BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200516T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c13f98f3dc68f4104c4ea24f12204260 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20140517T092157 SUMMARY:Boldog Scheffler János püspök DESCRIPTION: Élete\n \n 1887. október 29-én született a Szatmár vármegyei Kálmándon. Sz ülei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a mindennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó s zerepet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és egy életre szóló lelki útmutatást adott a számára. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ahol a székesegyház sekrestyése biztosított számára szállást, étkezését pedig a j ezsuita atyák biztosították. Nagy tehetségével és szorgalmával csakhamar ki tűnt diáktársai közül. A sorsát végig figyelemmel kísérő plébánosa hatására már hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. A nyolcadik o sztályt már a papnevelő intézetben végezte. A kitűnő eredménnyel végzett pa pnövendéket 1906-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára küldt ék, ahol szintén kitűnt társai közül. Már harmadik évfolyamos korában jelen tek meg teológiai tárgyú írásai.\n 1910. július 6-án szülőfalujában, Kálmán don szentelték pappá. Ezután rövid ideig Csomaközön volt káplán, majd ösztö ndíjjal Rómába küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktori c ímet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen szertartó, majd segédlel kész Ungváron. 1914-től Szatmárnémetiben filozófiai tanár, a teológusok tan ulmányi felügyelője. 1915-ben teológiai doktorrá avatták. 1920-ban a szatmá rnémeti Katolikus Gimnázium tanára, majd 1923-tól nagymajtényi plébános let t. Nagymajtényban kemény harcokat vívott a magyar tanításnak az új román ad minisztráció által szorgalmazott visszaszorítása ellen, a templomot pedig h elyreállíttatta. 1926-tól újra teológiát tanított a Szatmári és a Nagyvárad i egyházmegyében. 1940 őszén a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékének ve zetője. 1942-ben XII. Piusz pápa szatmári megyés püspökké nevezte ki. Vissz aállította a katolikus tanítóképző intézetet, új plébániákat, Nagykárolyban és Ungváron kisszemináriumokat szervezett. 1944. szeptember 15-én Szatmárn émetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kénytel en volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló sz ovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhurcol ása ellen, de sokat nem tehetett.\n 1948. március 18-án memorandumban fordu lt Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak az egyhá zat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én az egyesített Szatmári és Na gyváradi Egyházmegye püspöke lett. A román Securitate őt szemelte ki arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő erre a fe lkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román kormány 19 48. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasította a bék epapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakhelyre Kö rösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukaresti fogdáb an folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehérváron v egye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta el, előb b Máramarosszigeten került börtönbe, majd a jilavai föld alatti (megsemmisí tő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az embertelen kö rülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmilyen ked vezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival.\n Koporsó nélküli jeltel en sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a sír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galambos Ferenc na gyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet a szatmárném eti székesegyház kriptájában.\n Boldoggá avatásának aktáit Márton Áron ügyé vel együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Avatási Kongregációh oz. A Szentatya 2010. július 1-jén, csütörtökön délelőtt jóváhagyta azt a d ekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmári püspök v értanúságát. Ezzel szabaddá vált az út, hogy a Szatmári Egyházmegye vértanú püspökét a boldogok sorába iktassák. A boldoggá avatásra 2011. július 3-án került sor a szatmárnémeti székesegyházban. (forrás: Wikipedia)\n Imádság\ n Mindenható örök Isten, Te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön az igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engede lmesség példaképe legyen. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örö kké.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
1887. október 29-én született a Sza
tmár vármegyei Kálmándon. Szül
ei szegény, de mélyen vallásos emberek voltak, akiknek a hit gyakorlása a m
indennapjaikhoz tartozott. A szegény sorsú fiú fejlődésében meghatározó sze
repet játszott a falu plébánosa, aki felkarolta és egy életre szóló lelki ú
tmutatást adott a számára. Középiskoláit Szatmárnémetiben végezte, ahol a s
zékesegyház sekrestyése biztosított számára szállást, étkezését pedig a jez
suita atyák biztosították. Nagy tehetségével és szorgalmával csakhamar kitű
nt diáktársai közül. A sorsát végig figyelemmel kísérő plébánosa hatására m
ár hatodikos gimnazista korában elhatározta, hogy pap lesz. A nyolcadik osz
tályt már a papnevelő intézetben végezte. A kitűnő eredménnyel végzett papn
övendéket 1906-ban a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karára küldték
, ahol szintén kitűnt társai közül. Már harmadik évfolyamos korában jelente
k meg teológiai tárgyú írásai.
1910. július 6-án szülőfalujában, Kál mándon szentelték pappá. Ezután rövid ideig Csomaközön volt káplán, majd ös ztöndíjjal Rómába küldték tanulni, ahol kiváló eredménnyel kánonjogi doktor i címet szerzett. Ezt követően a szatmári püspökségen szertartó, majd segéd lelkész Ungváron. 1914-től Szatmárnémetiben filozófiai tanár, a teológusok tanulmányi felügyelője. 1915-ben teológiai doktorrá avatták. 1920-ban a sza tmárnémeti Katolikus Gimnázium tanára, majd 1923-tól nagymajtényi plébános lett. Nagymajtényban kemény harcokat vívott a magyar tanításnak az új román adminisztráció által szorgalmazott visszaszorítása ellen, a templomot pedi g helyreállíttatta. 1926-tól újra teológiát tanított a Szatmári és a Nagyvá radi egyházmegyében. 1940 őszén a kolozsvári egyetem egyházjogi tanszékének vezetője. 1942-ben XII. Piusz pápa szatmári megyés püspökké nevezte ki. Vi sszaállította a katolikus tanítóképző intézetet, új plébániákat, Nagykároly ban és Ungváron kisszemináriumokat szervezett. 1944. szeptember 15-én Szatm árnémetit is elérte a háború, a püspöki palotát bombatámadás érte, így kény telen volt az Irgalmas Nővérekhez átköltözni. Személyesen kiállt a bevonuló szovjet és román csapatok által sok ezer sváb származású férfi és nő elhur colása ellen, de sokat nem tehetett.
1948. március 18-án memorandumb
an fordult Petru Groza miniszterelnökhöz, melyben az új román alkotmánynak
az egyházat sújtó cikkelyeit kifogásolta. Április 9-én az egyesített Szatmá
ri és Nagyváradi Egyházmegye püspöke lett. A román Securitate őt szemelte k
i arra, hogy vezesse a pápát el nem ismerő romániai katolikus egyházat. Ő e
rre a felkérésre ennyit válaszolt: „Non possum!” (Nem tehetem!). A román ko
rmány 1948. szeptember 17-én működését felfüggesztette. 1950-ben elutasítot
ta a békepapi mozgalom megszervezését, ezért 1950. május 23-án kényszerlakh
elyre Körösbányára vitték. 1952. március 19-én letartóztatták és a bukarest
i fogdában folytatták kihallgatását. Arra próbálták rábírni, hogy Gyulafehé
rváron vegye át az állami egyházmegye kormányzását. Miután ezt nem fogadta
el, előbb Máramarosszigeten került börtönbe, majd a jilavai föld alatti (me
gsemmisítő) tömlöc foglya lett, ahol 1952. december 6-án hunyt el. Az ember
telen körülmények között végig megtartotta hitét és emberségét. Soha, semmi
lyen kedvezményt nem kért, mindenét megosztotta társaival.
Koporsó né
lküli jeltelen sírba temették, de a börtön ortodox lelkésze megjegyezte a s
ír helyét és 1965 őszén csontjait titokban, útitáskájában hozta haza Galamb
os Ferenc nagyprépost. Hám János mellett találtak számára végső nyughelyet
a szatmárnémeti székesegyház kriptájában.
Boldoggá avatásának aktáit Márton Áron ügyével együtt 1996. december 6-án nyújtották be a Szentté Ava tási Kongregációhoz. A Szentatya 2010. július 1-jén, csütörtökön délelőtt j óváhagyta azt a dekrétumot, amely elismeri Isten Szolgája, Scheffler János szatmári püspök vértanúságát. Ezzel szabaddá vált az út, hogy a Szatmári Eg yházmegye vértanú püspökét a boldogok sorába iktassák. A boldoggá avatásra 2011. július 3-án került sor a szatmárnémeti székesegyházban. (forrás: Wikipedia)
Imádság
Mindenható örök Iste n, Te megadtad Boldog Scheffler János püspöknek, hogy mindhalálig küzdjön a z igazságért, és így az Egyház iránti hűség és engedelmesség példaképe legy en. Add, hogy odaadását követni tudjuk, és a mennyei hazában örök otthonra leljünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralk odik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké.
DTSTAMP:20240329T120238 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210517 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210518 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR