| |
A mai Lectio divinan Schmatovich János atya, a Győri Hittudományi Főiskola biblikus professzora volt vendégünk. |
| |
1. Halk zene, majd Szentlélek hívó himnusz (epiklézis)
Szentlélek hívó himnusz - mp3 fájl |
|
Szentlélek hívó imádság az 1Kor 12,4-11 alapján
Szentlélek Úristen tudjuk, hogy adományaid ugyan különfélék, Te azonban mindig ugyanaz maradsz. Krisztusunk, a Tőled kapott szolgálatok is különfélék, de Te mindig ugyanaz maradsz. Minható Istenünk, sokféle jelet viszel véghez mindenben és mindenkiben, de Te mindvégig ugyanaz maradsz. Szentlélek Istenünk, ajándékaidat azért kapjuk, hogy másoknak használjunk vele. Van, aki közülünk a bölcsesség ajándékát kapja, más a tudás adományát, ismét más a hitet vagy éppen a gyógyítás adományát. Van, aki csodatevő hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a jó és a rossz elbírálásának különleges képessége jut osztályrészül. Mindezt azonban mindig Te műveled, tetszésed szerint osztva kinek-kinek. Add, hogy felismerjük mi a mi feladatunk, és felnövekedve Tőled kapott küldetésünkhöz testvéreink javát szolgáljuk. Amen.
Szentlélek hívó imádság - mp3 fájl |
|
|
2. Isten Igéjének meghallgatása. Amit Isten Igéje mond (lectio)
Lectio
Ezen az estén Szent Pál apostol tanítására figyelünk, amit Istenről és az üdvtörténet tervéről mond leveleiben. Nem egységes szentírási szakaszt választottunk, hanem olyan témákat, amelyek megismerésével és végigelmélkedésével Szent Pál teológiája bontakozik ki előttünk.
|
Isten igéjének meghallgatása
Részletek Szent Páltól - mp3 fájl |
|
1) Isten „haragja”
Isten haragja eléri az égből az embereknek minden istentelenségét és gonoszságát, akik az igazságot elnyomják igazságtalansággal. (Róm 1,18) De mit szóljunk ahhoz, hogy gonoszságunk teszi nyilvánvalóvá Isten igazságát? Mert emberileg szólva nem igazságtalan az Isten, amikor haragjával sújt? (Róm 3,5) A törvény ugyanis büntetésre szolgáltat alkalmat. Ahol nincs törvény, törvényszegés sincs. (Róm 4,15)
2) Isten „igazságossága”
Most azonban az Isten előtti megigazulás a törvénytől függetlenül lett nyilvánvalóvá, amint a törvény és a próféták is tanúsítják : az az Isten előtti megigazulás, amely a Jézus Krisztusban való hitből ered, és amely minden hívőnek szól. Ebben nincs különbség. (Róm 3,21-22)Őt adta oda Isten véres engesztelő áldozatul a hitben, hogy kimutassa igazságosságát. Isten végtelen türelmében elnézte a korábban elkövetett vétkeket, hogy igazságosságát most kimutassa. Mert amint ő igaz, úgy akar igazzá tenni mindenkit, aki Jézusban hisz. (Róm 3,25-26)
3) „Isten szeretete kiáradt szívünkbe”
A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete. (Róm 5,5)
B) Tanítás Isten üdvözítő tervéről
1) Az isteni terv történelmi dimenziója:
Bűn volt a világon azelőtt is, hogy a törvény adatott, de a bűn, ha nincs törvény, nem számít bűnnek. Mindamellett a halál Ádámtól Mózesig úrrá lett azokon is, akik nem vétkeztek a törvényt megszegve, mint Ádám, aki az Eljövendőnek előképe. (Róm 5,13-14)A szeretet nem tesz rosszat az embertársnak. A törvény tökéletes teljesítése tehát a szeretet. (Róm 13,10)
2) Az isteni terv korporális (testületi) dimenziója:
Tehát azért hitből, hogy ugyanakkor kegyelemből is legyen. Így lesz az ígéret minden utód számára biztos, nemcsak azok számára, akik alá vannak vetve a törvénynek, hanem azok számára is, akik Ábrahám hitéből valók. Ő mindnyájunknak atyja (Róm 4,16)Nem szeretnélek benneteket tájékozatlanul hagyni, testvérek, e titok dolgában, nehogy egyéni véleményetekre hagyatkozzatok. A megátalkodottság csak részben érte Izraelt, amíg a pogányok teljes számban meg nem térnek, úgy ők is hitetlenek lettek az irántatok tanúsított irgalmasság miatt, hogy egykor majd irgalomra találjanak. Isten ugyanis minden embert az engedetlenségben fogott össze, hogy mindenkin könyörüljön. (Róm 11,25. 31-32)
3) Az isteni terv kozmikus dimenziója:
Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. (Róm 8,19-21)De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk. (2Kor 5,18-21)
4) Az isteni terv végidőre beállított dimenziója:
Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített. Azért is sóhajtozunk itt, mert szeretnénk beköltözni mennyei otthonunkba. Ha beköltözünk, többé nem látszunk ruhátlannak. Amíg tehát e sátorban lakunk, szorongva sóhajtozunk, mert nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így ami halandó, azt elnyelje az élet. Maga Isten készített erre elő, a Lelket adva nekünk foglalóul. Ezért tölt el a bizalom minket, s nem feledkezünk meg róla, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e. (2Kor 5,1-10)
Testvérek, nem gondolom, hogy máris magamhoz ragadtam, de azt igen, hogy elfelejtem, ami mögöttem van, és nekilendülök annak, ami előttem van. Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. (Fil 3,13-14) |
| |
|
1. Az idézetek kiválasztásának szempontjai
A) Tanítás az elő Istenről
- Isten haragja
- Isten igazságossága
- Isten szeretete
B) Tanítás Isten üdvözítő tervéről
- Az isteni terv történelmi dimenziója
- Az isteni terv testületi dimenziója
- Az isteni terv kozmikus dimenziója
- Az isteni terv végidőre beállított dimenziója
2. Néhány gondolat
A. Tanítás az élő Istenről: Az Ószövetségben „bemutatkozó” Isten: 1) egy és egyetlen, 2) világfeletti és 3) személyes, de ugyanakkor 4) „világ és ember felé forduló” (embermentő- megváltó) Isten.
Szent Pál istenképének három fontos vonása:
- Isten „haragja” (orgé theou, Róm 1,18; 3,5; 4,15; 5,9; 9,22 /Kol 3,6; Ef 5,6/.
- Isten „igazságossága” (dikaiosyné theou). „Isten igazságáról” Pál a Róm 1,17-ben és azután: Róm 3,5.21-22.25-26; 10,3.
- „Isten szeretete kiáradt szívünkbe” (agapé theou): Róm 5,5; vö. 5,8; 8,31-32; 2 Kor 13,11.1
B. Tanítás Isten üdvözítő tervéről: a megváltó terv páli nézőpontja történelmi, korporális, kozmikus és eszkatológikus dimenziókat fed föl:
1. Az isteni terv történelmi dimenziója:
Az idő első korszaka „Ádámtól Mózesig” (Róm 5,13-14; vö. Gal 3,17).
A második szakasz a Mózestól a Messiásig terjedő idő, amikor a „törvényt kaptuk” (Gal 3,19; vö. Róm 5,20), amikor az emberiséget „a törvény fogta össze és őrizte meg”, amíg el nem érte a kifejlettséget (Gal 3,23).
A harmadik szakasz a messiási idő szakasza, Krisztusé, aki a „törvény vége” (Róm 10,4), amikor az emberiség „a krisztusi hitben megigazultnak” (Gal 3,24) találta magát, amely a „szeretetben teljesedik ki” (Gal 5,6), a szeretet a „törvény beteljesülése” (Róm 13,10).
2. Az isteni terv korporális (testületi) dimenziója:
Ábrahám/Izrael: „Benned nyer áldást minden nép” (Gal 3,8; vö. Róm 4,16; Ter 18,18; 12,3)
Minden előkészítés Izrael nemzetén belül történt: Róm 9,4-5.
A Messiás visszautasítása Izrael részéről:Róm 11,15
Csak részleges hűtlenségről van szó (Róm 11,5)
Időleges a megátalkodottság: egykor majd teljes lesz a megtértek száma! (Róm 11,11-12)
Pál szerint ugyanis Izrael továbbra is Isten népe marad és a végén meg fog térni (Róm 11,25.31-32).
3. Az isteni terv kozmikus dimenziója:
Pál összekapcsolja az egész teremtett kozmos-t az emberi megváltással: „Isten mindent lába alá vetett” a feltámadt Krisztusnak (1 Kor 15,26; vö. Zsolt 8,7; Fil 3,21: „ő átalakítja gyarló testünket és hasonlóvá tesz az ő dicsőséges testéhez azon erejénél fogva, amellyel hatalma alá vethet mindent”).
Ezért tekinti Pál a fizikai teremtményt „sóvárogva várakozónak”, „hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára” (Róm 8,19-21).
Pál továbbá úgy is tekinti a kozmos-t, mint ami részesül a Krisztus által végbement bűnös emberiséggel való megbékélésben, kiengesztelődésben (2 Kor 5,18-21; vö. Róm 11,15)
4. Az isteni terv végidőre beállított dimenziója:
Az üdvtörténet első két szakasza (Ádámtól Mózesig, Mózestól Krisztusig) a végéhez ért és a krisztus-hívők már az utolsó szakaszban élnek.
A „végidő” még nem jött el (1 Kor 15,24 – ezen vers legvalószínűbb értelmezése szerint). Krisztus a kozmosz Ura még nem a legfőbb uralkodó; még nem adta át az uralmat Atyjának. Mindez kapcsolódik „az Úr eljövetelé”-hez (1 Tessz 2,19; 3,13; 4,15; 5,23; 1 Kor 15,23). Alig tagadható, hogy Pál ezt a közeljövőben várta.
Mindazonáltal időnként úgy találjuk, hogy fokozatosan békül ki saját közelgő halálával (Fil 1,23) - és halála, illetve „az Úr trónja előtt való megjelenése” (2 Kor 5,1-10) közötti szakasszal. Mindkét esetben Pál üdvtörténeti tanítása tartalmaz egy jövő idejű látásmódot, ideje akár közel, akár távol van, és az ő egyetlen reménye „hazaérkezni az Úrhoz” (2 Kor 5,8); mivel „az Úrral lenni” az az út, az a cél, melyet Pál elgondolt minden keresztény sorsának (1 Tessz 4,15; Fil 1,23: „kívánok feloszlani és Krisztussal lenni”).
Az eszkatológikus tanítás elemei: a parúzia (1 Tessz 4,15), a halálból való feltámadás (1 Tessz 4,16; 1 Kor 15,13-15), az igazság diadal (2 Kor 5,10; Róm 2,6-11; 14,10) és a megigazult hívő dicsősége (Róm 8,18.21; 1 Tessz 2,12).
De e futurisztikus látáspontja mellett van Pálnak egy jelenbeli nézőpontja is, amely szerint az eszkaton már elkezdődött, de még úton vagyunk a teljesség felé. Bizonyos értelemben az emberiség már elnyerte a megváltást. „Most van a kellő idő, most van az üdvösség napja” (2 Kor 6,2). A „Lélek csíráit” (Róm 8,23) és a „pecsétet” (2 Kor 1,22; 5,5; vö. Ef 1,14) már most birtokolja a keresztény hívő. Krisztus már„megdicsőített” minket (Róm 8,30; vö. 2 Kor 3,18; Fil 3,20; (az Ef 2,6-ban és a Kol 2,12-ben ezt annak kifejezéseivel fogalmazzák meg, hogy Krisztus már átvitt minket az égi királyságba).
Időnként Pál úgy beszél, mintha a keresztények már elnyerték volna a megváltást (Róm 8,24, ahol hozzáteszi „reménybeli”; vö. 1 Kor 15,2; 1,18; 2 Kor 2,15); - míg máskor arra céloz, hogy még meg kell váltani őket (1 Kor 5,5; 10,33; Róm 5,9.10; 9,27; 10,9.13).
A nézőpontok különbsége részben attól függ, miként gondolkodott Pál az Úr eljöveteléről. Korábban közelinek gondolta, később már átérezte, mikor olykor közel volt saját halálához, a parúzia még mindig nem következett be.
|
| |
Válaszos zsoltár ének |
|
| |
3. Meditatio és Contemplatio egyben van
A „megvalósult eszkatológia” alternatívája „az önmegvalósító eszkatológia”. Messiási korban élünk. Két sarokpont korszaka ez: visszatekintünk az első Nagypéntekre és Húsvétra – életünk így gazdagszik a korábbi isten tervvel és megváltó tettével, - és előretekintünk a végső, dicsőséges beteljesedésre, amikor mindig Istennel leszünk, - így életünk gazdagszik az eljövendő értékek ismeretével és a velük való végleges egyesülésre való törekvéssel. Ez a keresztények reményének és türelmének alapja (Róm 8,24-25).
A keresztények a krisztusi hiten keresztül találják meg önmagukat: Krisztus bevezetett egy létezési módot, amely akkor válik tökéletessé, beteljesültté, amikor az Úr újra eljön. Ezért is legyen gondunk arra, hogy elfeledjük, ami mögöttünk van és nekifeszülünk annak, ami előttünk van s így törtetünk a célra, annak a hivatásnak pályabérére, melyet Isten onnan felülről adott Jézus Krisztusban (Fil 3,13-14). |
| |
|
