Meditatio
Pál korában már sokan jártasak a hitben, és méltóak az üres sír tapasztalatához és a Feltámadottal való találkozáshoz. Ezek között vagyok én is – mondja Pál. – Aki "Isten kegyelméből vagyok az, ami vagyok." Krisztus feltámadása belépett aztán az apostoli prédikációba is. Ettől kezdve az apostolok már nemcsak Krisztus újdonságának erejével lépnek fel, hanem egyúttal teljesítik missziós küldetésük feladatát is. "Ha Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek" (17. vers) – mondja Pál. – És hozzáteszi, hogy mi pedig a világ legboldogtalanabb emberei lennénk. Boldogtalanok, mert nemcsak csalódtunk volna, hanem be is csaptak volna bennünket. Világos tehát, hogy ez a Credo nemcsak az apostoli hagyományt tömöríti magában, hanem mögötte áll az egész hívő közösség és minden hiteles Jézus-tanítvány tanúságtétele is.

Contemplatio
A görögök számára a legnehezebb tananyag a halottak feltámadása volt. Ezt Pál apostol már Athénban is tapasztalta, amikor ennek említésére hallgatói hahotában törtek ki. Ezért a korintusi levélben szükségesnek látja kifejteni a feltámadásról szóló nagy teológiáját. Három esemény körül mozog az üdvösség üzenete, és három sarkalatos pont körül forog Pál szerint a világtörténelem: halál, feltámadás és Krisztus újra eljövetele körül. Az ősapostolok is a Keresztet és a Feltámadást állították igehirdetésük középpontjába, és fölismerték Krisztus feltámadásának összefüggését a mi feltámadásunkkal. Pál azonban az üdvössége tényeit teljes mélységükben átgondolta, és számunkra való jelentőségüket így határozza meg: "Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit nem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok." (15,16-17) Mi itt a logikus kapcsolat? Krisztus minden vonatkozásában üdvösségünk érdekében cselekedett. A feltámadás az értünk vállalt üdvözítő halálának kiegészítéséül és megkoronázásául történt. Nélküle Jézus keresztje és haláláldozata hatástalan és befejezetlen maradt volna. Az Atyának e hatalmas tette Fián Pál részére megcáfolhatatlan bizonyítéka annak, hogy Jézus Isten országának a megteremtője és királya, és hogy működésbe lépett immáron hatékony módon az új korszak ereje. Halál és feltámadás nemcsak az üdvösség tényei, amelyekben hiszünk, hanem üdvözítő erők is, melyek belenyúlnak minden krisztushívő életébe. Minden keresztény ember történelemfeletti módon kapcsolódik be Krisztus halálába és feltámadásába. Aki a feltámadást tagadja, az nem ismeri a Szentlélek erejét és a keresztség jelentőségét, megfosztja a keresztény hitet egész tartalmától, meghazudtolja a keresztény reményt, és Isten hamis tanúinak minősíti az apostolokat. Ha ez a hit csak a balgák agyréme, akkor hiúság, és mit sem ér minden önmegtagadás, meg a szív nemes szárnyalása, akkor esztelenség volna az apostolok élete, ami naponként való meghalás. Csak az tagadhatja a feltámadást, aki "nem ismeri az Isten".