Szentlélek hívó imádság
Szentlélek Úristen, Vígasztaló, Igazságnak Lelke, ki mindenütt jelen vagy és mindeneket betöltesz, minden jónak kútfeje és az életnek megadója, jöjj el és lakozzál mibennünk, és tisztíts meg minket minden szennytől, és üdvözítsd, jóságos, a mi lelkünket! Ámen.

Lectio

Máté az evangéliumából való szövegnek a vázát világosan és szimmetrikusan építette fel. Egy fenyegető vihar tör ki a hajnali szürkületben. A nagyon erős szél csak akkor áll el, amikor Jézus beszáll tanítványainak a bárkájába. A feszültségnek e két pólusa között bontakozik ki két eseményen keresztül a történet. Az első epizód a tavon járó Jézus kora reggeli találkozását írja le a tanítványaival, a második elsősorban Péter magatartásával foglalkozik. A szöveg a tanítványok vallomásával zárul, akik megvallják: „Valóban Isten Fia vagy!”

2. Néhány gondolat

Máté külön kiemeli, hogy Jézus teljesen egyedül van egy hegyen. A hegyen imádság közben való egyedülléte az Isten közelségét jelképezi. 
A tanítványok, akik ismeretlen céllal a csónakban úton vannak, már jó pár stádiumnyira eltávolodtak a parttól. Egészen nyilvánvalóan fontos Máté számára annak kihangsúlyozása, hogy Jézus és a tanítványok között távolság van. Ő a hegyen van, a tanítványok a tavon vannak. Annál fenyegetőbb hatású a tengeri veszély a viharos éjszaka sötétségében. Máté a jelenettel a szorongattatásban levő közösségét akarja megszólítani.
A tengeri veszély meglehetősen sokáig tart. Csak az utolsó, a negyedik éjszakai őrváltásban, valamikor hajnali 3 és 6 óra között jön Jézus a tanítványokhoz a tavon járva. Nem téveszthető szem elől a gondolat, hogy ez az időszak az isteni közbelépésnek, Jézus feltámadásának az ideje. Az ószövetség a vizet gyakran a félelmetes, életveszélyes hatalmak képeként láttatja. És ennek kapcsán mindig megjegyzi, hogy az Isten ezen a földön minden hatalomnak és erőnek az Ura.
Az elbeszélésünkben Isten helyébe, aki fölötte áll a káosz és a halál életet fenyegető hatalmainak, Jézus került. Ez a vallomás Jézusról a feltámadása után volt lehetséges.
Máté fokozza a tanítványok rémületét, akik úgy gondolják, hogy egy kísértetet látnak..
Máté világossá teszi, hogy a hit bármilyen szorongattatás bátor legyőzésére képes.
Valószínűleg Mátétól való a Péterről szóló jelenet. A csónakban levő tanítványok szóvivőjeként Péter a Jézushoz intézett kérésével kinyilvánítja, hogy szeretne részesülni a hatalmában. Szeretne hozzá menni a vízen, szeretné, ha lenne bátorsága a félelme legyőzésére, szeretne bízni Jézusban és szeretne hinni a szavaiban. Ezért kockáztatja meg egyedült a döntő lépést: kilép a csónakból. És a hegyeket megmozgató hit hatalma kezdetben lehetővé teszi Péter járását a vízen. Néhány lépés után azonban az erős szél démoni hatalma erőt vesz Péteren. A továbbiakban már nem Jézusra néz, hanem a démoni hatalomra.  Péter kételkedése átadja őt a szél hatalmának, és a hullámokba süllyeszti. Péter ezt kiáltja: „Uram ments meg!” Ahogy a gyógyításoknál, úgy nyújtja ki a kezét Jézus, és ragadja meg a süllyedőt. A kishitűség és a kételkedés vezet Péter süllyedéséhez, Jézus megmentő keze azonban megőrzi őt az elsüllyedéstől.
Amikor Jézus és Péter belép a csónakba, a szél eláll. Jézus Úrnak bizonyul minden életet fenyegető erő és hatalom fölött. Neki szól a csónakban levők leborulása, és a hittel teli vallomásuk: „Valóban Isten Fia vagy.”