| |
A mai Lectio divinan Tájmel Antal atya, csornai plébános volt vendégünk. |
| |
1. Halk zene, majd Szentlélek hívó himnusz (epiklézis)
Szentlélek hívó himnusz - mp3 fájl |
|
Szentlélek hívó imádság
Te lélegezz bennem, Szentlélek Isten, hogy ami szent, azt akarjam! Te parancsolj nekem, Szentlélek Isten, hogy ami szent, mindig azt tegyem! Te hívogass engem, Szentlélek Isten, hogy ami szent, azt szeressem! Erősíts meg engem, Szentlélek Isten, hogy ami szent, hűséggel megvédjem! Te őrizz engem, Szentlélek Isten, hogy szent kegyelmed el ne veszítsem! Amen.
Szentlélek hívó imádság - mp3 fájl |
|
|
2. Isten Igéjének meghallgatása. Amit Isten Igéje mond (lectio)
Lectio
A János-evangélium szerzője az írását egy bevezetéssel, egy előszóval látta el. Ebben evangéliumának szinte valamennyi fontos témáját megszólaltatja. Olyan ez, mint egy nyitány a nagyobb zeneművek elején. Arra akar hangolni, hogy a hétköznapok rohanása és zaja után elcsendesedve éberré váljunk az Isten Jézus Krisztusban megjelenő titkának érzékelésére. Ez a finomhangolás egyúttal arra az örömre is felkészít, ami az evangélium olvasása közben betölti majd a szívünket.
|
Az evangélium hangos felolvasása
| |
Az Evangélium - mp3 fájl |
|
Jn 1.1-18
1Kezdetben volt az Ige, az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige, 2ő volt kezdetben Istennél. 3Minden általa lett, nélküle semmi sem lett, ami lett. 4Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága. 5A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. 6Föllépett egy ember, az Isten küldte, s János volt a neve. 7Azért jött, hogy tanúságot tegyen, tanúságot a világosságról, hogy mindenki higgyen általa. 8Nem ő volt a világosság, csak tanúságot kellett tennie a világosságról. 9(Az Ige) volt az igazi világosság, amely minden embert megvilágosít. 10A világba jött, a világban volt, általa lett a világ, mégsem ismerte föl a világ. 11A tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. 12Ám akik befogadták, azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek. Azoknak, akik hisznek nevében, 13akik nem a vérnek vagy a testnek a vágyából s nem is a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14S az Ige testté lett, és közöttünk élt.
Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be. 15János tanúbizonyságot tett róla, amikor azt mondta: "Ez az, akiről hirdettem: Aki nyomomba lép, nagyobb nálam, mert előbb volt, mint én." 16Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. 17Mert a törvényt Mózes közvetítette, a kegyelem és az igazság azonban Jézus Krisztus által lett osztályrészünk. 18Istent nem látta soha senki, az Egyszülött Fiú nyilatkoztatta ki, aki az Atya ölén van.
|
Jn 1.19-28
19János így tett tanúságot: A zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá Jeruzsálemből, s megkérdeztették: "Ki vagy?" 20Erre megvallotta, nem tagadta, hanem megvallotta: "Nem én vagyok a Messiás." 21Ezért megkérdezték tőle: "Hát akkor? Talán Illés vagy?" "Nem vagyok" - felelte. "A próféta vagy?" - Erre is nemmel válaszolt. 22Így tovább faggatták: "Akkor ki vagy? Választ kell vinnünk azoknak, akik küldtek minket. Mit mondasz magadról?" 23Ezt felelte: "A pusztában kiáltó szó vagyok: Egyengessétek az Úr útját", amint Izajás próféta mondta. 24A küldöttek a farizeusoktól jöttek, 25s tovább kérdezgették: "Akkor miért keresztelsz, ha nem vagy sem a Messiás, sem Illés, sem a próféta?" 26János így válaszolt: "Én csak vízzel keresztelek. De köztetek áll az, akit nem ismertek, 27aki a nyomomba lép, s akinek még a saruszíját sem vagyok méltó megoldani." 28Ez Betániában történt, a Jordánon túl, ahol János keresztelt. |
| |
|
| |
A szöveg és környezete - mp3 fájl
|
|
1. A szöveg és környezete
A negyedik evangélium most felolvasott prológusa közülünk némelyek számára talán nagyszerűnek és lenyűgözőnek tűnt, mások számára viszont talán bonyolultnak és homályosnak. Valóban, csak sok kutatás és elmélyült gondolkodás után tárul fel értelmének a magával ragadó mélysége. A szöveggel való első találkozásunk után az irodalmi formáját és tartalmát tekintve joggal érezhetjük úgy, hogy ez egy ének vagy költemény lehet. Ebben a megjelenési formájában Jézusról azt akarja elmondani, hogy ő teljesen és egészen ember, ugyanakkor teljesen és egészen Isten.
2. Néhány gondolat
Az evangélista szövegének az alapja feltehetően egy olyan régi, négy versszakból álló bölcsességről szóló ének, amit ő azért dolgozott át, hogy vele a maga Krisztusról alkotott képét mások számára is egészen világossá tegye. A zsidóságból megtért keresztények között keletkezett eredeti himnusz szövege arról a bölcsességről (Igéről) szólhatott, aki már a világ teremtése előtt létezett, aki szerepet játszott a teremtésben, aki kereste, hogy hol vehetne lakást magénak, akiben élet és világosság volt. Aki ugyan eljött a világba, de akit a világ nem ismert fel. Vannak viszont, akik látták a dicsőségét, és részesültek a teljességéből (Jn 1,1.3. 4.9. 10.11. 14.16).
Az evangélista az átdolgozásával egy háromrészes elmélkedést készített Jézus Krisztus kifürkészhetetlen titkáról.
- Az 1-5 versekben nemcsak azt hangsúlyozza ki, hogy az Ige kapcsolatban van az Istennel, hanem azt is, hogy egylényegű az Istennel. Tevékenyen részt vesz a teremtésben; mindent a szava által szólított létbe. Határozottan állítja, hogy az emberi világ alkalmas az isteni élet befogadására. Az Istentől elfordult világ viszont a világosság elutasítása mellett dönt.
- A 6-13 versekkel világossá teszi, hogy az emberré lett Isten megjelent a történelemben; ezért hozza szóba Keresztelő János fellépését, aki tanúságot tett Jézusról. De kiviláglik a szövegéből a hitetlenség komor tapasztalata: Krisztust elutasítják. Az istenellenes terület elkülönül az Isten gyermekeinek a területétől; vannak, akik nem hisznek benne és vannak, akik „hisznek nevében”.
A 14-18 versekben Krisztus megtestesülésének a valósága kerül szóba. Hangsúlyozza, hogy Jézus messze felülmúlja az élet útmutatását közvetítő Mózest; ő a kegyelmet és az igazságot hozta el. Határozottan állítja, hogy Jézus Krisztus az Isten értelmezője ebben a világban, az Isten végleges és felülmúlhatatlan kinyilatkoztatója az emberiség történelmében. |
| |
3. Válaszos zsoltár ének |
|
| |
4. Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond (meditatio) |
Meditatio
Érdemes elgondolkodnunk ennek a gyönyörű himnusznak néhány gondolatán.
„Benne az élet volt, s az élet volt az emberek világossága.” Krisztus életet sugárzó napként jelenik meg az egész világ számára. Aki menedéket keres nála, az a létét világossá, sőt ragyogóvá teszi. Aki őt befogadja, az felélénkül. Az eltelik az élet addig alig ismert áradatával. Az ízlelni kezdi az élet teljességét.
De azon is érdemes elgondolkodnunk, hogy amikor az életünket inkább árnyékként, ködként vagy talán sötétségként tapasztaljuk meg, akkor ennek talán az az oka, hogy az Isten Igéje, szava talán még nem, vagy talán már nem mondható a cselekvésünk mércéjének.
„Az Ige közöttünk élt.” Szó szerint „felverte a sátrát köztünk”. Ahogyan az ószövetség idején a szent sátor az Isten megjelenésének és lakásának a helye volt, úgy van most köztünk az Ige, Jézus Krisztus. Szinte a szomszéd sátorban lakik. Ezzel lehetővé tette számunkra az Isten közvetlen megtapasztalását. Az életnek az a gazdagsága, amit a közelségével közvetíteni képes a számunkra, felülmúlhatatlan. |
|
| |
5. Válaszos zsoltár ének |
|
| |
| 6. Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk (contemplatio) |
Contemplatio
Ezt a Krisztusról szóló himnuszt a negyedik evangélium szerzője többek között azért helyezte írása elejére, hogy az 1. század végén, ill. a 2. század elején fellépő számos tévtanítással szembeszálljon.
A harmadik keresztény nemzedék életében gyakran zavart keltő gnosztikusok szerint az anyagi világot nem Isten teremtette, hanem egy olyan építőmester, akinek a világ minden gonoszsága köszönhető. Ebből a rossz világból pedig valamilyen módon, a gnószisz (=ismeret), segítségével kell kimenekülni. A negyedik evangélium szerzője állítja: ez a világ Isten alkotása maradéktalanul. Ez a világ alkalmas a szerető Isten küldöttének, Jézus Krisztusnak a befogadására. Aki elfogadja őt, az tőle kapja az igazi világosságot és életet.
A doketista tévtanok követői szerint Krisztus csak látszólag öltött testet. Ezzel próbálták semmissé tenni megtestesülésének és megváltásának a valódiságát. Velük ellentétben az evangélium előszava azt állítja, hogy igazi teste volt, olyan, mint a miénk: „Az Ige testté lett.” Szó szerint „hússá lett”, a miénkhez hasonló romlandó testet vett magára. Így igazi közvetítő tud lenni köztünk és az Isten között. |
|
| |
7. Ének |
|
| |
| 8. Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben (oratio) |
Oratio
Az isteni Ige köztünk akart élni, hogy megláthassuk dicsőséget. Reményteljes örömmel kiáltsuk: Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk!
| |
Óh, Fogyhatatlan Világosság, Te azért jössz, hogy eloszlass bennünk minden homályt. Krisztusunk, ébreszd fel szunnyadó hitünket! |
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
| |
Te az Atyától jöttél, taníts minket az üdvösség útjára, amely az Atyához vezet! |
|
|
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
| |
Igaz Világosság, aki megvilágosítasz minden embert, jöjj, oszlasd el tudatlanságunk homályát! |
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
| |
Te, aki közöttünk vagy, bár a világ nem ismer, ismertesd meg magadat minden emberrel! |
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
| |
Te, aki az idők kezdete előtt létezel, jöjj el, hogy az üdvösség útján járjunk földi életünk idején!
|
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
| |
Isten Igéje, aki kezdetben mindent megteremtettél, és az idők teljességében természetünket is magadra vetted, jöjj és szabadíts meg a haláltól!
|
| |
|
Mutasd meg nekünk irgalmasságodat, Urunk! |
Mindenható Istenünk, ragyogjon fel szívünkben dicsőséged fénye, hogy eltűnjön belőlünk az éjszaka sötétsége, és a világosság fiainak találjon minket hozzánk érkező Egyszülötted, aki veled él és uralkodik mindörökkön örökké. Amen. |
|
| |
9. Gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak. (collatio)
|
Collatio
Azok, akik az Isten küldöttét, Jézus Krisztust még nem, vagy már nem ismerik, és a benne levő világosságról és életről csak keveset tudnak, azoknak a mi közösségünk hite és megélt öröme válhat útjelzővé. Ha „részesülünk az ő teljességéből”, akkor „kegyelmet kegyelemre halmozunk.” Ehhez az advent napjaiban és heteiben a gondoskodó és örömet szerző nyüzsgés mellett a csendet és a következetes tanúságtételt is komolyan kell vennünk. Az elmélyülésre, az imádságra szánt perceink legyenek tartalmasak. A zaklatott világban való tanúságtételünk pedig legyen állhatatos és belső örömről, békéről árulkodó. Érezzék meg rajtunk mindazok, akikkel találkozunk, hogy a világosságot és életet ajándékozó Isten szíve Jézusban dobog, és minden ember szívét szeretné megragadni!
|
|
| |
|
|
