BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20201018T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:b966a24ccb1fc61264b89e233d60bf13 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150406 SUMMARY:Brébeuf Szent János és Jogues Szent Izsák és társaik DESCRIPTION:Az Észak-Amerikai missziók története és vértanúi\nKanadai vértanúknak nevez zük azt a nyolc francia jezsuitát, akik a kereszténység második misszióját vezették a huron indiánok között. Név szerint: Daniel Antal, Garnier Károly , Lallemant Gábor, Brébeuf János, La Landei János, Jogues Izsák, Chabanel N atalis, és Goupil Renatus. A vértanúcsoportot Brébeuf Jánosról nevezték el, mert az ő életét ismerjük legrészletesebben.\nA franciák 1603-ban léptek K anada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben próbálták tér íteni a huron indiánokat, de sikertelenül. 1625-ben jezsuiták indultak Kana dába. Négy év múlva, amikor az angolok háborút nyertek, kiutasították őket, és vissza kellett térniük Franciaországba.\n1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal külső háborítás nélkül hirdethették az evangéliumot a huronoknak. A z indiánok azonban nem akarták befogadni a hitet. Hiába adták tanújelét a j ezsuiták határtalan emberszeretetüknek az 1639--40-ben kitört járvány idejé n, a bennszülöttek csak nem hallgattak rájuk. Lallemant Gábor atya 1642-ben ezt írta: ,,Családonként hirdetjük az evangéliumot kétezer vadembernek; is merjük a nyelvüket, nekik van fülük, s mégsem akarnak megérteni semmit.''\n Goupil Renatus segítő testvér lett először vértanú 1642. szeptember 29-én. Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték meg Jouges Izsák atyát, majd m ásnap La Landei Jánost. Mindhárman az irokézek áldozatai lettek Ossornenonb an. Haláluk a huron indiánokat úgy megindította, hogy tömegesen tértek meg. Az egész misszió vezetője ezt jegyezte fel: ,,mintha nem is mi, hanem inká bb az angyalok működtek volna köztük!''\nAz irokézek azonban elhatározták, hogy kiirtják a huronokat. 1648- ban háborút indítottak és 1650-ben el is é rték céljukat. E harcok során halt meg a másik öt jezsuita misszionárius.\n Brébeuf János régi normann család sarja, melynek tagjai együtt harcoltak Hó dító Vilmossal Hastings partjainál és Szent IX. Lajos királlyal Damiette-né l. Condé-sur-Vire-ben született 1593. március 25- én. Rouenban lépett be a jezsuiták közé 1617. november 8-án. Először a jezsuiták kollégiumában tanít ott, 1622. február 22-én Pontoise-ben pappá szentelték. Ezután még három év ig tanár és gondnok volt a roueni kollégiumban, majd megbízták azzal, hogy Kanadába menjen misszióba. 1625. április 24-én két jezsuita és egy ferences társaságában szállt hajóra Dieppe kikötőjében. Két hónap múlva kötöttek ki Quebecben.\nJános első missziós útja nem tartott sokáig. Előbb a hegyi, ma jd a huron indiánok között működött. Ez utóbbiakat vadászösvényeiken messzi re követte. Az angolok győzelme után a francia misszionáriusoknak el kellet t hagyniuk Ouebecet. Hajóra tették és Plymouth-ba szállították őket, ahonna n Franciaországba kellett távozniuk.\nÍgy 1629 októberében János ismét Roue nban volt. Eljárt egy előadássorozatra, amelyet a 17. század egyik legnagyo bb lelki tanítója, Louis Lallemant tartott. Valószínű, hogy egy ideig gyónt atójává is választotta. Ekkor tette le utolsó fogadalmát, s 1633- ig Eu vár osában a jezsuita kollégium tanára volt.\nKözben Anglia és Franciaország bé két kötött, s ez ismét megnyitotta az utat a francia misszionáriusok előtt. Richelieu bíboros megbízta a jezsuitákat, hogy gondoskodjanak Kanada missz ionálásáról. Ennek következtében János 1633 márciusának elején Dieppe-ben ú jra hajóra szállt, és májusban kikötött Kanadában.\nNégy évig irányította a huron indiánok közötti missziót. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyel vtanát. Ledesma Keresztény tanítás című művét lefordította az indiánok nyel vére.\nA vidéken váratlanul járványok törtek ki, melyekért a jezsuitákat te tték felelőssé, ezért március 19-én Jánosnak vissza kellett húzódnia Sainte Marie-ba. Ekkor a misszió vezetését Lallemant vette át, aki János korábbi módszerét gyökeresen megváltoztatta. Népszámlálást rendelt el, amit azért t artott fontosnak, mert a háborúk és járványok miatt a népesség száma nagyon megcsappant. E népszámlálás adatai szerint a huron misszióban harminckét f alu volt, amelyek öt központ köré csoportosultak. E falvakban mintegy hétsz áz sátor, kétezer tűzhely volt, s mintegy tizenkétezer ember élt. Az új mis sziós főnök a gyarmatosítást és az apostoli munkát egyaránt a dél-amerikai redukciók mintájára szervezte meg, és a sok szétszórt szálláshely lakóit eg y nagy központba szervezte. János pedig nyugodtan szemlélte, hogy korábbi m ódszerét mennyire semmibe veszik.\nRövid ideig együtt dolgozott Chaumonot-v al, de egészségi állapotának gyengülése és a bennszülöttek ellenséges magat artása miatt vissza kellett térnie Quebecbe. Útközben eltört a kulcscsontja , ami igen sok kínt okozott neki. Miközben újra a huron indiánok között mis szionált, társával, Lallemant-nal együtt megtámadták az irokézek, elfogták és kegyetlenül megölték őket. Kísérőjük, Christophe Regnaut laikus testvér pontos beszámolót írt a kínzásukról és halálukról. János 1649. március 16-á n adta életét Krisztusért.\nLandei János a normandiai Dieppe-ben született, s a hódítók között érkezett Kanadába, melyet akkoriban úgy neveztek: Új Fr anciaország. Megismerkedett a jezsuita misszionáriusokkal és jelentkezett s egítő testvérnek. Jouges Izsák vette maga mellé, amikor az irokézek közé in dult. Vele együtt fogták el az indiánok, s ugyanúgy megkínozták, mint Izsák atyát. Vele együtt halt meg 1646. október 19-én hajnalban.\nDaniel Antal s zintén Dieppe-ben született 1601. május 27-én. Kétéves filozófiai és jogi t anulmányok után, 1621-ben Rouenban belépett a jezsuita rendbe. Clermont-ban és Párizsban tanulta a teológiát, s miután felszentelték, 1630-ban Eu-be k üldték tanítani. 1632-ben a huron misszió tagjaként Kanadába indult.\nElősz ör a franciák lelkipásztora volt, 1633-ban Brébeuf János kísérője lett és a z indiánok közé ment. Ihonitiriában telepedtek meg, s Antal főként a gyerme kekkel foglalkozott. Megzenésítette nekik a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Tízparancsolatot, s a gyermekek ezt énekelték a kápolnában, de játék közbe n is. Annyira közel került a gyermekekhez, hogy amikor a misszió vezetősége úgy határozott, hogy Quebecben iskolát nyit a leendő rézbőrű szeminaristák számára, Antal atyát jelölték ki nevelőnek. Két évig viselte e hivatalt. 1 638-ban visszatért a misszióba előbb Ossossanéba, majd egy másik faluba.\nI tt érte az irokézek támadása 1648. július 4-én. Éppen befejezte a szentmisé t, mikor megkezdődött a harc és az öldöklés. Az öregek, az asszonyok és a g yermekek a kápolnába menekültek. Antal atya elfutott a betegek sátrába, s o tt megkeresztelte a katechumenokat, majd visszasietett a kápolnába, általán os feloldozást adott, és fegyvertelenül a támadók elé ment. Azok egyetlen c sapással megölték, majd az utolsó szál emberig mindenkit elpusztítottak. An tal testét a lángok közé vetették.\nLallemant Gábor előkelő párizsi családb ól született 1610. október 10- én. Gyenge, törékeny alkatú gyermek volt. 16 30-ban lépett a jezsuita rendbe, s mindjárt misszióba akart menni. Elöljáró i engedélyével külön fogadalmat tett, hogy minden erejét és egész életét az indiánokért ajánlja fel. Felszentelése után Moulins-ban, majd Bourges-ban tanított. 1646-ban kapott engedélyt, hogy elinduljon a kanadai misszióba.\n Szeptember 20-án érkezett Quebecbe. Nagybátyja, aki szintén jezsuita, a kan adai misszió vezetője volt, maga mellett tartotta, s csak 1648 júliusában e ngedte Brébeuf János társaként a huronok földjére. Nagy buzgalommal kezdte tanulni a nyelvet. 1649. március 16- án az irokézek megtámadták a falut, s előbb Brébeuf Jánost, majd Gábor atyát ölték meg.\nEste hatkor kezdték a kí nzást, s amit csak ki tudtak találni, mindennel gyötörték. Másnap reggel ki lenc óra tájt az egyik vadember megelégelte és lefejezte. De utána kivette a szívét és megette, mert a bátorságát szerette volna megszerezni.\nGarnier Károly Párizsban született 1605. május 25-én. A clermont-i jezsuita kollég ium növendéke volt, 1624-ben belépett a rendbe. 1635- ben szentelték pappá, s a következő évben misszionáriusként küldték Kanadába. Augusztus 3-án ért e el a huronok földjét. Ihonitiriában, majd Ossossanéban telepedett meg, és hihetetlen gyorsasággal megtanulta a bennszülöttek nyelvét. Hirdetni kezdt e az evangéliumot, de igen nagy nehézségeket jelentett az indián telepek sz étszórtsága. Hatalmas távolságokat kellett bejárnia egyik falutól a másikig .\nAz indiánok hagyományos vallásossága ellenállt. Tetézte a nehézségeket, hogy a varázslók őt tették felelőssé egy járványért. De épp a járvány idejé n vívta ki magának a ,,bárány'' nevet, olyan önfeláldozóan törődött a beteg ekkel. A varázslók a járvány elmúltával már nem támadták annyira, 1637-től mégis állandó életveszélyben volt. 1646-ban a Farkas törzs szálláshelyén, E tbaritában és a Szarvas törzs helyén, Ekarreniondiban misszióstelepet alapí tott, s az elsőt Szent Jánosról, a másodikat Szent Mátyásról nevezte el. Et baritát azonban hamarosan megtámadták az irokézek, lakóit megölték és minde nt felégettek. Amikor Károlyra rontottak és megölték, éppen a keresztvizet öntötte egy haldokló indiánra. 1649. december 7-én lett vértanú. A Szent Má tyás-telepről két jezsuita csak napokkal később temette el a misszióstelep kápolnájának romjai közé.\n1925-ben boldoggá, 1930-ban szentté avatták őket . Ünnepüket 1969-ben egy napra tették és felvették az egyetemes naptárba.\n Imádság\nIstenünk, ki a kereszténység kezdetét Kanadában Szent János és tár sai igehirdetésével és vére ontásával szentelted meg, engedd kegyesen, hogy az ő közbenjárásukra a kereszténység vetése mindenütt napról napra gyarapo djék!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Az Észak- Amerikai missziók története és vértanúi
Kanadai vértanúknak nevezzük azt a nyolc francia jezsuitát, akik a kereszténység második misszi óját vezették a huron indiánok között. Név szerint: Daniel Antal, Garnier K ároly, Lallemant Gábor, Brébeuf János, La Landei János, Jogues Izsák, Chaba nel Natalis, és Goupil Renatus. A vértanúcsoportot Brébeuf Jánosról nevezté k el, mert az ő életét ismerjük legrészletesebben.
A franciák 1603-ba n léptek Kanada földjére. Ferences misszionáriusok 1615-ben és 1622-ben pró bálták téríteni a huron indiánokat, de sikertelenül. 1625-ben jezsuiták ind ultak Kanadába. Négy év múlva, amikor az angolok háborút nyertek, kiutasíto tták őket, és vissza kellett térniük Franciaországba.
1632-ben ismét útra keltek, s ezúttal külső háborítás nélkül hirdethették az evangéliumot a huronoknak. Az indiánok azonban nem akarták befogadni a hitet. Hiába adtá k tanújelét a jezsuiták határtalan emberszeretetüknek az 1639--40-ben kitör t járvány idején, a bennszülöttek csak nem hallgattak rájuk. Lallemant Gábo r atya 1642-ben ezt írta: ,,Családonként hirdetjük az evangéliumot kétezer vadembernek; ismerjük a nyelvüket, nekik van fülük, s mégsem akarnak megért eni semmit.''
Goupil Renatus segítő testvér lett először vértanú 1642 . szeptember 29-én. Négy évvel később, 1646. október 18-án ölték meg Jouges Izsák atyát, majd másnap La Landei Jánost. Mindhárman az irokézek áldozata i lettek Ossornenonban. Haláluk a huron indiánokat úgy megindította, hogy t ömegesen tértek meg. Az egész misszió vezetője ezt jegyezte fel: ,,mintha n em is mi, hanem inkább az angyalok működtek volna köztük!''
Az irokéz ek azonban elhatározták, hogy kiirtják a huronokat. 1648- ban háborút indít ottak és 1650-ben el is érték céljukat. E harcok során halt meg a másik öt jezsuita misszionárius.
Brébeuf János régi normann család sarja, mely nek tagjai együtt harcoltak Hódító Vilmossal Hastings partjainál és Szent I X. Lajos királlyal Damiette-nél. Condé-sur-Vire-ben született 1593. március 25- én. Rouenban lépett be a jezsuiták közé 1617. november 8-án. Először a jezsuiták kollégiumában tanított, 1622. február 22-én Pontoise-ben pappá s zentelték. Ezután még három évig tanár és gondnok volt a roueni kollégiumba n, majd megbízták azzal, hogy Kanadába menjen misszióba. 1625. április 24-é n két jezsuita és egy ferences társaságában szállt hajóra Dieppe kikötőjébe n. Két hónap múlva kötöttek ki Quebecben.
János első missziós útja ne m tartott sokáig. Előbb a hegyi, majd a huron indiánok között működött. Ez utóbbiakat vadászösvényeiken messzire követte. Az angolok győzelme után a f rancia misszionáriusoknak el kellett hagyniuk Ouebecet. Hajóra tették és Pl ymouth-ba szállították őket, ahonnan Franciaországba kellett távozniuk.
Így 1629 októberében János ismét Rouenban volt. Eljárt egy előadássoroza tra, amelyet a 17. század egyik legnagyobb lelki tanítója, Louis Lallemant tartott. Valószínű, hogy egy ideig gyóntatójává is választotta. Ekkor tette le utolsó fogadalmát, s 1633- ig Eu városában a jezsuita kollégium tanára volt.
Közben Anglia és Franciaország békét kötött, s ez ismét megnyit otta az utat a francia misszionáriusok előtt. Richelieu bíboros megbízta a jezsuitákat, hogy gondoskodjanak Kanada misszionálásáról. Ennek következtéb en János 1633 márciusának elején Dieppe-ben újra hajóra szállt, és májusban kikötött Kanadában.
Négy évig irányította a huron indiánok közötti m issziót. Megalkotta a huron nyelv szótárát és nyelvtanát. Ledesma Keresztén y tanítás című művét lefordította az indiánok nyelvére.
A vidéken vár atlanul járványok törtek ki, melyekért a jezsuitákat tették felelőssé, ezér t március 19-én Jánosnak vissza kellett húzódnia Sainte Marie-ba. Ekkor a m isszió vezetését Lallemant vette át, aki János korábbi módszerét gyökeresen megváltoztatta. Népszámlálást rendelt el, amit azért tartott fontosnak, me rt a háborúk és járványok miatt a népesség száma nagyon megcsappant. E néps zámlálás adatai szerint a huron misszióban harminckét falu volt, amelyek öt központ köré csoportosultak. E falvakban mintegy hétszáz sátor, kétezer tű zhely volt, s mintegy tizenkétezer ember élt. Az új missziós főnök a gyarma tosítást és az apostoli munkát egyaránt a dél-amerikai redukciók mintájára szervezte meg, és a sok szétszórt szálláshely lakóit egy nagy központba sze rvezte. János pedig nyugodtan szemlélte, hogy korábbi módszerét mennyire se mmibe veszik.
Rövid ideig együtt dolgozott Chaumonot-val, de egészség i állapotának gyengülése és a bennszülöttek ellenséges magatartása miatt vi ssza kellett térnie Quebecbe. Útközben eltört a kulcscsontja, ami igen sok kínt okozott neki. Miközben újra a huron indiánok között misszionált, társá val, Lallemant-nal együtt megtámadták az irokézek, elfogták és kegyetlenül megölték őket. Kísérőjük, Christophe Regnaut laikus testvér pontos beszámol ót írt a kínzásukról és halálukról. János 1649. március 16-án adta életét K risztusért.
Landei János a normandiai Dieppe-ben született, s a hódít ók között érkezett Kanadába, melyet akkoriban úgy neveztek: Új Franciaorszá g. Megismerkedett a jezsuita misszionáriusokkal és jelentkezett segítő test vérnek. Jouges Izsák vette maga mellé, amikor az irokézek közé indult. Vele együtt fogták el az indiánok, s ugyanúgy megkínozták, mint Izsák atyát. Ve le együtt halt meg 1646. október 19-én hajnalban.
Daniel Antal szinté n Dieppe-ben született 1601. május 27-én. Kétéves filozófiai és jogi tanulm ányok után, 1621-ben Rouenban belépett a jezsuita rendbe. Clermont-ban és P árizsban tanulta a teológiát, s miután felszentelték, 1630-ban Eu-be küldté k tanítani. 1632-ben a huron misszió tagjaként Kanadába indult.
Elősz ör a franciák lelkipásztora volt, 1633-ban Brébeuf János kísérője lett és a z indiánok közé ment. Ihonitiriában telepedtek meg, s Antal főként a gyerme kekkel foglalkozott. Megzenésítette nekik a Miatyánkot, az Üdvözlégyet és a Tízparancsolatot, s a gyermekek ezt énekelték a kápolnában, de játék közbe n is. Annyira közel került a gyermekekhez, hogy amikor a misszió vezetősége úgy határozott, hogy Quebecben iskolát nyit a leendő rézbőrű szeminaristák számára, Antal atyát jelölték ki nevelőnek. Két évig viselte e hivatalt. 1 638-ban visszatért a misszióba előbb Ossossanéba, majd egy másik faluba.
Itt érte az irokézek támadása 1648. július 4-én. Éppen befejezte a szen tmisét, mikor megkezdődött a harc és az öldöklés. Az öregek, az asszonyok é s a gyermekek a kápolnába menekültek. Antal atya elfutott a betegek sátrába , s ott megkeresztelte a katechumenokat, majd visszasietett a kápolnába, ál talános feloldozást adott, és fegyvertelenül a támadók elé ment. Azok egyet len csapással megölték, majd az utolsó szál emberig mindenkit elpusztította k. Antal testét a lángok közé vetették.
Lallemant Gábor előkelő páriz si családból született 1610. október 10- én. Gyenge, törékeny alkatú gyerme k volt. 1630-ban lépett a jezsuita rendbe, s mindjárt misszióba akart menni . Elöljárói engedélyével külön fogadalmat tett, hogy minden erejét és egész életét az indiánokért ajánlja fel. Felszentelése után Moulins-ban, majd Bo urges-ban tanított. 1646-ban kapott engedélyt, hogy elinduljon a kanadai mi sszióba.
Szeptember 20-án érkezett Quebecbe. Nagybátyja, aki szintén jezsuita, a kanadai misszió vezetője volt, maga mellett tartotta, s csak 16 48 júliusában engedte Brébeuf János társaként a huronok földjére. Nagy buzg alommal kezdte tanulni a nyelvet. 1649. március 16- án az irokézek megtámad ták a falut, s előbb Brébeuf Jánost, majd Gábor atyát ölték meg.
Este hatkor kezdték a kínzást, s amit csak ki tudtak találni, mindennel gyötört ék. Másnap reggel kilenc óra tájt az egyik vadember megelégelte és lefejezt e. De utána kivette a szívét és megette, mert a bátorságát szerette volna m egszerezni.
Garnier Károly Párizsban született 1605. május 25-én. A c lermont-i jezsuita kollégium növendéke volt, 1624-ben belépett a rendbe. 16 35- ben szentelték pappá, s a következő évben misszionáriusként küldték Kan adába. Augusztus 3-án érte el a huronok földjét. Ihonitiriában, majd Ossoss anéban telepedett meg, és hihetetlen gyorsasággal megtanulta a bennszülötte k nyelvét. Hirdetni kezdte az evangéliumot, de igen nagy nehézségeket jelen tett az indián telepek szétszórtsága. Hatalmas távolságokat kellett bejárni a egyik falutól a másikig.
Az indiánok hagyományos vallásossága ellen állt. Tetézte a nehézségeket, hogy a varázslók őt tették felelőssé egy járv ányért. De épp a járvány idején vívta ki magának a ,,bárány'' nevet, olyan önfeláldozóan törődött a betegekkel. A varázslók a járvány elmúltával már n em támadták annyira, 1637-től mégis állandó életveszélyben volt. 1646-ban a Farkas törzs szálláshelyén, Etbaritában és a Szarvas törzs helyén, Ekarren iondiban misszióstelepet alapított, s az elsőt Szent Jánosról, a másodikat Szent Mátyásról nevezte el. Etbaritát azonban hamarosan megtámadták az irok ézek, lakóit megölték és mindent felégettek. Amikor Károlyra rontottak és m egölték, éppen a keresztvizet öntötte egy haldokló indiánra. 1649. december 7-én lett vértanú. A Szent Mátyás-telepről két jezsuita csak napokkal késő bb temette el a misszióstelep kápolnájának romjai közé.
1925-ben bold oggá, 1930-ban szentté avatták őket. Ünnepüket 1969-ben egy napra tették és felvették az egyetemes naptárba.
Imádság
< p>Istenünk, ki a kereszténység kezdetét Kanadában Szent János és társai ige hirdetésével és vére ontásával szentelted meg, engedd kegyesen, hogy az ő k özbenjárásukra a kereszténység vetése mindenütt napról napra gyarapodjék! p> DTSTAMP:20240329T012230 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211019 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20211020 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR