BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190611T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:8e7a22c90d0483d0516bdcf8df8524e1 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150059 SUMMARY:Szent Barnabás apostol (emléknap) DESCRIPTION:
Élete
Az Újszövetség -- főleg az Apostolok Cselekedetei -- felül etes olvasásából kitűnik, hogy aránylag sok szó esik róla. És mégis, „életé ről” tulajdonképpen nem sokat tudunk meg, mert mindig csak az ifjú Egyházba n végzett munkájáról esik szó.
Az első, amit Barnabásról hallunk, a szeretet cselekedete: szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz v itte az egyházközség szegényeinek szánt adományaként (ApCsel 4,37). Annak a szeretetnek a jele ez, amely mindenkivel egyesít Krisztusban.
Éppen ilyen segítőkészséggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, akitől a jeruzsálemi tanítványok féltek. ,,Barnabás maga mellé vette, és el vitte az apostolokhoz'' (ApCsel 9,27), s megértést kért tőlük az új tanítvá ny számára. Ezekből a napokból ered a két férfi szoros kapcsolata.
N emsokára tágas munkatér nyílt Barnabás számára Jeruzsálemen kívül is. Üldöz ött, szétszóródott tanítványok eljutottak a szíriai Antiochiáig, és ott egy házközséget alkottak. Nemsokára pogányok csatlakoztak hozzájuk (talán Lukác s evangélista is). Amikor a jeruzsálemi egyház tudomást szerzett róluk, Ant iochiába küldte Barnabást. Ő felvirágzóban lévő egyházközségbe érkezett, és a pogányok megtérésében fölismerte Isten kegyelmének művét. Örömében elhoz ta magával Tarzuszból Pált munkatársnak. Tevékenységük sikere mutatkozott m eg abban a figyelmet érdemlő tényben, hogy itt Antiochiában kapták először Jézus követői a keresztény (krisztuskövető) nevet (ApCsel 11,26). Barnabásn ak nyilván sikerült híveit föllelkesítenie, hogy a számukra ismeretlen jeru zsálemi közösséget megsegítsék. Ő maga és Pál utazott Jeruzsálembe, hogy az adományt elvigye (ApCsel 11,30). Visszatérve magukkal vitték Antiochiába M árkot -- a második evangélistát --, Barnabás unokaöccsét.
Az ottani egyházban működő „próféták és tanítók” (13,1) közül kettőt különleges missz ióra választottak ki. A jeruzsálemi apostolokhoz hasonlóan ők is imával és böjtöléssel készültek föl a Szentlélektől kapott küldetésre. A Lélek megpar ancsolta: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szá ntam nekik.” (13,2) Azonnal engedelmeskedtek mindnyájan, böjtöltek, imádkoz tak, és a munkára rendeltek fejére tették kezüket.
„A Szentlélektől küldetve” (13,4) elindult tehát Barnabás és Pál az első missziós útra Márkk al. Először Ciprusra mentek, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába -- de min dig pogánylakta vidékre. A „munka”, amelyre a Lélek hívta őket, az első ren dszeres pogánymisszió volt. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányok at, anélkül, hogy rájuk kényszerítette volna kötelező teherként az ószövets égi törvény számos rituális és kultikus előírását, mert fölismerték: a pogá nyok Krisztushoz térhetnek közvetlenül, a körülmetélés nélkül is.
A két misszionárius -- Márk közben elvált tőlük -- több városból kénytelen vo lt elmenekülni a zsidók ellenséges magatartása miatt. Lisztra lakói a két p rédikátort mint Zeuszt és Hermészt akarták megtisztelni áldozatokkal. Ottan i tartózkodásuk mégis rossz véget ért: Pált megkövezték. Pál és Barnabás en nek ellenére rendületlenül folytatta útját a következő városba. Sőt visszaú tban meglátogatták az újonnan alapított egyházközségeket. Mindenütt úgy hag yták ott a hívőket, hogy ,,eltöltötte őket az öröm és a Szentlélek'' (13,52 ). Ők pedig Antiochiában „elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt kitárta a hit kapuját” (14,27).
De éppen a pog ányok miatt viszály támadt Antiochiában. Pálnak és Barnabásnak védekeznie k ellett a túlbuzgók ellen, akik rá akarták kényszeríteni a megtért pogányokr a a mózesi törvényt a körülmetéléssel. A két misszionárius ügyük megvédésér e Jeruzsálembe ment. Útközben „elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nag y örömet szereztek minden testvérnek” (15,3). Jeruzsálemben az apostoloknak és az egyháznak „beszámoltak arról, mi mindent tett közreműködésükkel az I sten” (15,4), hiszen nem saját akaratukból támadt a pogánymisszió gondolata , hanem Isten maga hívta meg őket erre a feladatra a Szentlélek által. Pál és Barnabás a keresztények elismeréséért harcolt, s Pétert és Jakabot meg i s nyerték ügyüknek. A gyűlés a „szeretett Pált és Barnabást”, valamint a je ruzsálemi egyház két tagját kedvező döntéssel küldte vissza Antiochiába. Ot t „örömmel olvasták a vigasztaló sorokat” (15,31).
Nem sokkal később nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között. Pál ugyanis a kedvelt Barnabás t meghívta második apostoli útjára, de unokaöccsét, Márkot nem. A két barát elvált. Pál más kísérőkkel előbb Szíriába indult, Barnabás pedig Márkkal C iprusra. Ettől kezdve nem áll rendelkezésünkre pontos hagyomány Barnabásról . Föltehető, hogy a pogánymisszió két úttörője között nem volt tartós szaka dás. Talán még egyszer közösen működtek (1Kor 9,6), majd szentünk nyomtalan ul elvész a szemünk elől.
E Lélektől hajtott férfinak a tanúsága azo nban eleven maradt. Minden keresztény nemzedéknek megmutatta az igazi keres ztény példáját, aki készségesen válaszol Isten hívására, engedi magát ismer etlen utakra vezetni, a helyesnek megismert véleményt bátran védi, és örömm el viszi el idegeneknek a Krisztusban való örömet és vigasztalást.
Legendáiból
Barnabás és Pál közös apostoli útjá n megérkezett Lisztra városába. Az igehirdetésben a kis termetű Pálé volt a nagyobb szerep, míg a magas termetű és megnyerő külsejű Barnabás a hallgat ók szemében a kis küldöttség fejének tetszett. Amikor pedig szemük láttára meggyógyult a béna, a félve-örvendve ott álló likaóniaiak előtt összeállt a kép: istenek jelentek meg itt emberi alakban, amint a mítoszok mondják! A magas Barnabást Zeusznak tartották, az élénk Pált pedig Hermésznek, az iste nek követének. A jámbor embereken erőt vett a hódolat. A Zeusz- templom pap ja bikákat és virágkoszorúkat hozatott a városkapuhoz, ahol áldozatot akart bemutatni a néppel együtt a szent jövevények tiszteletére. Amikor Barnabás és Pál ezt észrevette, indulatukban megszaggatták felsőruhájukat, a nép kö zé futottak és így kiáltoztak: „Emberek, mit csináltok! Mi is emberek vagyu nk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez!” (ApCsel 14,15) Csak nagy nehezen tudták viss zatartani a tömeget attól, hogy istenekként tisztelje őket.
A később i legenda tudni véli, hogy Barnabás azután Cipruson munkálkodott, főként mi nt a Máté-evangélium hirdetője. Ott újra találkozott Elimász varázslóval, a ki már az első apostoli út alkalmával szembeszállt az apostolokkal, és ezér t egy időre vakság sújtotta. Elimász most hatalmas fölkelést szított Barnab ás ellen, úgyhogy a nekikeseredett zsidók Szalamiszban elfogták és a bíró e lé hurcolták. Meg sem várták az ítéletet, hanem városuk kapuja előtt megköv ezték a hithirdetőt.
Sírja hosszú időn át ismeretlen volt. Akkor azo nban az egyik helyen érthetetlen csodák történtek. Szent Barnabás magam mon dta el álmában a szalamiszi püspöknek, hogy ott van a sírhelye. A sírt megt alálták és fölnyitották. Azt állítják, hogy a szent mellén egy pergamen fek üdt Máté evangéliumával, amelyet Barnabás egykor saját kezével írt le.
< hr />
Jelentősége
Ez a Barnabás valószínűleg a le gjelentősebb misszionárius Pál előtt és mellett. Nagy üdvösségtörténeti jel entősége abban áll, hogy föllendítette a pogányok misszionálását, mégpedig elsősorban azzal, hogy a rettegett üldözőt, Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi egyház vezető férfiaihoz, és ezzel „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (Mk 1,1) legnagyobb hirdetőjét segítette munkája megke zdéséhez. Az, hogy Barnabás a pogányok között misszionált, nem jelentett ke vesebbet, mint a pogányoknak az Egyház teljes jogú tagjaiként való elismeré sét, mely abból a hitből indult ki, hogy a megváltás az egész világra kiter jed, és nem lehet feltételekhez kötni. Mindez megérteti velünk, hogy a cipr usi József joggal kapta „a vigasztalás fia” nevet.
< /p>
Imádság
Istenünk, ki úgy akartad, hogy Barnabás, ez a hittel és Szentlélekkel eltelt férfiú a pogányok között terjessze a hitet, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy Krisztus evangéliumát Egyházad mi ndenütt eredményesen hirdesse!
F orrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T070951 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200611 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20200612 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR