerjen Téged; gerjeszd fel szívünket, hogy féljen és tiszteljen Téged; tisztítsd meg lelkünket, hogy mindenekfelett szeressen Téged. Föl ne indítsd, Urunk haragodat, hanem irgalmasan szánd meg gyarlóságunkat, és engedd, hogy amint hitünk által most fölségedet homályban távol látjuk, úgy halálunk után Téged színről színre lássunk. A mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Valahányszor természeti katasztrófák szemtanújává vagy túlélőjévé válik valaki, nyomban a veszélyeztetettségének érzése hatalmasodik el rajta. A félelmetes viharok, az elemi erejű földrengések, a hatalmas méretű áradások pusztító erejét megtapasztalva rendkívül kiszolgáltatottnak érzi magát. És rögtön az is eszébe jut, hogy ez bármikor megismétlődhet. Ott áll a fenyegetett ember tehetetlenül a fenyegetett környezetben. A kiszolgáltatottság érzése a babiloni száműzetés katasztrófájának a megtapasztalásakor is hasonlóképpen nyomasztóvá vált. Az elhurcoltak lehetőségei meglehetősen korlátozottak voltak. A mély kétségek közepette szólal meg az a papi szerző, aki határozottan állítja, hogy a természeti és politikai erők kaotikus állapota ellenére is érdemes ráhagyatkozni az Isten kitartó és megbízható hűségére. Ezért kezd el beszélni kortársainak az Isten Noéval kötött szövetségéről.

Isten Igéjének meghallgatása

⁸Aztán így szólt Isten Noéhoz és fiaihoz, akik vele voltak: ⁹„Nézzétek, szövetséget kötök veletek, s utánatok utódaitokkal ¹⁰és minden élőlénnyel, amely veletek van: a madarakkal, a háziállatokkal s az összes mezei vaddal, mindennel, ami kijött a bárkából, a föld minden állatával.¹¹Megkötöm veletek szövetségem, többé nem törlök el minden lényt a földről vízözönnel, és nem jön olyan áradat, amely elpusztítja a földet.” ¹²Aztán így szólt Isten: „Ez legyen jele a szövetségnek, amely fennáll köztem és köztetek, meg a veletek levő minden élőlény között minden nemzedékre: ¹³szivárványt helyezek a felhőkbe: ez legyen a szövetség jele köztem és a föld között. ¹⁴Ha összegyűjtöm a föld felett a felhőket és a szivárvány megjelenik a felhőkön, ¹⁵akkor megemlékezem szövetségemről, ami fennáll köztem és köztetek, meg minden élőlény és test között. A víz nem válik többé vízözönné, hogy minden lényt elpusztítson.

A szöveg és környezete

A babiloni száműzetés alatt megfogalmazott rendkívül szép és szemléletes szöveg teológusa bátorító szándékkal szeretné világossá tenni, hogy az ég és a föld, az Isten és az ember világa szorosan kapcsolódik egymáshoz. A vízözönről szóló hosszú történet befejező része az Isten által elhelyezett szivárvány jelével egyértelművé teszi: ugyan viharok bármikor létrejöhetnek, zűrzavaros állapotok bármikor körülvehetik az embert, ennek ellenére az utánuk megjelenő szivárvány mindig okot ad a fellélegzésre.  

Néhány gondolat

A papi szerző különleges módon mutat rá a szövegben, hogy az Isten és Noé között létrejött szövetségkötés nem egyszerűen két, többé-kevésbé egyenjogú partner között kerül megkötésre, hanem ez egészen felülmúlja az ember lehetőségeit. Isten az embert ugyan a partnereként egészen komolyan veszi, de ennek a kötelezettségnek a terhét egyedül Ő vállalja magára. Az Isten szertartásos, ünnepélyes kötelezettségvállalása háromszor is kihangsúlyozza, hogy soha többé nem jön olyan áradat, ami az összes élőlényt elpusztítaná a földön.

A vízözön kiváltó oka az erőszak elhatalmasodása volt a földön. A világ bűne az erőszak, amit az összes élőlény ismételten elkövet. Amit Isten jónak alkotott, azt az erőszak zűrzavarában a pusztulás fenyegeti. Az élőlények általános romlottsága az Isten által teremtett világ pusztulását okozhatja. Ennek a szövetségnek a kedvezményezettjei tehát nemcsak a bárka által megmentett emberek, hanem a megmenekült állatok is.

Hogy a teljes pusztulás soha többé ne történjen meg, Isten létrehozza a szövetség jelét: a felhőkben levő szivárványt. Ez a jel elsősorban az Istent emlékezteti a szövetségére. Amikor tornyosulnak a zivatarfelhők, amikor az erőszak tombolni kezd a földön, amikor az ember széleskörű pusztító lehetőségek birtokába jut, akkor Isten megpillantja a szivárvány jelét és emlékezik a kötelezettségvállalására: soha többé nem akarom elpusztítani sem a földet, sem az életet!

A szivárvány képe felejthetetlenül bevésődik az ember gondolkodásába. Rendkívül színesen és ünnepélyesen szemlélteti az Isten és az ember kapcsolatát. És minden fenyegető vagy megtisztító vihar után arra emlékeztet, hogy az Isten tartja fenn és őrzi meg a világot.

De egy másik, bizonyára eredetibb képet is felidéz a szivárvány: az égen levő óriási méretű ív egy hatalmas harci íjra emlékeztet, az íjászok fegyverére. 

Asszír pecséthengereken egy istenség látható, aki egy csillagokkal díszített harci íjjal, egy sárkányt kerget. A káoszt okozó sárkány itt a pusztító, zűrzavart okozó hatalmakat helyettesíti.  Az istenség megsemmisíti ezeket, hogy a földön az élet lehetővé váljon. Az íj itt az istenség fegyvere, aki ezzel szerzi meg győzelmet. A megfeszített íjból záporozó halálos nyílvesszők az élet védelmezését próbálják szemléltetni minden ellenséges erővel szemben.

Az ókori keleti elképzelések háttere előtt jelenik meg az egyetlen Isten harci eszköze. Ez jelzi, hogy a világban egyáltalán nincsenek meghitt, harmonikus helyzetek.  Az erőszakkal teli világban nagy visszafogottságra van szüksége, hogy a harci íját a felhőkre felakassza. Amikor Isten ezt megteszi, akkor az íj használaton kívül van. Akkor ez az Isten és az élőlények közt levő folytonos békének a jele. Isten ezt a harci eszközt szivárvánnyá változtatja át. Ő biztosítja a világ jövőjét.

Az az Isten teszi le a felajzott íját, akasztja fel azt a felhőkre, aki megbánta, hogy embert teremtett a földön. Az ember az erőszakos önzése által a saját pusztulását sietteti. Ennek ellenére az Isten visszafogottan van jelen a világban. Nem kíván pusztító erővel fellépni, csupán az élet folytatása érdekében ismételten a parancsai megtartására szólítja fel az értelemmel rendelkező és a vele együttműködésre kész embert.       

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Az Isten velünk kötött szövetségének a különlegessége abban áll, hogy az érvényessége kizárólag magától az Istentől függ. Ő ezt a szövetséget semmiféle feltételhez nem kötötte. Mi emberek ezt meg sem szeghetjük. A fennmaradása egyes-egyedül magán az Istenen múlik. Ő viszont esküvel kötelezte saját magát, hogy ehhez a szövetséghez mindig hűséges marad. Hogy a világunk fennmarad-e és meddig, az az Isten hűségén múlik. Hogy ez a hűség hihetetlen mértékű türelemmel és megbocsátással jár Isten részéről, azt be kell látnunk, és szégyenkezve hálásan meg kell köszönnünk.        

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Az Isten ünnepélyes kötelezettségvállalása a szövetség jelében is kifejeződik, amit maga az Isten helyez a felhőkbe. A szivárvány nemcsak Istent emlékezteti a szövetségére, hanem az embert is figyelmezteti a kötelezettségére. Az Isten akarata ellenére, az erőszak önző érvényesítésével nem lehet eljutni semmiféle boldogságra. Az élet soha nem növekszik ott, ahol az erőszak tombol. A bűnre hajlamos embernek ismételten magára kell eszmélnie: ha élni akar, akkor az Isten által felkínált szövetséghez neki is fel kell nőnie. Lehet, hogy hatalmas méretű pusztulás nem következik be a világban, de az egyes ember bármikor odaveszhet.                      

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A világ rendjét és nyugalmát mindig fenyegeti az emberi erőszak és az önhittség. Az ember mindig többnek, jobbnak, erősebbnek képzeli magát nemcsak a másik embernél, hanem az Istennél is. Ezért tébolyultan járja az élet általa helyesnek vélt útjait, és nem veszi észre, hogy amerre lép, a lába nyomában mindig pusztulás, szenvedés jár. Az Istenre figyelők miközben maguk is küzdenek a gyengeségeikkel, ahhoz is van erejük, hogy elviseljék a mások részéről tapasztalt erőszakot. És mindezek mellett Istenbe vetett reménnyel, bizalommal haladnak a bizonytalan jövő felé.  

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Isten örök szövetséget kötött népével, és nem szűnik meg jót tenni vele. Adjunk ezért hálát neki, és jóságára emlékezve kiáltsuk hangos örömmel: Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Istenünk, te alkottál mindent, és gondot viselsz mindenre, add, hogy a teremtett dolgokban mindenkor meglássuk a te kezed alkotásait!
Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Te műveidben kinyilatkoztattad örök tervedet, és hűséges vagy minden nemzedékhez, adj hálát szívünkben azért a kegyelemért, amit érdem nélkül ránk áraszt végtelen szereteted.
Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Önts szívünkbe igyekezetet, hogy neked szolgáljunk, és gondolatainkkal, tetteinkkel téged magasztaljunk!
Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Véreddel szentesítetted az új és örök szövetséget, add, hogy parancsaidat teljesítve hűek maradjunk hozzá!
Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Jóságodnak köszönjük e mai napot, segíts, hogy új életet kezdjünk, és mindig szeressünk téged, mert te magad vagy a szeretet!
Te vagy, Urunk, néped reménysége!

Mindenható Istenünk, tied a teremtett világ minden szépsége és ékessége. Add, hogy a te nevedben örvendező lélekkel kezdjünk el minden napot, és az irántad és testvéreink iránti tevékeny szeretet jegyében fejezhessük be. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi, idei utolsó Lectio divina időpontja: 2015. november 14.

"Megkeresem az elveszettet, visszaterelem az elszéledtet.” (Ez 34,11-12.15-17)