<Vissza a Művészeti értékek - Tartalom oldalra>

A hajóban száraz vakolatra festve - szekkó. Szőnyi István festőművész alkotása.

A MAGYAR EGYHÁZ IMÁDKOZIK ÉS DOLGOZIK: (MÚLTUNK, JELENÜNK, JÖVŐNK)

1. Magyarok dolgoznak Szent István földjén (jelenünk)

A Zebegény környéki Duna vidékén magyarjaink kezében ég a munka. Nyáron a bőséges búza aratása és békés gyűjtése folyik, ősszel burgonyaszedés, szántás és talajelőkészítés. A képen két városi ember dicsérően nézi a parasztember munkájának eredményét, a kenyérnek való megtermelését. A két igavonó állat már pihen, de gazdája még dolgozik. A feleség, ki az ebédet vitte férjének, gyermekét táplálja, hogy továbbra is legyen a magyarnak aratója, békés polgára.

2. Szent magyarok imádkoznak a felhők felett, hódolnak az égben a Magyarok Nagyasszonyának (jelenünk)

A mennyei udvar középpontjában, a fénylő Napkorong közepén megjelenik egy Anya, karján Gyermekével. A dolgozó magyarok imája koronázza Őt a Magyarok Nagyasszonyává. A magyar felségjelvényeket: a Szentkoronát és a címert két angyal viszi neki a földről, áttörve magukat az ég felhőin, úszva a végtelenségben. Nagyasszonyunk két oldalán helyezkednek el magyar udvartartásának szentjei 3-4 csoportban:

A kórus felé haladva:

a.: A csoportot Szent István királyunk alakja nyitja meg (975-1038). Előtte Szent Imre herceg (1007-1031), mögöttük a trónörökös nevelője, Szent Gellért csanádi püspökvértanú (980-1046).

b.: A pannóniai születésű francia püspök Szent Márton (316-397), az olasz Kapisztrán Szent János (1386-1456) ferences szerzetes, Hunyadi János nándorfehérvári diadalának részese, Szent Adalbert (+ 997) prágai püspök, vértanú, ki Szent Istvánunkat megkeresztelte.

c.: A három kassai vértanú, Kőrösy Márk esztergomi kanonok, Grodecz Menyhért és Pongrácz István jézustársasági atyák, akik a Bethlen Gábor-féle felkelés alkalmával a kálvinista hajdúk fanatizmusának estek áldozatul 1619-ben. Boldoggá avatásuk 1904-ben történt. Szentté avatásukra 1995. július 2-án került sor Kassán.

d.: A 7 angyalból álló csoport.

A szószék felé haladva: (a Szűzanyától jobbra)

a.: Szent László király (1046-1095). Arca a győri hermának mása, kezében lándzsa.

b.: Két fátyolos nő, sárga ruhában Boldog Gizella (980-1059), István királyunk felesége, Imre herceg édesanyja, narancssárga ruhában, ölében rózsákkal Szent Erzsébet (1207-1231), II. Endre királyunk leánya.

c.: Két térdelő férfi: az egyik Lengyelországból hozzánk került zoborhegyi remete, Zoerárd (Szórád) hitvalló (+1010), kit magyarul Andrásnak neveztek el. A másik férfiú, apátja és tanítványa, lelki gyermeke: Szent Benedek vértanú (+1012).

d.: A két nő: a sötétkék ruhájú: Szent Hedvig (1372-1399), Nagy Lajos királyunk kisebbik leánya Lengyelország királya, Jagelló litván fejedelem felesége, a litvánok megtérítője (II. János Pál pápa 1997. június 8-án avatta szentté Krakkóban); a haragoszöld ruhában: Szent Izabella (1271-1336), II. Endre királyunk dédunokája, Dénes portugál király felesége. (Későbbi neve: Portugáliai Erzsébet).

e.: A három szent nővér, IV. Béla királyunk leányai: Szent Margit (1242-1271) domonkos rendi apáca, ki életét áldozatul ajánlotta fel hazájáért, Szent Kunigunda (Kinga), (1224-1292), Boleszláv lengyel királynak "Szent József házasságban" élő felesége, a lengyelek és a litvánok védőszentje, (II. János Pál pápa 1999-ben avatta szentté), Boldog Jolánta (+1298), lengyel fejedelem felesége, Nyugat-Lengyelország védőasszonya. Kinga és Jolánta, férjük halála után egy klarissza kolostorba vonultak vissza.

3. Az ezeréves Magyarország hálát ad az egek Urának (múltunk)

E hazát kard foglalta el, de a kereszt tartotta fenn ezer éven keresztül. Nemzetünk Istent soha nem tagadta meg. Sok pártfogónk van az égben, az Árpád-ház szentjei, valamint "Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk". Fennmaradásunkért a magyarság hálát ad Istennek.

4. Az ezeréves Magyarország bizakodik az isteni gondviselésben (jövőnk)

A 7 angyalból álló legszélső csoport imádkozik. A 2-2 repülve harsonázó angyal tudtunkra adja: ha megadjuk Istennek a dicsőséget, akkor ő biztosítja nekünk a békességet. Ezt fejezi ki az eget a földdel összekötő szivárvány is, mely az Isten békéjének a jele: ha az egyik szárán imádságunk száll fölfelé, akkor a másik szárán Isten áldása csorog lefelé.

Ha imádkozunk, akkor a (szószék mellett) tornyosuló viharfelhőket Isten angyala eltávolítja.