BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200629T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:674e4d4b79a9cadff36681749a503f90 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150202 SUMMARY:A római egyház első szent vértanúi DESCRIPTION:
Róma városának vértanúi a város égését (64. július 17-23.) követően haltak meg, csak azér t, mert Krisztus hívei voltak. Nevüket nem ismerjük, valamennyien Szent Pét er és Szent Pál tanítványai voltak. Valószínűleg az ő szenvedésükre utal Sz ent Péter, amikor első levelében ezt írja az Asia tartományában élő kereszt ényeknek: ,,Szeretteim, ne lepődjetek meg azokon az égő fájdalmakon, amelye k megpróbáltatásul érnek titeket, mintha valami hallatlan dolog esett volna veletek. Ehelyett inkább örüljetek, hogy részetek lehet Krisztus szenvedés eiben, hogy dicsősége megnyilvánulásának napján majd ujjongva örülhessetek' ' (1Pét 4,12--13).
Magáról az eseményről Tacitus római történész (54 -120) ad egészen pontos tudósítást:
Egy általános megbotránkozást ke ltő orgia után ,,következik a csapás (a tűzvész), véletlenül-e, vagy a prin ceps alattomosságából, megállapíthatatlan, de súlyosabb és szörnyűbb mindan nál, ami csak ezzel a várossal tűzvészek során megesett. A cirkusznak azon a részén lobbant föl a tűz, amely a Palatinus és a Caelius heggyel érintkez ik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt fölhalmozva. Egysze rre több ponton kezdődött, és azonnal erőre kapva s a széltől szítva a cirk uszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett palotá k, sem falakkal övezett templomok, vagy egyéb akadályok nem voltak a közben . Rohamával a tűzvész először a sík területeket száguldotta végig, majd mag asra fölcsapott, és a baj, ismét az alacsonyabban fekvő részeket pusztítva, gyorsaságával megelőzte az orvoslást, mivel a város szűk, ide-oda kanyargó utcáival és házsoraival ki volt neki szolgáltatva - már amilyen a régi Róm a volt... némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleségüket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állo tt is a menekülés útja, a halált választották. De gátat sem mertek vetni a tűznek, mert sok ember sűrűn fenyegetőzve az oltást tiltotta, mások meg nyí ltan csóvákat hajigáltak, s hangoztatták: „Van, aki ezt parancsolta!” - aká r, hogy annál szabadabban rabolhassanak, akár valóban parancsra...
N éró vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Marsmezőt és Agrippa épületeit, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket huza tott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből köz szükségleti cikkeket szállíttatott föl, s a gabona árát mérőnként három ses tertiusra csökkentette. Bármennyire népszerű, mégis hiábavaló intézkedések voltak ezek, mert híre terjedt, hogy miközben a Város lángokban állott, ő h ázi színpadán lépett föl, és Trója pusztulását énekelte, a csapást a hajdan i szerencsétlenség párjaként tüntetve föl.
Végül a hatodik napon (jú lius 17-től számítva) az Esquilinus alján véget vetettek a tűznek... Ez a t űz több mendemondára adott alkalmat, mivel Tigellinus aemilianai birtokain tört ki, s az volt a látszat, hogy Néró új és önmagáról elnevezendő város a lapításának dicsőségére pályázik. Mert Róma tizennégy kerületre oszlik; eze k közül négy maradt épen, három a föld színéig lerombolódott, a többi hétbe n is kevés épület maradt fenn, csonkán és félig leégetten.
Az elpusz tult paloták, háztömbök és templomok számát nem volna könnyű meghatározni; de az az ősök óta tisztelt szentély, amelyet Servius Tullius Lucinának, és a nagy oltár s a templom, melyet az ott megjelenő Herculesnek az arcadiai E uander szentelt, s a Iuppiter Stator-szentély, Romulus fogadalma s Numa kir ályi háza és Vesta szentélye a római nép házi isteneivel együtt - mind elég ett. Azután az oly sok győzelemmel szerzett kincsek és a görög művészet rem ekei; továbbá nagy írók műveinek régi és hiteles példányai, melyeket - bár az újjászülető város annyi szépsége közepette az idősebbek sok mindenre eml ékeztek - pótolni nem lehetett...
Néró egyébként hasznot húzott hazá ja romlásából, s olyan palotát építtetett, amelyben nem annyira a gyöngyöt és az aranyat lehetett csodálni, e rég megszokott és a fényűzés következtéb en közönségessé vált dolgokat, mint inkább a tavakat, mezőket és - mint mag ányos vidékeken - erdőket, nyílt térségeket és kilátóhelyeket. Severus és C eler kezdeményezte és tervezte az egészet, akikben volt annyi tehetség és m erészség, hogy művészetükkel még azt is megkíséreljék, amit a természet meg tagadott: azt is megígérték, hogy az Avernus tótól a terméketlen tengerpart mentén vagy az útba eső hegyeken keresztül hajózható csatornát fognak ásat ni a Tiberis torkolatáig...
Egyébként a várost nem összevissza építe tték föl, hanem kimérték a házsorokat, széles utcákat vágtak, s korlátozták az épületek magasságát, továbbá szabadon hagytak udvarokat és hozzájuk csa rnokokat, hogy a háztömbök homlokzatát védjék. Ezeket a csarnokokat a maga pénzéből fogja fölépíttetni, s a telkeket megtisztogatva fogja tulajdonosai knak átadni - ígérte Néró. Megtoldotta ezt jutalmakkal, kinek-kinek rendje és vagyoni állapota szerint, s megszabta, mennyi időn belül nyerik el jutal mukat - ha befejezik a palotákat vagy a háztömböket. A törmelék befogadásár a az ostiai mocsarakat rendelte, s hogy a hajók, amelyek gabonát szállított ak föl a Tiberisen, ilyen törmelékkel megrakodva menjenek vissza; valamint, hogy maguk az épületek bizonyos magasságig ne gerendákból, hanem Gabiiból vagy az albai hegyről való sziklakőből készüljenek, mivel ezt a követ a tűz nem járta át...
De sem az emberi szó, sem a princeps ajándékai, sem az istenek engesztelése nem volt képes fölszámolni azt a gyalázatos hiedel met, hogy parancsra tört ki a tűzvész. Ezért a híresztelés elhallgattatása végett Néró másokat tett meg bűnösnek, és a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt, és Christianusoknak nevezett. Christust, akitől ez a név származik, Tiberius uralkodása alatt Pontius Pilatus prokurátor kivégeztette, de az egyelőre elfojtott vészes ba bonaság újból előtört, nemcsak Júdeában, e métely szülőhazájában, hanem a V árosban is, ahová mindenünnen minden szörnyű és szégyenletes dolog összefol yik, s hívekre talál.
Így hát először azokat fogdosták össze, akik e zt a vallást vallották, majd az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizo nyították rá. És kivégzésüket még csúfsággal is tetézték, hogy vadállatok b őrébe burkoltan kutyák marcangolásától pusztuljanak, vagy keresztre feszítv e és amikor bealkonyodott, meggyújtva éjszakai világításul lángoljanak. Nér ó a kertjeit ajánlotta föl e látványosság céljára, és cirkuszi játékokat re ndezett, amelyen kocsisruhában a nép közé vegyült, vagy kocsira szállott. E bből - bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték - sz ánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége m iatt kellett elpusztulniuk.'' (Tacitus összes művei II. 398--403. ford. Bor zsák István. Magyar Helikon, 1970)
Római Szent Kelemen levele szerin t a zsidók féltékenységének és irigységének is része volt abban, hogy a csá szár és a nép a keresztények ellen fordult.
Vértanúságuk helye a Vat ikán dombjának déli lejtője volt. A római egyház, mivel e vértanúk az Apost ol-fejedelmek tanítványai voltak, Szent Péter és Szent Pál ünnepe körül eml ékezett meg róluk: a 12-13. században június 22-én, a 16. század végén júni us 24-én. Az újabb időkben, 1900 óta a Vatikánban, a Camposanto Teutonico, a német temető templomában ünnepelték különös fénnyel e vértanúkat. 1969-be n június 30-ra tették a napjukat.
Imádság
Istenünk, ki a római egyház gazdag vetését vértanúk sokaságának vérével tetted termékenn yé, kérünk, engedd, hogy szenvedésükből erőt merítsünk, és hősi győzelmükne k mindenkor örvendhessünk!
DTSTAMP:20240329T003437 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210630 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210701 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR