Lectio divina - Október 6.

„Annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki…” (Mt 25,14-30)

A fenti lejátszóra kattintva hallgathatjuk meg Tájmel Antal atya előadását, melynek vázlatát is elolvashatjuk az alábbiakban:

Szentlélek hívó imádság

Atyánk, áraszd ki Lelkedet a Te népedre, és add meg nekünk, hogy új szemmel lássuk dicsőségedet, új megtapasztalással fogadjuk be hatalmadat, új odaszentelődéssel vállaljuk szolgálatodat, új hűséggel ragaszkodjunk Igédhez, hogy szereteted növekedjen bennünk, és jöjjön el a Te Országod a mi Urunk, Jézus Krisztus által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Máté szeretné tudatosítani a közössége tagjaiban azt, ami számukra nem mindig tűnik nyilvánvalónak: azzal, hogy a feltámadott élő Jézus közösségéhez tartozhatnak, bőségesen megajándékozott embereknek tarthatják magukat. Ugyanakkor azt is szeretné elmondani nekik, hogy emiatt nem tehetik kényelmesen ölbe a kezüket. A rájuk bízott értékekkel gondosan és a felelősségüket átérezve kell bánniuk.

Máté Krisztus második eljövetelére irányítja kortársai figyelmét. Akkor derül majd ki, hogy a kívánatos célt sikerült-e elérniük. A talentumokról szóló Jézustól eredő példabeszédet azért veszi bele az evangéliumába, mert alkalmasnak tartja arra, hogy a rábízottak ezen elgondolkodjanak, bátor döntést hozzanak, és az életüket ennek alapján tervezzék meg. Ha készek lesznek erre, akkor, Krisztus eljövetelekor ők is hallhatják majd a két első szolgának szóló egyszerű szavakat: „jól van”. Ezért a célért már most érdemes mindent megtenni; ez már most lelkesítheti őket, és erőt adhat nekik.

Isten Igéjének meghallgatása.

¹⁴Úgy lesz, mint azzal az emberrel, aki idegenbe készült. Összehívta szolgáit, s rájuk bízta vagyonát. ¹⁵Az egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak csak egyet, kinek-kinek rátermettsége szerint, aztán útra kelt. ¹⁶Aki öt talentumot kapott, menten elkezdett vele kereskedni, s másik ötöt nyert rajta. ¹⁷Ugyanígy az is, aki kettőt kapott, másik kettőt szerzett. ¹⁸Aki egyet kapott, elment, ásott egy gödröt, és elrejtette urának pénzét. ¹⁹Hosszú idő elteltével megjött a szolgák ura, és számadást tartott. ²⁰Jött, aki öt talentumot kapott, és felmutatta a másik öt talentumot: Uram, öt talentumot adtál, nézd, másik ötöt nyertem rajta. - ²¹Jól van, te hűséges, derék szolga - mondta neki ura. - Minthogy a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²²Jött az is, aki két talentumot kapott, s így szólt: Uram, két talentumot adtál, nézd, másik kettőt szereztem. - ²³Jól van, te hűséges, derék szolga. Mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád: menj be urad örömébe! ²⁴Végül jött az is, aki csak egy talentumot kapott. Ez így beszélt: Uram, tudtam, hogy kemény ember vagy. Aratsz, ahol nem vetettél, és gyűjtesz, ahol nem szórtál. ²⁵Ezért félelmemben mentem, elástam a földbe talentumodat. Itt van, ami a tiéd. – ²⁶Te mihaszna, lusta szolga! - kiáltott rá ura. - Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, s ott is gyűjtök, ahol nem szórtam. ²⁷Oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy megjövet kamatostul kaptam volna vissza. ²⁸Vegyétek el tőle a talentumot, és adjátok oda annak, akinek tíz talentuma van! ²⁹Mert annak, akinek van, még adnak, hogy bőven legyen neki; akinek meg nincs, attól még amije van is, elveszik. ³⁰Ezt a mihaszna szolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

1. A szöveg és környezete

A Máté által ránk hagyott történet első részében lényeges szempont, hogy az elbeszélt események múlt időben vannak: egy ember elutazott, és ezt megelőzően a vagyonát szétosztotta a szolgáinak, hogy azt gyarapítsák. Az elbeszélés második részében az események jelen időben történnek: a visszatérése után az ember a szolgáitól számon kéri azok vagyonkezelését, jutalmaz és elmarasztal. A példabeszédet befejező gondolatok viszont a hallgatók tekintetét a jövő felé irányítják.

A szöveg mondanivalója számára a legnagyobb jelentőségű a harmadik szolga magatartása, aki dorgálásban részesül. Feltűnő, hogy az elbeszélés egyes mozzanatai ismétlődnek; ezek célja a mondanivaló még nyomatékosabbá tétele. Az utolsó két vers arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy az ítélet napján számon kérik tőle a rábízott értékeket. A büntetéssel való fenyegetés a helytelen magatartás megváltoztatására irányuló figyelmeztetés.

2. Néhány gondolat

A hosszú ideig tartó üzleti út előtt álló nagykereskedő óriási összegeket ad át a szolgáinak. Az üzletember célja, hogy a szolgái nyereségessé tegyék a rájuk bízott pénzt. Fontos szempont, hogy mindegyiknek a rátermettsége alapján ad.

Jézus képeket vesz át a gazdasági életből anélkül, hogy ezzel az ott érvényes törvényeket helyeselné. A talentum eredetileg súlymérték volt, ami kb. 41 kg-nak felelt meg. Hogy a pénzösszegek rendkívül nagynak mondhatók, az látható az öt talentum értékéből is: ez 30 000 dénárnak megfelelő érték, amit egy ember talán 96 évig tartó munkabéreként kellene neki kifizetni. A második szolga két talentuma kb. 40 éves munkabérének ellenértéke lehetne. A harmadik egy talentuma pedig 20 évig tartó munka után fizetendő összeg lenne.

Az ókori világban a bankok feladata volt többek között a különböző pénznemek átváltása, egy elhelyezett pénzösszeg kamatainak kigazdálkodása. Hogy egy bankot képesnek tartottak-e megfelelő működésre, azt a tapasztalataik alapján döntötték el az emberek. Hogy a lehető legnagyobb nyereséget hozzák ki a rájuk bízott összegekből, ez volt a szolgák tényleges feladata. A befektető visszatéréséig rendkívül hosszú időnek kellett eltelnie, hogy a tőke megkétszereződhessen.

Aki ügyesen gazdálkodott, és ezt az átadás után „azonnal” elkezdte, az a kereskedő visszatérése után a vállalkozás vezető beosztását kapja, fontos ember lesz. Ugyan a második szolga kevesebbet gazdálkodott ki, mint az első, mégis ugyanazt a meghívást kapja: „Gyere, vegyél részt urad örömében!” Aki viszont lusta volt, az jelentéktelen emberré silányul, és megszégyenítő módon elszegényedik.

A harmadik szolga elmarasztalása nem az eredménytelensége miatt történik, hanem a félénksége miatt; a semmittevése méltatlan az urához, az erőfeszítésének és a kockázatvállalásának a hiánya az érdektelenségéről árulkodik.

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Máté a végítéletre, Krisztus eljövetelére tekintve az éberségre figyelmeztet. Ez nem azt jelenti, hogy a nekünk átadott értékeket egyszerűen el kell rejtenünk, és így kell azokat megőriznünk. Az éberség személyes erőfeszítést követel tőlünk, ami messze több a megőrzésnél. A hangsúly a saját elkötelezettségünkön van. Nem véletlenül hangsúlyozza ki a történet, hogy az első két szolga örömmel mondja a számadáskor: „van még másik öt talentumom”, „szereztem még hozzá kettőt”.

A keresztény közösség tagjaiként ez a példabeszéd szembesít minket azzal az elvárással, hogy valamennyien felelősek vagyunk az Isten országának terjedéséért. Mindegyikünk a saját rátermettsége alapján kapott ajándékot; a ránk nehezedő feladat alapján egyikünk sem mondható túlterheltnek. Ha Jézus szellemében gazdálkodunk a talentumainkkal, akkor meghívást kapunk a mennyben levő örömünnepre. Ha viszont a hitünket a mindennapoktól távol tartanánk és a vasárnapok védettségében elásnánk, akkor azért veszítenénk el az életet, mert szem elől tévesztettük az Isten akaratát.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A döntő nem az adottságok, a tehetségek, a képességek mennyisége, hanem az, hogy a nekem adott ajándékokért vállalom-e a felelősséget, azokat felhasználom-e. Életem Ura számon fog kérni, hogy felismertem-e a hivatásomat a világban. Itt az a vallásosság van pellengérre állítva, ami csak arra fordít gondot, hogy semmi rosszat ne tegyen. Ha Jézus követője vagyok, akkor nem lehet a legfőbb elvem az, hogy én mindig csak megőrizni akarok, megtartani akarok, én csak biztosra akarok menni. Ha aggódó ember vagyok, akkor bátorításra szorulok, ha meg óvatos, akkor pedig bíztatásra. A saját teljesítményemmel kell hozzájárulnom ahhoz, hogy az Isten ügye eredményessé válhasson a világban.

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A példabeszéd mondanivalója elsősorban a harmadik szolga viselkedésétől szeretne távol tartani. A kapott ajándék azért jelent a számára fenyegetés, mert hiányzik belőle a bizalom. Sőt, az uráról azt feltételezi, hogy kemény és könyörtelen ember. A beszéde félelemről, éles szembehelyezkedésről és kihívó magatartásról tanúskodik. Ezek miatt nem tud értelmesen bánni a rábízott értékekkel. Mielőtt a védelmünkbe vennénk, emlékeznünk kell arra, hogy ez a szolga is a képességeinek megfelelően kapta a talentumot. Tehát neki is megvolt az esélye, hogy a rábízott vagyonnal kapcsolatban érezze a felelősségét. A személyes erőfeszítésünk értéke csak akkor növekszik, ha a képességeinket használjuk, és fejlesztjük. Ha lemondunk erről, akkor magunkat okolhatjuk azért, hogy a végén üres kézzel állunk majd az Isten ítélete előtt.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Isten a világba helyezte az embert, hogy az ő dicsőségére végezze munkáját. Könyörögve kérjük: Add, Urunk, hogy dicsőségedet szolgáljuk!

Add, Urunk, hogy akik a papi és szerzetesi hivatás talentumát megkapták, azt hűségesen kamatoztassák.
Add, Urunk, hogy a népek vezetői az emberiség javára használják a rendelkezésükre álló nagy lehetőségeket!
Add, Urunk, hogy tőled kapott adottságainkat jól felhasználjuk magunk és embertársaink javára!
Add, hogy mindig veled együtt építsük földi hazánkat, ne dolgozzanak hiába, akik azt építik!
Hittel valljuk, Urunk, hogy minden jó, amit ma kaptunk, a te szeretetedből származik, ne maradjanak ezek eredménytelenek, hanem teremjék meg gyümölcsüket szívünk jóságában!

Mennyei Atyánk! Te mindnyájunktól számon kéred talentumainkat. Segíts, hogy ajándékaidat jól felhasználva, számadásunk után beléphessünk országod örömébe. Krisztus, a mi Urunk által.