1. A szöveg és környezete
E két történet része a Feltámadottal való találkozásokról szóló híradásoknak. A felolvasott Szentírási szakaszt a Mária Magdolnának való megjelenés előzi meg. Ez a történet arról szól, hogy nem ellopták Jézus holttestét. János arról beszél, hogy a feltámadás után új realitás részesei vagyunk, melyben Jézus a tanítványainak nyilvánítja ki magát és nem a világnak. Amikor így megjelenik Jézus visszajövetelének órája valósul meg. Amikor Tamás apostolnak jelenik meg, akkor pedig még tovább viszi olvasóját Szent János. Az apostol személyében felszólít a hitre: "Ne légy hitetlen, hanem hívő!", elfogadja Tamás mindannyiunk nevében megszólaló hitvallását: "Én Uram, én Istenem!" és megáldja a jövendő híveket: "Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek."
A találkozások történetét a 30. és 31. versek zárják le. E két vers nem más, mint az evangélium konklúziója és céljának megjelölése. A 30. vers úgy tekint vissza az egész evangéliumra, mint "JEL"-re, csodajelre, melyben a legkiemelkedőbb Jézus feltámadásának jele. A 31. vers pedig így foglalja össze az evangélium célját: "Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen benne".

2. Néhány gondolat
A zsidóktól való félelem - Jézus váratlan megjelenése és a "Béke" köszöntése az Ősegyház hagyományából került az evangéliumba. Szent Lukács elbeszélése alapján tudjuk, hogy itt tulajdonképpen egy hosszabb tanítás, lecke volt, melyet a Béke köszöntése zárt. János sajátja a zsidóktól való félelem említése.
Megmutatta kezét és az oldalát - tanúbizonyság, hogy a Feltámadottat valóban keresztre feszítették, és ez a tanúbizonyság ugyancsak az Ősegyház hagyományából érkezett. Ugyanakkor a sebek megmutatása egyúttal válasz arra a kérdésre is, hogy "Hová tettétek?" tudniillik Jézus testét. A zsidók nem tették el Jézus testét sehova, nem tehették, mert felment Isten dicsőségébe.
Öröm töltötte el a tanítványokat - Az apostolok örömében teljesül be Jézus ígérete ("… most ti is szomorúak vagytok. De viszontlátlak benneteket, s akkor majd örül a szívetek, és örömötöket nem veheti el tőletek senki." Jn 16,22)
Békesség - ugyancsak a Jézus által megígért ajándék: "Békességet hagyok rátok, az Én békémet adom nektek." A szinoptikus evangéliumok is beszélnek erről az ajándékról (Mt 28, 19-20; Lk 27,47-48). Jézus, Aki a világba jött, a feltámadás után úgy küldi el apostolait, mintha mindegyik az Ő személyében menne: "Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket."
Vegyétek a Szentlelket - A Szentlélek János evangélistánál a velünk, bennünk lakó Isten kifejezője (Jn 14,17). Aki Jézustól jön, mint az élő víz forrása (Jn 7,37-39).
Akinek megbocsátjátok bűneit - Az evangélium ezen a ponton csak a hitetlenség bűnéről beszél. Ez a rész hasonló Máté evangéliumában ahhoz a részhez, ahol az oldás-kötés hatalmát adja át Jézus apostolainak (Mt 16,19; 18,18). Itt azonban nem egy elkülönített csoportnak (pl.: a Tizenkettőnek), hanem általánosságban a tanítványoknak szól. A megbocsátás lényege talán pont a Lélek átadásában van.
Én Uram, én Istenem! - Tamás bibliai néven szólítja az Istent: Elohim, JHWH. A birtokos "én Uram" kifejezés az ő teljes odaadottságát, szeretetét jelenti hitén túl. A látás a hit egészen különleges mélységéhez vezeti őt. Tamás apostol hitvallása János evangéliuma Krisztusról adott tanításának tetőpontja, mert a fölemelt/keresztrefeszített Krisztust Úrnak és Istennek ismeri el. Jézus ugyanakkor megfeddi Tamást, amiért jelet kért ahelyett, hogy mások tanúságtétele alapján feltétel nélkül hitt volna.

Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek. - A mi hitünk nem kisebb és kevesebb, mint a látóké, ugyanis az Egyházban ma is a Szentlélek által jelenlévő Krisztusra alapul.

Meditatio - mp3 fájl

Meditatio
Jézus azt szeretné, ha ma is kifejeznénk közösségünket Vele, és szeretetét egymás között. Engedjük, hogy új teremtményként alakítson bennünket, de nem elszigetelődve, hanem közösen, mert mindannyian testének tagjai vagyunk. Ez az Úr Húsvétjának gyümölcse. Mindazok, akik Krisztusban újjászülettek egyetlen családot alkotnak. Életünk újdonsága abban áll, hogy egy a szívünk, és egy Lélek itatott át bennünket.
Jézus tanítványainak akkor jelenik meg, amikor együtt vannak. Átöleli őket az Ő tekintetével, odaadja nekik a Békét, átadja a Szentlelket, megmutatja sebeit, a jeleit az Ő keresztrefeszítésének. Tamás kételkedésére világossá teszi, hogy aki előtte áll, az nem más, mint a feltámadott Úr. Mi is azért vagyunk ma itt, hogy megérintsük Jézus sebeit; immáron dicsőséges sebeit, melyek mindig láthatóak lesznek megdicsőült testén, mint szeretetének jelei. E sebek úgy jelennek meg, mint írásos kinyilatkoztatás az Ő testén, amit engedett értünk keresztrefeszíteni és megölni.

Boldogok vagyunk, ha hiszünk az Úrban anélkül, hogy szemeinkkel látnánk az Ő sebeit. Boldogok vagyunk, ha megcsókoljuk a sebeit. Hogyan? Amikor mi vagyunk keresztre feszítve megannyi gondunktól, és életünk tövisei sértenek bennünket, ez azért van, hogy megcsókoljuk Jézust. Mert mindig Ő az, aki bennünk szenved, ő az, aki keresztre feszítődik a mi emberségünkben. És mindig Ő az, aki bennünk már megdicsőült és éppen ezért örömmel teljes, de ugyanakkor még szenved. Ezért ha hitünk van, együtt tudunk szenvedni a Keresztrefeszítettel és örvendezni a Feltámadottal, mert mindörökre egyesültünk Vele az Ő titkában.

Contemplatio - mp3 fájl

Contemplatio
Kérdezzük meg őszintén magunktól: vajon mennyire gondolkodok keresztény módon? Lelkem mennyire fogékony mindaz iránt, amit Krisztus tanított? Milyen könnyen vezérelnek bennünket saját gondolataink, ítéletalkotásaink, cselekedeteink, személyes lélekállapotaink. És milyen sokszor hivatkozunk autonómiánkra, mely legtöbbször semmilyen területen nem fogadja el a jó tanácsot. Féltékenyen őrizzük a függetlenségünket, a szabadságunkat, holott fogalmunk sincs róla, mit jelent a lélek igazi szabadsága. Hányszor kell elismernünk, hogy a sok külső hatás mennyire meghatározza és alakítja gondolkodásmódunkat! Persze, hogy nem tudunk elmenekülni e hatások elől, de mégis kritikusnak kell maradnunk, és bátran föl kell tennünk a kérdést: mindegyikük keresztény vajon? Keresztény módon gondolkodom még? A keresztény ugyanis egészen új, eredeti és boldog ember. Sőt, senki sincs olyan boldog, mint egy igazi keresztény, és éppen ezért senki nem tudja úgy keresni az igazságot, olyan lendülettel és olyan szeretetre méltóan, mint akit Krisztus egészen mélyen megérintett.
Mi, mai emberek, nagyon ritkán merünk új stílust adni az életünknek. Lehet, hogy sokszor így érezzük, de gyakran megelégedünk kényelmes megszokásainkkal.

Az attól való félelem, hogy „mit mondanak mások?”, sokszor meggátol bennünket abban, hogy megmutassuk, kik vagyunk. Keresztények, vagyis olyan emberek, akik egészen szabadon ajándékba kaptunk életstílusunkat. Az ajándék minden kétséget kizáróan kívülről való, felülmúl bennünket, de mégis egészen a mienk. Az Egyház ezért így kér bennünket: Keresztény ember, légy okos, következetes, hűséges és erős! Egy szóval: légy keresztény! „Újuljatok meg lélekben és érzületben” – mondja Szent Pál az Efezusiakhoz írt levelében (Ef 4,23). Az elmélyülés szavai a kegyelemből származnak, vagyis a Szentlélek Istentől. Éppen ezért tanuljunk meg kereszténységünk szerint élni! (VI. Pál pápa nyomán)