BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190714T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:3fe6ab5ee81a9bec7f634809126f3649 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150203 SUMMARY:Lellisi Szent Kamill DESCRIPTION:
É lete, munkássága
Kamilló egy abruzzói katonatisztnek és a nála ö t esztendővel idősebb feleségének volt a -- későn született -- fia. „Nehéz” gyermeknek számított. Édesapja ritkán volt otthon, édesanyját pedig korán, tizenkét éves korában elvesztette.
Édesapja iskolába küldte, de Kam illónak nem fűlött a foga a tanuláshoz. Inkább csavargott, kockázott és kár tyázott. Ezért az édesapja arra gondolt, hogy katonának adja. Ebben az időb en szinte csak zsoldos csapatok voltak, amelyek különféle kalandos vállalko zások céljára verbuválódtak; ha nem kellett harcolniok, valahol elszállásol ták őket, s játékkal, verekedéssel üthették el az idejüket.
Az apa i s, a fiú is ahhoz a sereghez állt be, amelyiknek a törökkel való hadakozás volt a feladata. Ancona felé tartva, ahol hajóra kellett volna szállniuk, L ellisi hadnagy meghalt. Kamilló is megbetegedett, lázas volt. A jobb bokájá t is felhorzsolta, és a seb, mivel nem vetett rá ügyet, begyulladt és kezde tt gennyedni. Egy szál magában a világon, pénz nélkül, betegen -- Kamilló m egfogadta, hogy ferences lesz. De amikor állapota jobbra fordult, elfelejte tte az egészet.
Mielőbb vissza akart kerülni a sereghez, amely Lepan tónál ragyogó győzelmet aratott. De a seb a lábán ezt nem tette lehetővé. Í gy Rómába ment, hogy a Szent Jakab-kórházban kezeltesse magát. Ez nem a mai értelemben vett kórház volt. A betegápolók az öregek otthonaiban, az árvah ázakban és a hajléktalanok menhelyein is dolgoztak, és teljesen képzetlenek voltak; a legtöbbjük maga is beteg volt, csak éppen nem fekvő, és így akar tak némi hasznot hajtani; vagy olyan emberek voltak, akik semmi más munkára nem voltak alkalmasak, sőt nemegyszer betörők, akik itt húzták meg magukat . A kezelés idejére Kamilló is beállt betegápolónak, de mert összeférhetetl ennek, fegyelmezetlennek bizonyult, és szenvedélye volt a szerencsejáték, h amarosan elbocsátották.
A velencei sereghez szegődött, és Cattaro el őtt harcolt a törökök ellen. Utána a spanyolokhoz állt be, akik Afrika elle n indítottak hadat. Az átkeléskor nagy vihar támadt. Kamillónak eszébe juto tt a fogadalma, és megismételte, de megint nem tartotta meg, ehelyett egész zsoldját, sőt még a kabátját és az ingét is elkockázta.
Azt remélte , hogy Manfredoniában újra a velenceiek szolgálatába állhat, de csalódott, így koldulásra kényszerült. Végül egy ember, látva, hogy erős, jól megterme tt fiatalember, szerzett neki munkát: a kapucinus kolostor építésében kelle tt segítenie. Eleinte nem ízlett neki a munka, de lassan kezdte magát jól é rezni ebben a környezetben. Majd egy szomszédos kolostor meglátogatásakor i gazi megtérést élt át. Annyira feltűnő volt a megváltozása, hogy a kapucinu sok fölvették posztulánsnak. A bűnbánat jegyében és az alázat szellemében f olytatta az építést. De mégis el kellett küldeni, mert a lábán kiújult a se b.
Ismét Rómába ment, a Szent Jakab-kórházba. Több mint három eszten dőbe telt, míg lábán a seb végre összeforrt. Kamilló úgy élte végig ezt a h árom évet, mintha novícius lett volna a kapucinusoknál. Ám amikor végre vis szatérhetett a kolostorba, a seb ismét felnyílt, így nem engedték meg neki, hogy belépjen. Visszatért a Szent Jakab- kórházba, de most már végérvényes en. Örömmel fogadták, majdnem megválasztották a ház vezetőjévé. Nagy szeret ettel ápolta a betegeket és fájt neki, hogy a többi ápoló szeretetlenül bán t velük.
Embereket kellene találni -- jutott újra meg újra eszébe -- , akik készek volnának embertársaikban Krisztust látni és szolgálni. S való ban, nem sokkal később talált öt embert, négy világit és egy papot, akik ha sonlóképpen gondolkodtak és szívesen lettek volna tagjai egy közösségnek. C sakhogy a kórházban nem nézték a dolgot jó szemmel. Ellenkezőleg, Kamillóna k szemére vetették, hogy széthúzást szít, és hatalomra törekszik. Gyóntatój a, Néri Szent Fülöp gőgnek minősítette, hogy világi létére közösséget akar vezetni. Kamilló tehát harminckét évesen beült az iskolapadba, és elkezdett latint tanulni. Két év múlva pappá szentelték. A gyóntatója azonban tovább ra is kitartott amellett, hogy Kamillónak nincs küldetése arra, hogy közöss éget alapítson. Ugyanakkor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy az Egyházban ige nis szükség van ilyen társaságra (a női betegápoló közösségek ebben az időb en még nem léteztek).
A Szent Jakab-kolostorban is mindent elkövette k, hogy akadályokat gördítsenek elé. Kamilló végül társaival elment onnan, így „a betegeket szolgálók társasága”, ahogy magukat nevezték, legalább sza baddá vált, és módja nyílt rá, hogy más kórházakban vagy magánházaknál a be tegek és a haldoklók szolgálatára szentelje magát.
Eleinte a társasá gnak csak két helyisége volt a Tiberis mellett, az is nedves; utána került egy több szobás lakás, végül a Mária Magdolna- templomnál otthonra találtak . Emellett ugyanis volt egy elhanyagolt épület, amely valamikor kórház volt . Ezt helyreállíthatták maguknak.
Hogy fel lehessen ismerni a betege ket szolgálók társaságát, Kamilló egy vörös keresztet tett a ruhájukra. (Am ikor Henri Dunant 300 évvel később megalapította a Nemzetközi Vöröskereszte t, ezt a jelet vette át.) Rómában hamarosan felfigyeltek a közösség tagjair a és önzetlenségükre. Kivált Kamillóra, aki elöl járt a jó példával: semmil yen munka nem volt számára lealacsonyító vagy taszító, ha arról volt szó, h ogy könnyíthet a betegek szenvedésein.
1591-ben XIV. Gergely pápa jó váhagyását adta a betegeket szolgáló kongregációhoz; Kamillót egyhangúlag m egválasztották generálisnak. Csakhamar másutt is szívesen látott vendégek l ettek a betegeket szolgáló közösségének tagjai -- Nápolyban, Genovában, Mil ánóban, aztán lassanként Itália minden nagyobb városában. Sok fiatal, aki l átta munka közben Kamillót és társait, vonzódott hozzájuk, és a betegápolás t választotta hivatásul. Különös adományuk volt a betegeket szolgálóknak a haldoklók előkészítéséhez. Innen érthető, hogy a nép a „jó halál testvérei” -nek nevezte őket.
Sokan szolgálatuk ellátásába haltak bele: Nolában öten elkapták az általuk ápolt betegektől a pestist, amikor pedig Nápolyba n tífuszjárvány tört ki, negyvenheten lettek tífuszosok, s közülük tizenöte n bele is haltak.
Még súlyosabb próbatételt jelentett, hogy Campagná ban éhínség támadt, és a teljesen lesoványodott, összeaszott emberek, akikb en már alig-alig volt élet, ezrével tódultak Rómába. A túlnépesedett városb an kiütéses tífusz (flekk-tífusz) tört ki, s a megbetegedettek ápolása közb en a betegápoló testvéreknek mintegy a fele életét vesztette.
1598 t elén Rómában nagy árvíz volt, s Kamilló hat társával kétszáz betegnek mente tte az életét: ahogy a víz egyre magasabbra emelkedett, ők hordták őket a m eredek csigalépcsőn egy emelettel mindig följebb.
A sok új alapítván y miatt Kamillónak egyre többet kellett utaznia. Az utakat többnyire gyalog vagy lóháton tette meg -- ez emberfelettien nagy megerőltetést jelentett a beteg embernek: a lábán a seb még mindig gennyedt, és nagy fájdalmakat oko zott neki, ehhez járult egy súlyos csonttörés, továbbá vese és gyomorbántal mai.
A sok külső és belső gond élete vége felé még tetéződött. Kamil lónak az volt az álláspontja, hogy közössége tagjainak mindenféle munkára k észen kell állniuk a betegek körül. Ezzel a kórházak eléggé visszaéltek, íg y előfordult, hogy papok súrolták a padlót és mosták a szennyest. Ez ellenk ezést váltott ki a közösségen belül. De elégedetlenkedés támadt amiatt is, hogy Kamilló egyre újabb kórházak átvételével tetemes adósságot csinált.
1607-ben lemondott a generálisi tisztségről, az utazásokkal és a beteg ápolással azonban nem hagyott fel. Még ha teljesen kimerült volt is, odavon szolta magát az általa annyira szeretett betegekhez. S ha a társai arra kér ték, mondjon nekik valamit, akkor újra meg újra ezt mondta: ,,Szeretet, sze retet! A legszívesebben meghalnék, amikor mindig csak azt mondom nektek: ťS zeretet, szeretet!Ť De nem tehetek róla, nem tudok mást mondani.''
1 614. július 14-én Kamilló meghalt. A virágzó közösségeket, amelyeket hátrah agyott, a következő századokban újra meg újra megtizedelték a járványok. Ti zenhárom tartományban még ma is mintegy kétezer tagja van ennek a kongregác iónak.
Lellisi Kamillót 1746-ban avatták szentté, s 1886-ban lett a kórházak, a betegek és a haldoklók védőszentje; neve ott szerepel azokban a z imákban, melyeket az Egyház a haldoklókért mond; 1929-ben XI. Pius az ő o ltalma alá helyezte a betegápolói hivatást.
Ünnepét 1762-ben vették fel a római naptárba, július 18-i dátummal. 1969-ben áthelyezték július 14- re.
Legendáiból
Állítólag miel őtt Kamilló megszületett volna, az édesanyjának álma volt. Látott egy nagy csapat fiú élén valakit, aki messze kiemelkedett a többi közül, s az összes fiúnak piros kereszt volt a mellén. Így azt remélte, hogy fia fog születni , akiből egyszer majd híres keresztes vitéz vagy szerzetes, sőt szent lesz. Jóllehet eleinte nem sok remény volt rá, az álom mégis valóra vált: 1595-b en lehetett először vörös keresztet látni a törökök elleni hadjárat alkalmá val az egyik csatatéren, mégpedig nem a harcra buzdítás, hanem az életmenté s szolgálatában. Kamilló nyolc társa is hadba vonult, és mindkét tábor sebe sültjeit ápolták.
Egy alkalommal a pápa meglátogatta a Szentlélek-kó rházat, ahol Kamilló a legszívesebben dolgozott. Amikor megérkezett, szemre hányást tettek Kamillónak, amiért abban a köpenyben fogadta, amelyben a bet egeket is ápolta. Erre ő így válaszolt: „Hogyan? Amikor magával Krisztussal vagyok elfoglalva (a betegeire gondolt!), akkor miért öltöznék át a helyta rtója tiszteletére?”
Kamilló szeretete és áldozatkészsége nem ismert határokat: egyaránt gondja volt a bűnözőkre, a csavargókra, a szegényekre és a társadalom legkülönfélébb kitagadottjaira. Buzgalmában tette ezt a szá munkra furcsán hangzó kijelentést:”Ha nem volnának szegények, ki kellene ás ni a közepéig a földet, hogy találjunk néhányat!” Egy nap úgy déltájban meg jelent a szakács, és közölte, hogy nem tud főzni, mert a házban nincs semmi ehető. „Azért csak csengess ebédre -- mondta Kamilló --, majd segít az Ist en.” Alighogy kiejtette ezeket a szavakat, megállt a kapu előtt egy szekér, tele finom liszttel -- egy jótevőjük küldte. Gyorsan nekiálltak sütni, és -- ha kicsit késve is - - asztalhoz ülhettek.
Imád ság
Istenünk, ki Szent Kamill áldozópapodat a betegek r endkívüli szeretetének kegyelmével ékesítetted, kérünk, érdemeiért áraszd s zívünkbe szereteted lelkét, hogy testvéreinkben neked szolgáljunk, és halál unk óráján biztonsággal költözhessünk Hozzád!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240328T135559 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200714 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200715 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR