BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200412T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:d270c4cb38cb09e69da4312557e42a1e CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150056 SUMMARY:Szent I. Márton pápa DESCRIPTION:+Cherson (Krím), 655. szept. 16.Márton, akit az Egyház vértanúnak tisztel, 649--653 között volt pápa. Az umbriai Todiból származott. Mielőtt megválasz tották, a pápa követe volt a konstantinápolyi császári udvarban. Pápai fela dataihoz és sorsának további alakulásához jó iskola volt ez. Ismerte a csás zárváros életét, az udvar politikai légkörét és az ott uralkodó teológiát.\ nA bizánci teológusokat akkoriban az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon a megtestesült Fiúistennek egy vagy két akaratot kell-e tulajdonítani? A vita tott kérdés része volt annak a véget nem érő vitaáradatnak, amelyet a kalce doni zsinat váltott ki Jézus két természetéről szóló tanításával. A bizánci császárok a kalcedoni tanítás ellenzőinek ismételten egységesítő formuláka t kínáltak föl, azzal a céllal, hogy helyreállítsák az Egyház egységét, s e gyben megszilárdítsák az ugyancsak veszélyeztetett békét. Hérakleiosz csász ár (610--641) is közzétett egy ilyen formulát 638-ban, mely azonban kétérte lműen fogalmazott, s ezért nem érhette el célját, sőt új árkokat szántott é s további szakadáshoz vezetett. A tudós bizánci szerzetes, Maximosz lett a hamisítatlan kalcedoni hitvallás elnyomhatatlan hangú védelmezője, és ezért a ,,Hitvalló'' nevet kapta.\nII. Konstans császár (641--668) hatalmi szóva l akart véget vetni a teológiai vitáknak. 645-ben császári rendelettel érvé nytelenítette elődje rendelkezését, és így határozott: ,,Parancsként adjuk minden alattvalónknak, hogy a mai naptól fogva tilos a Krisztusban lévő egy vagy két akaratról még vitázni is. Aki ezt a parancsolatot megszegi, elősz ör is a mindenható Isten rettenetes ítéletét vonja magára, másodszor a csás zár büntetését is: hivatalból való elmozdítást, ha püspök az illető, vagyon elkobzást ha előkelő, korbácsolást és száműzetést ha egyszerű állampolgár.' '\nEz a császári döntés a szabad teológiai vitatkozás végét és az állami ül döztetés kockázatát jelentette minden bátor hittudósnak. Ilyen körülmények közt választották Mártont 649-ben Róma püspökévé. Fölszenteltette magát, mi előtt megkapta volna a választáshoz a császári jóváhagyást. Ez olyan esemén y volt, amely nem csökkentette a helyzet feszültségét. Nem sokkal hivatalán ak elfoglalása után zsinatot hívott össze Rómába. Az itáliai püspökök megle hetősen szép számban össze is jöttek, a teológiai tanácskozások tulajdonkép peni kezdeményezői és irányítói azonban azok a görög szerzetesek voltak, ak ik hazájukból Rómába menekültek. Hitvalló Maximosz közöttük volt. Ez már me g is szabta a zsinat irányát. A zsinat, amelynek eredeti okmányai ránk mara dtak, visszautasította a császár parancsát, és a kalcedoni hitvallás ellenz őit kiközösítéssel sújtotta.\nKonstans császár semmiképpen sem volt hajland ó az ügyet elnézni vagy akaratából engedni. Olympiosz exarchát kettős megbí zatással Itáliába küldte: gondoskodjék róla, hogy a római egyház területén elfogadják a császári rendeletet, és tartóztassa le Mártont. Erre a hatalmi föllépésre azonban nem került sor, mert Olympiosz föllázadt a császár elle n. Itália önálló uralkodójává tette magát, és az is maradt három éven át, m íg 652-ben el nem esett Szicíliában az arabok ellen vívott harcban. Márton ez idő alatt háborítatlanul láthatta el hivatalát. Más kérdés, hogy milyen mértékben pártolta Olympioszt. Az biztos, hogy semmi oka sem volt arra, hog y szembehelyezkedjék vele: Olympiosz volt Itália ura, a császár messze volt -- és eretnek volt.\nOlympiosz halála után azonban új exarcha jött Itáliáb a, aki könyörtelenül teljesítette császári megbízatását. Róma püspökét, az egyház fejét letartóztatták, és betegen Konstantinápolyba hurcolták. Három hónapon át megalázó és szigorú fogságban tartották. Azután lefolytatták ell ene a pert, amelyet eleve kirakatperként rendeztek meg. A hittel kapcsolato s kérdéseket, melyekre Márton az eljárás folyamán rá akart térni, elutasíto tták: ,,Ne jöjj most elő dogmatikai kérdésekkel. Egyes-egyedül felségsértés sel vádolunk. Mi is rómaiak vagyunk, keresztények és igazhitűek.'' Tanúk lé ptek föl, akik egy Olympiosszal való összeesküvést akartak rábizonyítani: , ,Egy gyékényen árult Olympiosszal, halálos ellensége a császárnak és minden római műveltségnek.'' Márton egyedüli azzal védekezett, hogy tehetetlen vo lt Olympiosz katonai hatalmával szemben, és föltette a kérdést: ,,Hát én te ttem Olympioszt exarchává?'' E reménytelen helyzetben Róma püspöke így feje zte be védőbeszédét: ,,Tegyétek csak meg velem azt, amit akartok és már rég en elhatároztatok. Csak egyre kérlek Isten nevében: hamar tegyétek. Tudja a z Isten, hogy a halál akármelyik fajtájával a legnagyobb szolgálatot teszit ek nekem.''\nA per fölségsértés címén kimondott halálos ítélettel végződött , Újabb bebörtönzéssel, zaklatásokkal és fenyegetésekkel akarták a halálraí téltet engedékennyé tenni. Rá akarták kényszeríteni, hogy vegye föl az egyh ázi közösséget a konstantinápolyi pátriárkával. Márton állhatatos maradt: , ,Még ha darabokra szabdaltok, akkor sem fogok a konstantinápolyi egyházzal közösséget vállalni.'' Ismét eltelt közel három hónapi fogság, s akkor a ha lálos ítéletet száműzetésre változtatták. A beteg püspököt a Krím-félsziget re, Chersonba szállították.\nEbből a száműzetésből Márton néhány levelet ír t hű barátainak. Beszámolt a nyomorúságról, amelyet a száműzetésben el kell ett szenvednie, soraiból kicseng az idős ember keserűsége, aki elhagyatva é s segítség nélkül érzi magát. A rómaiak már az előző évben új püspököt vála sztottak I. Jenő személyében. Ezt a hírt is a tehetetlenségre kárhoztatott ember lemondásával vette tudomásul. A Krím-félszigeten halt meg 655. szepte mber 16-án.\nNyomasztó szomorúság árnyékolja be ennek a római püspöknek a h ivatali idejét és szerencsétlen életét. Egy kis baráti kör kitartott ugyan mellette; egyik barátjának köszönhetjük a konstantinápolyi perről szóló hír eket. De ez a beszámoló irodalmi értelmezés és alakítás nyomait hordja magá n. Régebbi vértanútörténeteket, sőt magának Jézusnak a szenvedéstörténetét is szeme előtt tartotta az író, és ezzel megvetette az alapját annak, hogy később vértanúnak tiszteljék a püspököt.\nGörög életrajza a halála napját á prilis 13-ra teszi, a bizánci rítusban mindig ezen a napon ünnepelték. Egy 9. századi martirológium november 12-én hozza a napját, s Rómában a 11. szá zad óta ekkor ünnepelték. 1969-ben áthelyezték ünnepét a halála napjára, áp rilis 13- ra.\nNéhány részlet a hitvalló pápa leveleiből hitelesen bizonyít ja, milyen szenvedéseket kellett hűségéért elviselnie.\nMég mielőtt a csász ári bíróság elé állították Mártont, a ,,keresztény'' Konstantinápolyban meg alázó börtönt kellett elviselnie. Márton így ír erről: ,,Már 47 napja nem k apok vizet mosakodásra. Megdermedek a hidegtől és végtelenül gyenge vagyok. Szüntelen vérhasban szenvedek, nem tudok fölegyenesedni. Az étel, amit adn ak, utálatos és undorító. Remélem, Isten hamarosan elvisz ebből a világból, és üldözőimet bűnbánó érzületre indítja.''\nKrími száműzetésének idején ez t írja a szenvedő pápa hű barátainak: ,,A kenyérnek itt csak a nevét ismeri k. -- Csodálkoztam, és most is csodálkozom azoknak a közömbösségén és irgal matlanságán, akik valamikor hozzám tartoztak, barátaim és felebarátaim volt ak, hogy szerencsétlenségemre teljesen elfelejtettek, és amint vélem, már a rra sem kíváncsiak, hogy élek-e még vagy sem.''\nKeserűen érinthette, hogy közben Rómában új pápát választottak, de nem tagadja meg tőlük imáit: ,,Azo k ott Itáliában elfelejtettek, mintha már nem is volnék a világon, én azonb an nem hagyom abba, hogy kérjem Istent, Szent Péter közbenjárására őrizze é s tartsa meg őket rendületlenül a katolikus hitben.''\nForrás: Diós István: A szentek élete (http://www.katolikus.hu/szentek/)\n\nImá dság\nMindenható Istenünk, ki Szent Márton pápát megsegítetted, hogy sem a fenyegetések, sem a kínzások meg ne törjék, kérünk, segíts, hogy erődre tám aszkodva mi is állhatatosan viseljük a világ zaklatásait!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:+Cherson (Krí m), 655. szept. 16.
Márton, akit az Egyház vértanúnak tisztel, 649--653 k özött volt pápa. Az umbriai Todiból származott. Mielőtt megválasztották, a pápa követe volt a konstantinápolyi császári udvarban. Pápai feladataihoz é s sorsának további alakulásához jó iskola volt ez. Ismerte a császárváros é letét, az udvar politikai légkörét és az ott uralkodó teológiát.
A bi zánci teológusokat akkoriban az a kérdés foglalkoztatta, hogy vajon a megte stesült Fiúistennek egy vagy két akaratot kell-e tulajdonítani? A vitatott kérdés része volt annak a véget nem érő vitaáradatnak, amelyet a kalcedoni zsinat váltott ki Jézus két természetéről szóló tanításával. A bizánci csás zárok a kalcedoni tanítás ellenzőinek ismételten egységesítő formulákat kín áltak föl, azzal a céllal, hogy helyreállítsák az Egyház egységét, s egyben megszilárdítsák az ugyancsak veszélyeztetett békét. Hérakleiosz császár (6 10--641) is közzétett egy ilyen formulát 638-ban, mely azonban kétértelműen fogalmazott, s ezért nem érhette el célját, sőt új árkokat szántott és tov ábbi szakadáshoz vezetett. A tudós bizánci szerzetes, Maximosz lett a hamis ítatlan kalcedoni hitvallás elnyomhatatlan hangú védelmezője, és ezért a ,, Hitvalló'' nevet kapta.
II. Konstans császár (641--668) hatalmi szóva l akart véget vetni a teológiai vitáknak. 645-ben császári rendelettel érvé nytelenítette elődje rendelkezését, és így határozott: ,,Parancsként adjuk minden alattvalónknak, hogy a mai naptól fogva tilos a Krisztusban lévő egy vagy két akaratról még vitázni is. Aki ezt a parancsolatot megszegi, elősz ör is a mindenható Isten rettenetes ítéletét vonja magára, másodszor a csás zár büntetését is: hivatalból való elmozdítást, ha püspök az illető, vagyon elkobzást ha előkelő, korbácsolást és száműzetést ha egyszerű állampolgár.' '
Ez a császári döntés a szabad teológiai vitatkozás végét és az álla mi üldöztetés kockázatát jelentette minden bátor hittudósnak. Ilyen körülmé nyek közt választották Mártont 649-ben Róma püspökévé. Fölszenteltette magá t, mielőtt megkapta volna a választáshoz a császári jóváhagyást. Ez olyan e semény volt, amely nem csökkentette a helyzet feszültségét. Nem sokkal hiva talának elfoglalása után zsinatot hívott össze Rómába. Az itáliai püspökök meglehetősen szép számban össze is jöttek, a teológiai tanácskozások tulajd onképpeni kezdeményezői és irányítói azonban azok a görög szerzetesek volta k, akik hazájukból Rómába menekültek. Hitvalló Maximosz közöttük volt. Ez m ár meg is szabta a zsinat irányát. A zsinat, amelynek eredeti okmányai ránk maradtak, visszautasította a császár parancsát, és a kalcedoni hitvallás e llenzőit kiközösítéssel sújtotta.
Konstans császár semmiképpen sem vo lt hajlandó az ügyet elnézni vagy akaratából engedni. Olympiosz exarchát ke ttős megbízatással Itáliába küldte: gondoskodjék róla, hogy a római egyház területén elfogadják a császári rendeletet, és tartóztassa le Mártont. Erre a hatalmi föllépésre azonban nem került sor, mert Olympiosz föllázadt a cs ászár ellen. Itália önálló uralkodójává tette magát, és az is maradt három éven át, míg 652-ben el nem esett Szicíliában az arabok ellen vívott harcba n. Márton ez idő alatt háborítatlanul láthatta el hivatalát. Más kérdés, ho gy milyen mértékben pártolta Olympioszt. Az biztos, hogy semmi oka sem volt arra, hogy szembehelyezkedjék vele: Olympiosz volt Itália ura, a császár m essze volt -- és eretnek volt.
Olympiosz halála után azonban új exarc ha jött Itáliába, aki könyörtelenül teljesítette császári megbízatását. Róm a püspökét, az egyház fejét letartóztatták, és betegen Konstantinápolyba hu rcolták. Három hónapon át megalázó és szigorú fogságban tartották. Azután l efolytatták ellene a pert, amelyet eleve kirakatperként rendeztek meg. A hi ttel kapcsolatos kérdéseket, melyekre Márton az eljárás folyamán rá akart t érni, elutasították: ,,Ne jöjj most elő dogmatikai kérdésekkel. Egyes-egyed ül felségsértéssel vádolunk. Mi is rómaiak vagyunk, keresztények és igazhit űek.'' Tanúk léptek föl, akik egy Olympiosszal való összeesküvést akartak r ábizonyítani: ,,Egy gyékényen árult Olympiosszal, halálos ellensége a csász árnak és minden római műveltségnek.'' Márton egyedüli azzal védekezett, hog y tehetetlen volt Olympiosz katonai hatalmával szemben, és föltette a kérdé st: ,,Hát én tettem Olympioszt exarchává?'' E reménytelen helyzetben Róma p üspöke így fejezte be védőbeszédét: ,,Tegyétek csak meg velem azt, amit aka rtok és már régen elhatároztatok. Csak egyre kérlek Isten nevében: hamar te gyétek. Tudja az Isten, hogy a halál akármelyik fajtájával a legnagyobb szo lgálatot teszitek nekem.''
A per fölségsértés címén kimondott halálos ítélettel végződött, Újabb bebörtönzéssel, zaklatásokkal és fenyegetésekke l akarták a halálraítéltet engedékennyé tenni. Rá akarták kényszeríteni, ho gy vegye föl az egyházi közösséget a konstantinápolyi pátriárkával. Márton állhatatos maradt: ,,Még ha darabokra szabdaltok, akkor sem fogok a konstan tinápolyi egyházzal közösséget vállalni.'' Ismét eltelt közel három hónapi fogság, s akkor a halálos ítéletet száműzetésre változtatták. A beteg püspö köt a Krím-félszigetre, Chersonba szállították.
Ebből a száműzetésből Márton néhány levelet írt hű barátainak. Beszámolt a nyomorúságról, amelye t a száműzetésben el kellett szenvednie, soraiból kicseng az idős ember kes erűsége, aki elhagyatva és segítség nélkül érzi magát. A rómaiak már az elő ző évben új püspököt választottak I. Jenő személyében. Ezt a hírt is a tehe tetlenségre kárhoztatott ember lemondásával vette tudomásul. A Krím-félszig eten halt meg 655. szeptember 16-án.
Nyomasztó szomorúság árnyékolja be ennek a római püspöknek a hivatali idejét és szerencsétlen életét. Egy k is baráti kör kitartott ugyan mellette; egyik barátjának köszönhetjük a kon stantinápolyi perről szóló híreket. De ez a beszámoló irodalmi értelmezés é s alakítás nyomait hordja magán. Régebbi vértanútörténeteket, sőt magának J ézusnak a szenvedéstörténetét is szeme előtt tartotta az író, és ezzel megv etette az alapját annak, hogy később vértanúnak tiszteljék a püspököt.
< p>Görög életrajza a halála napját április 13-ra teszi, a bizánci rítusban m indig ezen a napon ünnepelték. Egy 9. századi martirológium november 12-én hozza a napját, s Rómában a 11. század óta ekkor ünnepelték. 1969-ben áthel yezték ünnepét a halála napjára, április 13- ra.Néhány részlet a hitvalló pápa leveleiből hitelesen bizonyítja, milyen szenvedéseket kell ett hűségéért elviselnie.
Még mielőtt a császári bíróság elé állított ák Mártont, a ,,keresztény'' Konstantinápolyban megalázó börtönt kellett el viselnie. Márton így ír erről: ,,Már 47 napja nem kapok vizet mosakodásra. Megdermedek a hidegtől és végtelenül gyenge vagyok. Szüntelen vérhasban sze nvedek, nem tudok fölegyenesedni. Az étel, amit adnak, utálatos és undorító . Remélem, Isten hamarosan elvisz ebből a világból, és üldözőimet bűnbánó é rzületre indítja.''
Krími száműzetésének idején ezt írja a szenvedő p ápa hű barátainak: ,,A kenyérnek itt csak a nevét ismerik. -- Csodálkoztam, és most is csodálkozom azoknak a közömbösségén és irgalmatlanságán, akik v alamikor hozzám tartoztak, barátaim és felebarátaim voltak, hogy szerencsét lenségemre teljesen elfelejtettek, és amint vélem, már arra sem kíváncsiak, hogy élek-e még vagy sem.''
Keserűen érinthette, hogy közben Rómában új pápát választottak, de nem tagadja meg tőlük imáit: ,,Azok ott Itáliába n elfelejtettek, mintha már nem is volnék a világon, én azonban nem hagyom abba, hogy kérjem Istent, Szent Péter közbenjárására őrizze és tartsa meg ő ket rendületlenül a katolikus hitben.''
Fo rrás: Diós Istvá n: A szentek élete
Imádság
Mindenható Istenünk, ki Szent Márton pápát megsegítetted, hogy sem a fenyegetések, sem a kínzások meg ne törjék, kérünk, segíts, hogy erődre támaszkodva mi is állhatatosan viseljü k a világ zaklatásait!
DTSTAMP:20240328T174136 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210413 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210414 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR