Lectio divina
Október 31.
"Az elhunytak sorsáról nem akarunk
tájékozatlanságban hagyni benneteket" (1Tessz 4,13-18)

Epiklézis (Szentlélek hívó himnusz)
Szentlélek hívó imádság (Ráday Pál)
Oh, örök Isten, áldott Szentlélek! Kit Istenemnek szívből esmérlek, minden bús szívnek fő vigasztalója, dicsérlek, Uram, s téged tisztellek, oh, gyenge hitnek kegyes táplálója! Te vagy Istennek szent ajándéka, kinek bennünket béfed árnyéka, te vagy minden jónak teljes kútfeje, melyből lekünknek foly jó szándéka, munkálódván belöl lelked ereje. Terjeszd szívemben az igaz hitet, melyet Szent Lelked bennem készített, hogy az Úr Jézust magamhoz kapcsoljam, aki mindenkor frissen enyhített, és imádással szent neved csókoljam.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)
A mai esténk elmélkedését Szent Pál apostol Eszkatalógiájából, a Végső Dolgokról szóló tanításából merítettük. Elmélkedésünk tárgya a Parúzia, Jézus Krisztus megjelenése, második eljövetele.

Isten Igéjének meghallgatása.

1. A szöveg és környezete
Szent Pál apostol Tesszaloniki levélben bemutatott Eszkatológiája két nagy egységből áll: az első apokaliptikus kinyilatkoztatás amit ma elmélkedünk végig, a Parúzia, Jézus Krisztus második eljövetele (1Tessz 4,13-18); míg a másik apokaliptikus kinyilatkoztatás (1Tessz 5,1-11) az eszkatológikus létezésről szól. A Parúziáról szóló szöveg négy részre osztható a következő témák szerint:

1. Az apostol meggyőződésének meghirdetése (tematika fölvezetése)
2. A hit megvallására való visszaemlékeztetés
3. Az Úr szavára való hivatkozás: "Az Úr tanítása alapján..."
4. Végső konklúzió és kinyilatkoztatás

2. Néhány gondolat
Az elhunytak - Bibliai kép, akik meghaltak. Pál apostol azokra a keresztény halottakra gondol, akik az ő és Timóteus tanítása idején meghaltak a tesszaloniki közösségben. Bár az ’elhunytak’ szó egyértelműen a halálra utal, mégis az elmélkedés tárgya itt nem a halál témája, hanem az apostol érdeklődésének középpontjában a remény áll. Erről a reményről Pál azt mondja, ha ez hiányzik, az ember szükségszerűen bezárkózik a halál problémája elől. Mi, keresztények viszont a remény képességét kaptuk, hogy "ne szomorkodjunk úgy, mint azok, akiknek nincs reményük".
(Mint ahogy) hisszük - Ez egy antik hitvallás-formula, mely egyértelművé teszi Jézus Krisztus halálát és feltámadását. E szerint a hitvallás szerint, bár a halál minden ember része, így Krisztusé is, a feltámadás egyértelműen Isten műve.
Az Úr tanítása alapján - Az Úr Igéje alapján. Talán Szent Máté evangéliumának sorai juthatnak eszünkbe (Mt 24,30-31), de lehetséges, hogy Pál Jézus szóbeli igehirdetésére utal, vagy éppen arra a magánkinyilatkoztatásra, melyet az apostolnak adott a damaszkuszi úton.
Mi élők... nem előzzük meg - Egy elővételezett tapasztalat Jézus eljöveteléről, mely Szent Pál elgondolása szerint hamar itt lesz és az élők nem jutnak előnyökhöz az elhunytakkal szemben.

A 16-17. vers gazdag képekkel teli előadásmód, melyben egyaránt megjelenik a régi zsidó elképzelés az Emberfia eljöveteléről, és a királyok ünnepélyes bevonulási szokása az egyes városokba. A következő szavakra érdemes különösen is odafigyelni:

	parancsszó		három szó, mely Isten kezdeményezését jelenti
	főangyal (arkangyal) szava
	harsonaszó (Isten harsonájának zengése)

Az Úr maga száll le a mennyből (találkozás az Úrral) - Ez a király ünnepélyes bevonulása képeivel leírt Parúzia, de megjelenik a Sínai-hegyen való Teofánia leírása is, amikor Mózesnek Isten "megmutatja arcát" és átadja neki a kőtáblákat.
Az elhunytak feltámadása - Hasonló Jézus feltámadásához. Ez azt jelenti, hogy Isten műveli a halottak feltámasztását. Krisztus feltámadásának következménye, hogy minden halott feltámad. A feltámadás így tehát "eszköz", amit Isten arra használ, hogy garantálja Krisztus jelenlétét a Parúzia (Krisztus második eljövetele) napján mindazoknak, akik Őbenne hunytak el.
Először (előbb) - Az apokaliptikus leírás sajátja az időbeli sorrend.
Felhő - A mennyei közlekedés tipikus eszköze. Az Úrral való találkozás magában foglalja mind a gyorsaságot, mind pedig a transzfigurációt, a színeváltozást.
Vigasztaljátok egymást - A kölcsönös vigasztalás a keresztény ember kötelessége.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)
Pál apostol tanítása, előadása a Tesszaloniki közösségnek egyszerű és képekben gazdag. Az alapgondolat, amit Szent Pál bemutat, óriási aktualitással bír. Pál nem szeretné, hogyha szomorkodnának a tanítványok, és velük együtt mi is, látva a halál tényét. A keresztény embert az különbözteti meg másoktól, hogy reményük van, és ezt a reményt a hitük táplálja.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)
A tesszaloniki hívekhez hasonlóan nekünk, mai embereknek, a jelen pillanat bizonytalanságai miatt ébereknek kell lennünk. Ennek az éberségnek az alapja a Krisztusban való hit, remény és szeretet egysége. Az élet a keresztény ember számára többé már nem pusztán evilági célú, hanem jövője van, és ez a legnagyobb vigasztalás, ami ezen a földön adható. Pál alapvető igehirdetését a remény teológiája határozza meg, ez a remény közösséget teremt az Úr és a hívők között.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

1. Vigasztalás szavai: Idézzük föl saját megvigasztalásunk történetét!
2. Vigasztaljuk meg halottainkat! (Teljes búcsú nyerése számukra.)
3. Tanítsunk meg vigasztalni és vigasztalódni másokat (helyes halottkultusz, a búcsú végzésének megtanítása a felnövekvő nemzedéknek).

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)
Könyörögjünk Istenhez, mindenható Atyánkhoz, aki Jézus Krisztust feltámasztotta a halálból, sőt a mi halandó testünket is életre kelti egykor, és kérjük: Urunk, adj nekünk életet Krisztusban!

Krisztus, Üdvözítőnk, törd meg halandó testünkben a bűn uralmát, hogy amint miatta a halált érdemeltük, úgy tebenned elnyerjük az örök életet!

Krisztus, Megváltónk, tekints azokra, akiknek nincs reményük, mert nem ismernek téged, hogy higgyenek a feltámadásban és az eljövendő örök életben!

Te megengeded, hogy földi hajlékunk egyszer enyészetnek induljon. adj nekünk örök hajlékot a mennyben, amelyet nem emberkéz épített!

Szent Atyánk, a keresztség által Fiad halálának és feltámadásának részesei lettünk, segíts az új élet útján járnunk, hogy ha meghalunk is, mindig éljünk Krisztussal!

Gondviselő Atyánk, te mennyből alászállott élő kenyeret adtál nekünk, hogy azt mindig tiszta lélekkel vegyük magunkhoz, add meg nekünk az örök életet, és támassz fel minket az utolsó napon!

Élők és holtak Istene, te Jézust feltámasztottad a halálból, támaszd fel meghalt testvéreinket, és vezess el minket velük együtt az örök dicsőségbe!