EPIKLÉZIS (Szentlélek hívó himnusz)

Szentlélek hívó imádság
Téged kérlek, Szentlélek Úristen, Aki nem emelsz fel, amikor túl biztosnak érzem a lépteim, és nem törsz össze, amikor megtapasztalom elégtelenségemet. Ha kereslek Téged, és egyedül csak Téged, tudom, hogy tudok szolgálni Neked. Tapasztaljam meg bár tehetségem örömét, vagy sújtson le bár gyengeségeim tudata, Te nem félsz feltárni előttem magadat. Segíts, hogy ne értékeljem túl magam, amikor dicsérnek, és ne utáljam meg magam, ha elesek. Adj nekem állandó örömöt. Azt az örömöt, amely a Te szolgálatodból fakad. Járjanak akár jó, akár rossz idők. Azt az örömöt kérem Tőled, amely abból fakad, hogy szolgád lehetek, aki rendelkezésedre áll. Legyen egyetlen vágyam az, hogy egyedül a Te kedvedet keressem. Ámen.

Lectio

A mai esti kiválasztott szentírási rész az Apostolok Cselekedeteiből egy különleges korszakából származik az apostoli Egyháznak. Szent Lukács evangélista a Jeruzsálemi zsinat eredményét foglalja össze. Júdás és Szilás, valamint Pál és Barnabás megőriztek egy kiadványt (levelet) abból a zsinatból, melynek üzenetét a két utóbb felsorolt apostol közvetíti az antióchiai közösségnek. Júdás személye történelem homályába vész, ma este Barnabással, Pállal és Szilással vagy más néven Szilvánusszal találkozunk.

ApCsel 15.22-35 22Az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látták, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal és Barnabással elküldjék őket Antióchiába, mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek. 23Ezt írták a kezük által: "Az apostolok és a presbiterek, a testvérek, üdvözletüket küldik az Antióchiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek! 24Hallottuk, hogy közülünk néhányan - megbízásunk nélkül tanítva - megzavartak titeket, feldúlták lelketeket. 25Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, 26ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk, Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték. 27Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket. 28Úgy tetszett a Szentléleknek és nekünk, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, 29hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és a paráznaságtól. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!" 30Amint útnak indították őket, elmentek Antióchiába, összehívták a közösséget és átadták a levelet. 31Azok örömmel olvasták a vigasztaló sorokat. 32Júdás és Szilás szintén próféták voltak, beszédeikben vigasztalták és erősítették a testvéreket. 33Hosszabb ott-tartózkodás után a testvérek békét kívánva megváltak tőlük, hogy visszatérjenek megbízóikhoz. 34 35De Pál és Barnabás Antióchiában maradtak, tanítottak, és hirdették az Úr szavát, sok más (társukkal) együtt. 1Kor 15.12-20 12Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? 13Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. 14Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem. 15Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel. 16Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. 17Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. 18Sőt azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. 19Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk. 20De Krisztus feltámadt a halálból elsőként a halottak közül.

ApCsel 16.1-5 1Eljutott Derbébe és Lisztrába is. Itt találkozott egy Timóteus nevű tanítvánnyal, aki egy hívő zsidó feleségnek és egy görög apának volt a fia. 2A lisztrai és ikóniumi testvérek jó véleménnyel voltak róla. 3Pál magával akarta vinni útitársul, ezért a környékbeli zsidókra való tekintettel körülmetéltette, hisz mindenki tudta, hogy az apja görög volt. 4Ahogy sorra járták a városokat, lelkükre kötötték, hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket az apostolok és a presbiterek hoztak Jeruzsálemben. 5Így az egyházak megerősödtek a hitben, és a hívők száma napról napra nőtt.

2. Néhány gondolat

De kik is ezek az emberek?
Barnabás - Az Apostolok Cselekedetei (4,36) írásából kiderül, hogy ő a vigasztalás fia. A ciprusi levita egyike azoknak, akik Krisztus feltámadása után felkarolják a kereszténység terjedésének ügyét. Ő garantálja Saul megtérésének őszinteségét a jeruzsálemi közösség előtt. Ez a közösség ugyanis nem ok nélkül tartott a Saulból hirtelen Pállá lett egykori üldözőtől. Barnabást előbb a szíriai Antióchiába küldték, de ő úgy gondolta, magával viszi Pált, aki megtérése után visszavonult szülővárosába, Tarzuszba. Barnabás és Pál majdnem egy évet töltenek Antióchiában, ahol jelentős sikereket érnek el az evangelizálás területén. Barnabást itt prófétának és tanítónak ismerik el (ApCsel 3,1). Együttműködésük alapja Barnabás felismerése: a pogányok megtérésének órája Pál számára elérkezett időt sejtet: az antióchiai missziótól kezdve Barnabás hatására ajándékozza el Pál önmagát az Egyháznak. Így lesz Pál a "Népek Apostola". Barnabás és Pál tehát az első missziós út apostolpárosa. Pál tulajdonképpen csak segítője ezen az úton Barnabásnak, aki mindvégig a misszió felelőse marad. Ez az út érinti Ciprus szigetét éppen úgy, mint a mai Törökország egyéb területeit. Hatásuk a Jeruzsálemi zsinatra nézve hihetetlenül fontos, így születhet meg az első és legfontosabb döntés: a körülmetélés nem tartozik hozzá a keresztény identitáshoz.

Szilás - Pál másik munkatársa, akinek neve a héber sheal szóból így fordítható: "kérni" vagy "könyörögni", és közös tőről fakad Saul nevével. Latinul Silvánusnak fordítja a Szentírás. Pál apostol így használja, míg az ApCsel következetesen Szilásnak. Szilás jeruzsálemi zsidó ember, aki elsők között tért a keresztény hitre. A jeruzsálemi egyházban vezető, prófétai szerepet tölt be. Ő a nagy közvetítő Jeruzsálem és Antióchia keresztény közösségei között, vagyis a zsidó és a pogány világ között. Az Egyház egységének szolgája, aki Pál mellé szegődik, és így éri el Macedóniát. Itt hosszabb missziót fejt ki, míg Pál elutazik Athénbe, majd Korintusba, ahol viszontlátja egymást a két munkatárs. Ami szilással kapcsolatban elgondolkodtathat bennünket, hogy Pál apostol saját munkájára úgy tekint a Tesszaloniki levélben, mint amit együtt végzett Szilással. Pál tehát nem "szólista" a missziós munkában, hanem az ő "ÉN"-je egy az Egyház "MI"-jébe, vagyis az apostoli hitben. Sőt, Péter is evangelizál együtt Szilással, ahogyan erről 1Pét 5,12-ben tanúskodik. "Szilvánusz által, akit hű testvérnek tartok, röviden írtam nektek..." Szilás Pált és Pétert éppen úgy szolgálja, mert az Egyházat szolgálja, és az Egyház Egy.