BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:1a5a4eeb4a3f97966b6ea086b08791a0 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150058 SUMMARY:Szent Jusztinusz (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n 100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus). Szülei gö rög származású pogányok voltak. A művelt Jusztínusz a filozófusoknál kerest e az igazságot, de a kereszténységben találta meg „az egyedül megbízható és igaz filozófiát”. Megtérése után fáradhatatlanul tanított és írt. Két Apol ógiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt csak fenn. Tő le maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómáb an a vasárnapi misét. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitákat tartott . Hat társával együtt vértanúságot szenvedett Rómában, amikor Marcus Aureli us idején 165 körül lefejezték.\n Forrás: Virtuális Plébánia\n \n \n Iste nkeresése, munkássága\n Jusztin maga írja le, hogyan kereste fiatalemberkén t a tudást. Egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyedj en náluk az igazságba, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett.\n Végü lis egy egészen másfajta találkozás hozta meg a fordulatot Jusztin életében . Egy napon a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tisztelet reméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Az idő s ember atyai módon az éppen megfelelő szavakat tudta neki mondani. Jusztin készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének prófétáira , akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek, és e lőkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.\n Jusztin már plato nikus tanítvány korában megcsodálta a keresztény vértanúk rettenthetetlensé gét. Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor hallott elősz ör, „az egyetlen megbízható és hasznos filozófia”. Megkeresztelkedett és at tól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. A filozófusok köpeny ében mint vándorprédikátor járt mindenfelé. A városok terein beszédbe elegy edett mindenféle rendű és rangú emberrel, hogy megnyerje őket Jézus Krisztu s hitének. Efezusban egyszer két napon át vitatkozott egy tudós zsidóval és tanítványaival a villák mögötti sétányon. A vita tárgya az volt, hogy mily en szerepet játszott Izrael népe Isten üdvözítő tervében, s hogy a megígért Messiás Jézus-e vagy sem. Erre a vitára visszaemlékezve írta Jusztin húsz évvel később a Párbeszéd a zsidó Triphonnal című művét. A Szentírásból bizo nyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténységre. Jusztin , a fáradhatatlan prédikátor és misszionárius végül hosszú vándorlás után e lérkezett a fővárosba, Rómába, ahol -- minden filozófus és hithirdető gyüle kezőhelyén -- végre megtelepedett. Saját iskolát alapított, amely nagy láto gatottságnak örvendett. Tanítványai közt volt a későbbi hitvédő, Tatianus.\ n Jusztin azonban nem érte már be a szóbeli tanítással. Filozófiai értekezé seket tett közzé, amelyekben krisztushitét szembesítette a filozófiával. Sa jnos, ezek az írások elvesztek. Címüket és tartalmukat csak Cézáreai Euszéb iosz Egyháztörténetéből ismerjük.\n Ezzel szemben ma is megvan az a két Apo lógiája, amelyekben Jusztin nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenko ri problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon: az újra és újra föllángoló üldözésekre való tekintettel Jusztin mindkét kérő és védő írásában személye sen a császárhoz és a római szenátushoz folyamodott segítségért. Közben azo n fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen emelt vádat, amely szeri nt istentelenek és ellenségei az államnak. Antonius Pius (és talán Marcus A urelius) császár filozófusi lelkiismeretéhez és megértéséhez fellebbezett, főleg annak kimutatásával, hogy a pogány filozófusok legjobbjai alapjában m ár magukban hordták a kereszténység csíráját. Ebben az összefüggésben alakí totta ki Jusztin híressé vált kifejezését, a „csíraszerű logosz”-t. Eszerin t Isten már korábban, a Jézus Krisztus előtt élt filozófusok ajka által köz ölte magát az emberiséggel, és általuk is előkészítette az üdvösség ismeret ét. Jusztin fölfogása szerint mindazok, akik ennek a logosznak megfelelően éltek, alapjában véve már Krisztushoz tartoztak. „Ilyen volt például a görö göknél Szokratész és sok más hozzá hasonló”; vagy a nem görögöknél például Izrael prófétái. Ezek a megállapítások még ma is értékesek, mert egy őskere sztény világi apostol valójában ökumenikus gondolkodásáról tesznek tanúságo t.\n De ez a művelt laikus a keresztény istentiszteletről adott közléseivel is nagy érdemeket szerzett az egyházi élet fejlődésében egészen a jelen ko rig. A keresztények szertartásairól hamis híresztelések terjedtek el. Ezek cáfolására Jusztin rövid összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharis ztia és a vasárnap megünneplésének rítusát. Az őskeresztény liturgiának ezz el a megbízható, legrégibb leírásával az Egyház olyan okmányt tart a kezébe n, amelynek segítségével állandóan fölülvizsgálhatja és rendezheti legfonto sabb kultikus szokásait. Jusztin ezen írásaiban világos tanúságot tesz arró l a hitről, hogy Krisztus valóságosan jelen van az eucharisztikus adományok ban. A Párbeszéd a zsidó Triphonnal c. művében kifejti, hogy az Euchariszti a a pogány filozófusok óta vágyott -- lelki -- áldozati adomány, amelyben a megtestesült Logosz önmagát adja egyetlen elfogadható áldozatul, amikor im ával és hálaadással megülik szenvedésének emlékezetét. A lelki áldozati ado mánynak ez a fogalma, amely meghalad és fölülmúl minden pusztán anyagi áldo zatot, a szentmise római kánonjába is belekerült.\n Jusztin írásai maradand ó értékűek. Bár józan, nemegyszer szinte gyámoltalannak tűnő stílusban vann ak megírva, mégis kitűnnek csodálatos teológiai világosságukkal. A hellénis ta és zsidó világban Jusztin előtt nem lehetett ilyen nyílt beszédet hallan i keresztény szájból. Modern egyháztörténészek ezért joggal mutatnak rá arr a, hogy Jusztinban a korabeli Egyház életereje öltött testet. A 2. század t öbbi nagy embere arra szorítkozott, hogy az érintetlen hitletéteményt megőr izze és továbbadja. Jusztin új lehetőségeket keresett, hogy a Krisztusba, a z egész emberiség Üdvözítőjébe vetett hitet közelebb vigye zsidó és pogány kortársaihoz.\n Egy olyan ember azonban, aki annyira őszintén állt szemben a többi vallással, nem maradhatott támadások nélkül. Római működése alatt h eves ellenfelei támadtak. Közülük a legelszántabb Crescentius volt, a cinik us filozófus. Végül is az ő följelentése alapján fogták el, és állították R usticus prefektus elé tanítványaival, Charitonnal és Charitóval (aki nő vol t), Euelpisztosszal, Hieraxszal, Paionnal és Liberianusszal együtt.\n Ma is megvannak az akták, amelyek hűen leírják a bírósági eljárást. Jusztin rövi d vonásokban ismertette a keresztény hitvallás tartalmát. Társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei dicsőség reményéről. Utoljára fö lszólították őket, hogy áldozzanak az isteneknek, de visszautasították. Így a bírói ítélet csak a halál lehetett.\n A tiszteletreméltó régi tudósítás ezekkel a mondatokkal végződik: „A szent vértanúk magasztalták Istent, és r ögtön a vesztőhelyre indultak. Ott lefejezték őket. Így végezték be vértanú ságukat Üdvözítőnk megvallásával. Egyes hívők titokban magukhoz vették a ho lttesteket, és méltó helyen eltemették Urunk Jézus Krisztus kegyelmének a s egítségével. Legyen nekik tisztelet mindörökkön örökké. Amen.”\n \n Legend ájából\n Jellemző Jusztinra, hogy micsoda hatással volt rá a kereszténység! „Amikor még teljes szívvel platonikus voltam, hallottam a keresztények ell en fölhozott vádakat. Amikor azonban láttam, hogy a halál és mindenféle kig ondolható kín előtt mennyire félelem nélkül állnak, arra a belátásra jutott am: lehetetlen, hogy ezek idáig bűnben és vétekben éltek volna.”\n Egy közv etlenül a közelében lejátszódott fölháborító esemény arra bírta, hogy -- am int már egyszer megtette -- a római jogérzékhez fellebbezzen. A városprefek tus ismét kivégeztetett három keresztényt, pusztán csak azért, mert kereszt ények voltak. Ekkor Jusztin egy bátor levéllel közvetlenül a császárhoz fol yamodott. Fölfedte az üldözések alapjait, kimutatta a kereszténység isteni felsőbbségét, és végül nyomatékos szavakkal kérte, hogy az igazság és az ig azságosság nevében ne hagyják figyelmen kívül figyelmeztetését. Jusztin tud ta, hogy nyílt beszédével a saját életét kockáztatja. E szavakkal zárja ugy anis: „Én is várom most már, hogy az említett besúgók valamelyike álnokul f öljelent, és a keresztre kerülök.”\n Szentünknek és társainak hivatalos vér tanú-jegyzőkönyve érzékletes képet rajzol arról a merev római törvényszéki eljárásról, amely külsőleg szétmorzsolta ugyan a védtelen áldozatokat, bens őjüket azonban nem tudta legyőzni.\n A kihallgatás elején Jusztin alkalmat kapott arra, hogy beszéljen hitéről. Így szólt: „Nem lehet megbélyegezni va gy rosszallani, hogy Üdvözítőnk Jézus Krisztus parancsait követjük. Azon fá radoztam, hogy megismerjek minden tanítást. Mégis a keresztények igaz tanít ása mellett döntöttem, annak ellenére, hogy nem tetszenek azoknak, akik tév edésben élnek.” Akkor a prefektus félbeszakította: „Ide hallgass te, akit a szó emberének mondanak, s aki azt hiszed, hogy tiéd az igazi bölcsesség! H a most megkorbácsolunk és kivégzünk, azt hiszed, hogy fölmégy az égbe?” Jus ztin ezt válaszolta: „Szilárdan bízom benne, hogy ott fogok lakni, ha minde zt elviselem.” Rusticusnak be kellett látnia, hogy hiábavaló az ijesztgetés . Ezért röviden parancsot adott: „Térjünk a tárgyra! Lépjetek elő és áldozz atok az isteneknek!” Jusztin így válaszolt: „Aki helyesen gondolkodik, nem eshet vissza az istenfélelemből az istentelenségbe. Mi vágyva vágyunk arra, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért szenvedjünk, és így meneküljünk meg.” Jus ztin tanítványai is egyhangúan kijelentették: „Tégy, amit akarsz! Mi keresz tények vagyunk és nem áldozunk bálványszobroknak!” Erre Rusticus kihirdette az ítéletet: „Mivel ezek nem akarnak az isteneknek áldozni és a császár pa rancsainak engedelmeskedni, korbácsolják meg és vezessék őket a vesztőhelyr e a törvény irtelmében.”\n \n Imádság\n Istenünk, ki Szent Jusztin vértanú t a kereszt oktalansága által csodálatosan megtanítottad Jézus Krisztus föl séges ismeretére, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a bennünket megk örnyékező tévedéseket elűzve a hit szilárdságára törekedjünk!\n \n Forrás: Diós István: Szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
100 körül született, a szamariai Szichemben (ma Nablus) . Szülei görög származású pogányok voltak. A művelt Jusztínusz a filozófuso knál kereste az igazságot, de a kereszténységben találta meg „az egyedül me gbízható és igaz filozófiát”. Megtérése után fáradhatatlanul tanított és ír t. Két Apológiája és a Dialógus a zsidó Trifonnal című párbeszéde maradt cs ak fenn. Tőle maradt ránk egy leírás arról, hogy hogyan ünnepelték még 165 táján Rómában a vasárnapi misét. Rómában iskolát nyitott, és nyilvános vitá kat tartott. Hat társával együtt vértanúságot szenvedett Rómában, amikor Ma rcus Aurelius idején 165 körül lefejezték.
Forrás: Virtuális Plébánia
Istenkeresés e, munkássága
Jusztin maga írja le, hogyan kereste fiatalemberké nt a tudást. Egymás után kopogtatott kora tudósainak ajtaján, hogy elmélyed jen náluk az igazságba, de egyiküknél sem találta meg, amit keresett.
Végülis egy egészen másfajta találkozás hozta meg a fordulatot Jusztin él etében. Egy napon a tenger partján sétált, és beszélgetésbe kezdett egy tis zteletreméltó idős emberrel, aki rányitotta szemét az isteni bölcsességre. Az idős ember atyai módon az éppen megfelelő szavakat tudta neki mondani. J usztin készségesen fogadta az oktatást, mely rámutatott Izrael népének próf étáira, akik üzeneteikkel egyenesen az egyetlen valóságos Istenhez vezetnek , és előkészítik a hit útját Isten Fiához, Jézus Krisztushoz.
Juszti n már platonikus tanítvány korában megcsodálta a keresztény vértanúk retten thetetlenségét. Meggyőződött róla, hogy Krisztus tanítása, amelyet akkor ha llott először, „az egyetlen megbízható és hasznos filozófia”. Megkeresztelk edett és attól fogva életét az evangélium hirdetésének szentelte. A filozóf usok köpenyében mint vándorprédikátor járt mindenfelé. A városok terein bes zédbe elegyedett mindenféle rendű és rangú emberrel, hogy megnyerje őket Jé zus Krisztus hitének. Efezusban egyszer két napon át vitatkozott egy tudós zsidóval és tanítványaival a villák mögötti sétányon. A vita tárgya az volt , hogy milyen szerepet játszott Izrael népe Isten üdvözítő tervében, s hogy a megígért Messiás Jézus-e vagy sem. Erre a vitára visszaemlékezve írta Ju sztin húsz évvel később a Párbeszéd a zsidó Triphonnal című művét. A Szentí rásból bizonyítja Jézus istenségét és a pogányok meghívását a kereszténység re. Jusztin, a fáradhatatlan prédikátor és misszionárius végül hosszú vándo rlás után elérkezett a fővárosba, Rómába, ahol -- minden filozófus és hithi rdető gyülekezőhelyén -- végre megtelepedett. Saját iskolát alapított, amel y nagy látogatottságnak örvendett. Tanítványai közt volt a későbbi hitvédő, Tatianus.
Jusztin azonban nem érte már be a szóbeli tanítással. Fil ozófiai értekezéseket tett közzé, amelyekben krisztushitét szembesítette a filozófiával. Sajnos, ezek az írások elvesztek. Címüket és tartalmukat csak Cézáreai Euszébiosz Egyháztörténetéből ismerjük.
Ezzel szemben ma i s megvan az a két Apológiája, amelyekben Jusztin nemcsak általánosságban, a vallásosság mindenkori problémáiról szólt, hanem az üldözött keresztények érdekében közvetlenül is föllépett, fölvilágosító és útmutató módon: az újr a és újra föllángoló üldözésekre való tekintettel Jusztin mindkét kérő és v édő írásában személyesen a császárhoz és a római szenátushoz folyamodott se gítségért. Közben azon fáradozott, hogy megcáfolja a keresztények ellen eme lt vádat, amely szerint istentelenek és ellenségei az államnak. Antonius Pi us (és talán Marcus Aurelius) császár filozófusi lelkiismeretéhez és megért éséhez fellebbezett, főleg annak kimutatásával, hogy a pogány filozófusok l egjobbjai alapjában már magukban hordták a kereszténység csíráját. Ebben az összefüggésben alakította ki Jusztin híressé vált kifejezését, a „csírasze rű logosz”-t. Eszerint Isten már korábban, a Jézus Krisztus előtt élt filoz ófusok ajka által közölte magát az emberiséggel, és általuk is előkészített e az üdvösség ismeretét. Jusztin fölfogása szerint mindazok, akik ennek a l ogosznak megfelelően éltek, alapjában véve már Krisztushoz tartoztak. „Ilye n volt például a görögöknél Szokratész és sok más hozzá hasonló”; vagy a ne m görögöknél például Izrael prófétái. Ezek a megállapítások még ma is érték esek, mert egy őskeresztény világi apostol valójában ökumenikus gondolkodás áról tesznek tanúságot.
De ez a művelt laikus a keresztény istentisz teletről adott közléseivel is nagy érdemeket szerzett az egyházi élet fejlő désében egészen a jelen korig. A keresztények szertartásairól hamis híreszt elések terjedtek el. Ezek cáfolására Jusztin rövid összefoglalásban leírja a keresztelés, az Eucharisztia és a vasárnap megünneplésének rítusát. Az ős keresztény liturgiának ezzel a megbízható, legrégibb leírásával az Egyház o lyan okmányt tart a kezében, amelynek segítségével állandóan fölülvizsgálha tja és rendezheti legfontosabb kultikus szokásait. Jusztin ezen írásaiban v ilágos tanúságot tesz arról a hitről, hogy Krisztus valóságosan jelen van a z eucharisztikus adományokban. A Párbeszéd a zsidó Triphonnal c. művében ki fejti, hogy az Eucharisztia a pogány filozófusok óta vágyott -- lelki -- ál dozati adomány, amelyben a megtestesült Logosz önmagát adja egyetlen elfoga dható áldozatul, amikor imával és hálaadással megülik szenvedésének emlékez etét. A lelki áldozati adománynak ez a fogalma, amely meghalad és fölülmúl minden pusztán anyagi áldozatot, a szentmise római kánonjába is belekerült.
Jusztin írásai maradandó értékűek. Bár józan, nemegyszer szinte gyá moltalannak tűnő stílusban vannak megírva, mégis kitűnnek csodálatos teológ iai világosságukkal. A hellénista és zsidó világban Jusztin előtt nem lehet ett ilyen nyílt beszédet hallani keresztény szájból. Modern egyháztörténész ek ezért joggal mutatnak rá arra, hogy Jusztinban a korabeli Egyház életere je öltött testet. A 2. század többi nagy embere arra szorítkozott, hogy az érintetlen hitletéteményt megőrizze és továbbadja. Jusztin új lehetőségeket keresett, hogy a Krisztusba, az egész emberiség Üdvözítőjébe vetett hitet közelebb vigye zsidó és pogány kortársaihoz.
Egy olyan ember azonban , aki annyira őszintén állt szemben a többi vallással, nem maradhatott táma dások nélkül. Római működése alatt heves ellenfelei támadtak. Közülük a leg elszántabb Crescentius volt, a cinikus filozófus. Végül is az ő följelentés e alapján fogták el, és állították Rusticus prefektus elé tanítványaival, C haritonnal és Charitóval (aki nő volt), Euelpisztosszal, Hieraxszal, Paionn al és Liberianusszal együtt.
Ma is megvannak az akták, amelyek hűen leírják a bírósági eljárást. Jusztin rövid vonásokban ismertette a kereszté ny hitvallás tartalmát. Társaival együtt tanúságot tett erről a hitről és a mennyei dicsőség reményéről. Utoljára fölszólították őket, hogy áldozzanak az isteneknek, de visszautasították. Így a bírói ítélet csak a halál lehet ett.
A tiszteletreméltó régi tudósítás ezekkel a mondatokkal végződi k: „A szent vértanúk magasztalták Istent, és rögtön a vesztőhelyre indultak . Ott lefejezték őket. Így végezték be vértanúságukat Üdvözítőnk megvallásá val. Egyes hívők titokban magukhoz vették a holttesteket, és méltó helyen e ltemették Urunk Jézus Krisztus kegyelmének a segítségével. Legyen nekik tis ztelet mindörökkön örökké. Amen.”
Legendájából
Jellemző Jusztinra, hogy micsoda hatással volt rá a kereszténység! „Amikor még teljes szívvel platonikus voltam, hallottam a keresztények elle n fölhozott vádakat. Amikor azonban láttam, hogy a halál és mindenféle kigo ndolható kín előtt mennyire félelem nélkül állnak, arra a belátásra jutotta m: lehetetlen, hogy ezek idáig bűnben és vétekben éltek volna.”
Egy közvetlenül a közelében lejátszódott fölháborító esemény arra bírta, hogy - - amint már egyszer megtette -- a római jogérzékhez fellebbezzen. A várospr efektus ismét kivégeztetett három keresztényt, pusztán csak azért, mert ker esztények voltak. Ekkor Jusztin egy bátor levéllel közvetlenül a császárhoz folyamodott. Fölfedte az üldözések alapjait, kimutatta a kereszténység ist eni felsőbbségét, és végül nyomatékos szavakkal kérte, hogy az igazság és a z igazságosság nevében ne hagyják figyelmen kívül figyelmeztetését. Jusztin tudta, hogy nyílt beszédével a saját életét kockáztatja. E szavakkal zárja ugyanis: „Én is várom most már, hogy az említett besúgók valamelyike álnok ul följelent, és a keresztre kerülök.”
Szentünknek és társainak hiva talos vértanú-jegyzőkönyve érzékletes képet rajzol arról a merev római törv ényszéki eljárásról, amely külsőleg szétmorzsolta ugyan a védtelen áldozato kat, bensőjüket azonban nem tudta legyőzni.
A kihallgatás elején Jus ztin alkalmat kapott arra, hogy beszéljen hitéről. Így szólt: „Nem lehet me gbélyegezni vagy rosszallani, hogy Üdvözítőnk Jézus Krisztus parancsait köv etjük. Azon fáradoztam, hogy megismerjek minden tanítást. Mégis a keresztén yek igaz tanítása mellett döntöttem, annak ellenére, hogy nem tetszenek azo knak, akik tévedésben élnek.” Akkor a prefektus félbeszakította: „Ide hallg ass te, akit a szó emberének mondanak, s aki azt hiszed, hogy tiéd az igazi bölcsesség! Ha most megkorbácsolunk és kivégzünk, azt hiszed, hogy fölmégy az égbe?” Jusztin ezt válaszolta: „Szilárdan bízom benne, hogy ott fogok l akni, ha mindezt elviselem.” Rusticusnak be kellett látnia, hogy hiábavaló az ijesztgetés. Ezért röviden parancsot adott: „Térjünk a tárgyra! Lépjetek elő és áldozzatok az isteneknek!” Jusztin így válaszolt: „Aki helyesen gon dolkodik, nem eshet vissza az istenfélelemből az istentelenségbe. Mi vágyva vágyunk arra, hogy Urunkért, Jézus Krisztusért szenvedjünk, és így menekül jünk meg.” Jusztin tanítványai is egyhangúan kijelentették: „Tégy, amit aka rsz! Mi keresztények vagyunk és nem áldozunk bálványszobroknak!” Erre Rusti cus kihirdette az ítéletet: „Mivel ezek nem akarnak az isteneknek áldozni é s a császár parancsainak engedelmeskedni, korbácsolják meg és vezessék őket a vesztőhelyre a törvény irtelmében.”
Imádság
Istenünk, ki Szent Jusztin vértanút a kereszt oktalansága által cso dálatosan megtanítottad Jézus Krisztus fölséges ismeretére, kérünk, az ő kö zbenjárására engedd, hogy a bennünket megkörnyékező tévedéseket elűzve a hi t szilárdságára törekedjünk!
For rás: Diós István: Szentek élete
DTSTAMP:20240329T084107 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220601 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220602 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR