Szentlélek hívó imádság
Jöjj el teremtő, életadó, megszentelő Lélek! Látogasd meg azok szívét, kik Téged hívnak, öntsd bőséges kegyelmedet azok szívébe, akiket Te teremtettél! Te hozz világosságot lelkükbe, aki tetteinket és szavainkat sugallja! Áraszd lelkünkbe szeretetedet! Támogasd szüntelen erényeiddel testünk gyengeségeit! Távolítsd el tőlünk az ellenségeskedést! Add meg nekünk most a békét! Járj előttünk, mint Vezetőnk és Tanácsadónk, hogy elkerüljünk minden rosszat, és megtegyük Isten akaratát! Légy vígasztalónk a megpróbáltatásban! Engedd, hogy általad megismerjük az Atyát és a Fiút, és Téged, Szentlélek, aki mindkettőjüktől származol! Add, hogy mindenkor higgyünk és bízzunk Benned! Ámen.

A Márk evangéliumából való szövegünk két - egymással ellentétben álló - részből áll. A gazdag emberről szóló elbeszélés a kiinduló történet, amivel ellentétben áll az a párbeszéd, amit Jézus Péterrel folytat. A gazdag ember Jézus hívására elutasító magatartással válaszol, miközben Péter azokat képviseli, akik mindent elhagytak, és követték Jézust. A két jelenet között Jézusnak a gazdag magatartását és döntését megvilágító szavai szerepelnek. A két, egymással ellentétes helyzetet az "örök élet" gondolata kapcsolja össze. Ezt szeretné elnyerni a gazdag ember, és erre kapnak ígéretet Jézus követői.

2. Néhány gondolat

Az evangéliumi szakasz szerzője azok felé fordul, akik Krisztus követőiként a keresztény hitükben lépésről lépésre szeretnének megerősödni, és ennek a hitnek az igazságaiban szeretnének elmélyedni.
Egy számunkra ismeretlen ember Jézushoz siet, térdre borul előtte és egy kérdést tesz fel neki. A térdre borulásával, a kérdésével, a "Jó Mesterként" való megszólításával ez a férfi elismeri Jézust tanítónak, az élete tanítómesterének. Ahogy ő kérdez, hasonlóképpen kérdez minden olyan keresztény ember is, aki Jézushoz kötődik.
Jézus a "Jó Mester" megszólítást visszautasítja, ill. megkérdőjelezi: jónak egyedül Isten mondható, ő a jóságának köszönhetően hívja meg az embereket az örök életre. Jézus világossá teszi, hogy az Isten melletti kiállás nem a szavakon múlik, nem a térdre borulás a fokmérője, hanem az emberek iránt tanúsított viselkedéstől függ.
Amit ez az ismeretlen személy szóba hoz, az a keresztény ember számára a kérdések kérdése: "Mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?" Jézus a válaszában nagyjából a tíz parancs második tábláján lévő parancsokra utal, amiknek a megtartását ez az ismeretlen ember megerősíti. Itt a jelenet véget is érhetne, de most halad igazából a csúcspontja felé. Jézus ránéz és megkedveli. Világossá válik, hogy Jézus számára is és az ember számára is az Isten akaratának megfelelő élet a fontos. Ebből egyetlen parancs teljesítése sem maradhat ki. Ezért nevezi meg Jézus a legutolsó parancsot, követésének feltételeként a gazdagságtól és vagyontól való elszakadást. Elérkezett az idő, amikor Jézus az embert egész életének a megváltoztatására szólítja fel. - Az ember letört távozása zárja le a tanító beszélgetés szakaszát.
Márk ehhez a részhez csatolja Jézusnak a tanítványaival folytatott beszélgetését, egy közösségnek szóló katekézis formájában. Ebből kiderül, hogy milyen nehéz, sőt csaknem lehetetlen a gazdagok számára az Isten országába való bejutás. A teve Palesztina legnagyobb állata, a tűfok pedig az elképzelhető legkisebb nyílás. A gazdagsághoz és a vagyonhoz való önző ragaszkodás elzárja az embertársakra és a szükségükre irányuló tekintetet, és útját állja Jézus követésének. Ez a tanítványokból szinte szükségszerűen megdöbbenést, sőt ijedtséget vált ki. Jézus ezzel az ijesztőnek tűnő szóképpel teszi világossá, hogy a gazdagot egyedül az Isten mentheti csak meg. Ő arra is képes, amire az ember képtelen.
Végül egy Péterrel való párbeszéd következik, aminek során Péter megállapítja, hogy a tanítványok mindent elhagytak, hogy Jézust kövessék. Jézus nemcsak neki, hanem minden tanítványnak válaszol: mindenki, aki érte és az evangélium kedvéért embereket és értékeket hagy el, az már ebben az életben, de az eljövendő életben is mindezért rendkívül gazdag ajándékban részesül.