BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20191017T000000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:27e707c1e2011b292d8d871ce3473ce1 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150406 SUMMARY:Antiochiai Szent Ignác DESCRIPTION:Élete\nIgnác püspököt, akit Theophorosznak, azaz Istenhordozónak is nevezte k, joggal számláljuk az apostoli atyák közé. Nem csupán azért, mert még sze mélyesen ismerhetett több apostolt is, hanem mert kiemelkedik azok közül, a kik az apostolok után következő nemzedékben folytatták az Egyház alapjainak építését. Ignác nemcsak oszlop volt az épülő Egyházban, hanem levelei álta l századokon át, egész a mai időkig megvilágosítja a hívők szívét. Igaz, mi ndössze hét levele maradt ránk, de ez a csekélynek látszó örökség cáfolhata tlanul bizonyítja Krisztus követése útjának járható voltát.\nIgnác az igazi püspök példaképe volt. Benne a jó pásztort lehetett látni, aki Mestere pél dája szerint életét adta a juhokért. ,,A püspököt úgy kell tekinteni, mint magát az Urat'' -- mondja az efezusiaknak írt levelében (6,1). Életével és halálával adott példát arra, hogyan kell ennek az igen magas követelménynek eleget tennie egy püspöknek.\nÉletrajzi adataiból nem sokat ismerünk. Az 1 . század közepe táján született, valószínűleg Szíriában. Vértanúsága körülm ényeiből arra következtethetünk, hogy rabszolga származású volt. Szent Péte r és Evodiosz után harmadikként volt Antiochia városának püspöke. Antiochia a római birodalom keleti részének és a hellén kultúrának volt a központja, ugyanakkor Jeruzsálem mellett az egyik egyházi centrum is lett. Ebben a vá rosban alakult ugyanis az első pogányokból megtért keresztény közösség. E k özösség mellett, tőle meglehetősen elkülönülten, zsidó-keresztény közösség is élt a városban. Ez utóbbiak szigorúan ragaszkodtak a mózesi törvény szok ásaihoz, a pogányokból megtértek pedig velük szemben már a keresztény szaba dság szellemében formálták életüket. Emiatt az antiochiai egyház kormányzás a nagyon kényes feladat volt (vö. ApCsel 15. fejezet).\nIgnác püspöknek egé sz életében harcolnia kellett a gnosztikusok ellen, akik a Jeruzsálem puszt ulása miatt csalódott és kiábrándult zsidók között terjesztették tévtanaika t.\nLelkipásztori gondját súlyosbította a Domitianus császár által elrendel t üldözés, amely elvileg a lázadozó zsidók ellen irányult, de alig tett kül önbséget a zsidók és keresztények között, azzal a megindoklással, hogy a ke reszténység nem önálló vallás, hanem csupán egy zsidó szekta.\nDomitianus h alála után egy kis ideig békesség volt, Traianus császár alatt azonban Asia provinciában ismét üldözni kezdték a keresztényeket. A császár ugyan a bit hiniai helytartó, az ifjabb Plinius kérdésére úgy válaszolt, hogy nem kell nyomoztatni a keresztények után, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a feljelente ttekkel szemben eljárást kell indítani, s ha valakire rábizonyul a kereszté nység és nem hajlandó megtagadni a hitét, azt el kell ítélni.\nE császári r endelet értelmében jártak el Antiochiában is a keresztények ellen, egy pont osan meg nem határozható évben, 110--115 között. A püspököt is elfogták és felelősségre vonták. Mivel az egész városban tisztelték, letartóztatása fel háborodást keltett, nemcsak a keresztények, hanem a zsidók és a pogányok, s őt az eretnek gnosztikusok körében is.\nIgnácot megbilincselték és katonai őrizet alatt hajón Rómába indították. A halálos ítéletet, mely úgy szólt, h ogy vadállatok elé kell vetni, Rómában hajtották végre. Mivel azonban a haj ó, számunkra ismeretlen okok miatt kitérőt tett és érintette az Asia provin ciabeli kikötővárosokat, alkalom nyílt arra, hogy a keresztények felkeressé k a fogoly püspököt. Szmirnában különösen hosszú ideig vesztegeltek, itt fe lkereste Ignácot a város püspöke, Polikárp (lásd február 23-án), de járt ná la az efezusi, magnésziai és a tralleszi egyház küldöttsége is. E látogatás okra válaszolva Ignác leveleket intézett ezekhez az egyházakhoz. Figyelmüke t szeretettel megköszönte és élt az alkalommal, hogy atyai intelmeket intéz zen a hívekhez, mert mint a tartományi főváros püspöke felelősnek érezte ma gát a többi város híveiért is.\nUgyancsak Szmirnából levelet intézett a róm ai egyházhoz, s ebből láthatjuk, milyen kegyetlenül bántak vele útközben a katonák: ,,Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal vadállatokk al küzdök, tíz leopárdhoz (azaz egy katonai osztaghoz) kötözve. A jótékonys ágra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette még inkább taní tvánnyá válok...'' (5,1). Ebben a levélben Ignác felfedi szívének izzó vágy akozását, amellyel átadja magát a vértanúságnak. Ír egy titokzatos benső ha ngról, amely az Atyához hívja. Könnyek között kéri a rómaiakat, ne tegyenek semmit a kiszabadításáért, mert: ,,soha többé nem lesz ilyen lehetőségem a rra, hogy Istenhez jussak''. Mert -- írja Isten tanúja -- ,,szép dolog eltá vozni ebből a világból, eltűnni belőle, és Istenhez menni, hogy benne feltá madjunk''. Egyébként ez a levél az első dokumentum arról, hogy a keleti ter ületek egyik püspöke nyilvánvalóan elismeri a római egyház elsőbbségét.\nTr oász kikötőjéből Ignác még három levelet írt: a filadelfiai és a szmirnai e gyháznak és Polikárp püspöknek.\nE hét levélnek ma is igen nagy jelentősége van (magyarul olvashatók az Ókeresztény írók sorozat 2., Apostoli atyák kö tetében a 161--197. oldalon), mert világosan szemünk elé állítják a püspöki hivatal jelentőségét az Egyházban. Ignác az akkoriban mindenfelé terjedő e retnekségekkel szemben egyetlen menedéket lát: a hívő közösség szoros kapcs olatát a püspökével. Boldognak mondja azt az egyházközséget, amely olyan sz oros kapcsolatban áll a püspökével, ,,mint az Egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy az egységben minden összhangban legyen '' (Ef 5,1).\nA szmirnai híveknek ezt írta: ,,Ahol a püspök megjelenik, ott legyen a sokaság, ahogyan ahol Krisztus van, ott van a katolikus Egyház'' (8,2).\nElsőként beszél a katolikus Egyházról, és a katolikus nála egyeteme st jelent, és a püspökkel közösségben lévő egyházra gondol. Nyomatékosan fe lhívja a figyelmet, hogy ennek a püspökkel való egységnek elsősorban a közö s imádságban és az Eucharisztia közös ünneplésében kell megnyilvánulnia. Me gerősíti: ,,Senki ne legyen tévedésben! Aki nincs az oltár kerületén belül (azaz az áldozatbemutatás helyén), az megfosztja magát Isten kenyerétől. Ha egyik vagy másik imádságnak oly nagy ereje van, mennyivel több a püspök és az egész egyház imája!'' (Ef 5,2). ,,Arra törekedjetek, hogy Eucharisztiát ok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a papságga l és a diákonusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cselekedtek'' (Fil 4).\nNagyon jellemző a szent püspökre az alázatosság, amellyel a diáko nusokat, akik hűséges segítségei voltak Rómába vivő útján is, ,,szolgatársa k''-nak nevezi.\nMikor végre megérkeztek Rómába, sietve vitték az amfiteátr umba, mert egy ünnep alkalmával gladiátorokra volt szükség. A tömött színhá z szeme láttára Ignácot felfalták a vadállatok.\nAmi a testéből megmaradt, azt a keresztények magukhoz vették, és eljuttatták Antiochiába. Az ereklyék et később különböző helyeken őrizték, míg végül a fiatalabb Theodóziosz csá szár idejében egy régi Fortuna-szentélyből kialakított keresztény bazilikáb an találtak nyugvóhelyet.\nA római martirológium úgy tudja, hogy az ereklyé ket Antiochiából átvitték Rómába és a Szent Kelemen-bazilikában helyezték e l.\nA latin egyház korábban a vértanúság napján, december 20-án ünnepelte A ntiochiai Szent Ignácot. Később, nyilvánvalóan másolási hiba következtében általánossá vált a február elsejei megemlékezés. Az új római naptár a szír egyháztól vette át az október 17-i ünnepet.\nLegendájából\nA mintaszerű püs pök, aki még az apostoli időkben építette minden erejével az Egyház alapjai t, és akit lángoló hitéért ,,Istenhordozónak'' neveztek, hét levelében képe t hagyott ránk önmagáról is. De a legendája azt is elmondja róla, hogy nem csupán az egyik apostol, nevezetesen Szent János tanítványa, hanem egyenese n az evangéliumokban szereplő személy! E legenda szerint ugyanis Ignác volt az a kisgyermek, akit Jézus a tanítványok körében magához vont, és azt mon dta nekik: ,,Ha olyanok nem lesztek, mint ez a gyermek, nem mentek be a men nyek országába!''\nA legenda részletes leírást ad a szent utolsó órájáról i s. Mikor az ősz püspököt a hosszadalmas és keserves utazás után Traianus cs ászár elé állították, a császár megkérdezte tőle: ,,Ignác! Miért térítetted az antiochiaiakat a keresztény hitre, és miért lázítod őket ellenünk?'' Ig nác erre így válaszolt: ,,Milyen szívesen megtérítenélek téged is, hogy eln yerhetnéd az örök birodalmat!'' Traianus felszólította: ,,Áldozz isteneinkn ek, és megteszlek első főpapnak a papjaink között!'' Erre Ignác: ,,Nincs sz ükségem tőled kapott méltóságra. Tedd, amit tenni akarsz, a hitemet nem vál toztatod meg.''\nAkkor Ignácot az arénába vezették. Amint meghallotta az éh es vadállatok ordítását, megismételte azokat a szavakat, melyeket korábban a római egyháznak írt: ,,Én Isten gabonája vagyok, és a vadállatok foga őrö l, hogy tiszta kenyér lehessek. Ösztökéljétek a vadállatokat, hogy azok leg yenek a sírom, és semmit meg ne hagyjanak belőlem, nehogy bárkinek a terhér e legyek!''\nMikor a vadállatok széttépték a szentet, Traianus elismeréssel így nyilatkozott: ,,Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy görög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?''\nÍrásaiból\nLevelei némi betekintés t nyújtanak a jó pásztor lelkébe, és láthatjuk hitének izzását, amely miatt a vértanúságtól sem riadt vissza. Újra meg újra felbukkan leveleiben a gon dolat: ,,Váltságdíj vagyok értetek... engesztelő áldozat leszek helyettetek ... feláldozom az életemet értetek!''\nA rómaiaknak ezt írta: ,,Szívesebben meghalok, hogy megnyerjem Krisztust, mint hogy király legyek az egész föld felett.'' A szmirnaiakat pedig biztosítja: ,,A kardhoz közel Istenhez vagy ok közel. A vadállatok között Isten környezetében vagyok: egyedül Jézus Kri sztus nevében... mindent elviselek, hogy vele együtt szenvedjek, mert Ő tes z képessé rá, aki teljesen emberré tett'' (4,2).\nMindazonáltal tudatában v olt gyöngeségének, és tudta, hogy a halál pillanatáig meginoghat a szenvedé sek előtt, ezért kérte a tralleszieket, imádkozzanak érte, hogy a próbatétb en üdvösséget találjon: ,,Imádkozzatok értem, nehogy olyannak találtassam, aki nem állta ki a próbát. Még veszélyben vagyok. Hűséges azonban az Atya J ézus Krisztusban, hogy beteljesítse az én kérésemet és a tiéteket'' (13,3). \nMiközben a vértanúság felé hurcolták, a láncait ,,lelki gyöngyöknek'' nev ezte és haldokolva a vallási eltévelyedésekkel teli világba kiáltotta: ,,Mi ndazok, akik nem Jézus Krisztusról beszélnek nekem, számomra csak síremléke k és sírkövek!''\nImádság\nMindenható, örök Isten, te a szent vértanúk hitv allásával megdicsőíted Fiad titokzatos testét, az Egyházat. Add, hogy a vér tanúság, amely Antiochiai Szent Ignác püspöknek örök dicsőséget szerzett, n ekünk szüntelen erőforrásunk legyen.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Ignác püspököt, akit Theophorosznak, azaz Istenhordozónak is neveztek, joggal számláljuk az apostoli atyák közé. Nem csupán azért, mert még személyesen ismerhetett több apostolt is, hanem mert kiemelkedik azok közül, akik az apostolok után következő nemzedékben folyt atták az Egyház alapjainak építését. Ignác nemcsak oszlop volt az épülő Egy házban, hanem levelei által századokon át, egész a mai időkig megvilágosítj a a hívők szívét. Igaz, mindössze hét levele maradt ránk, de ez a csekélyne k látszó örökség cáfolhatatlanul bizonyítja Krisztus követése útjának járha tó voltát.
Ignác az igazi püspök példaképe volt. Benne a jó pásztort lehetett látni, aki Mestere példája szerint életét adta a juhokért. ,,A püs pököt úgy kell tekinteni, mint magát az Urat'' -- mondja az efezusiaknak ír t levelében (6,1). Életével és halálával adott példát arra, hogyan kell enn ek az igen magas követelménynek eleget tennie egy püspöknek.
Életrajz i adataiból nem sokat ismerünk. Az 1. század közepe táján született, valósz ínűleg Szíriában. Vértanúsága körülményeiből arra következtethetünk, hogy r abszolga származású volt. Szent Péter és Evodiosz után harmadikként volt An tiochia városának püspöke. Antiochia a római birodalom keleti részének és a hellén kultúrának volt a központja, ugyanakkor Jeruzsálem mellett az egyik egyházi centrum is lett. Ebben a városban alakult ugyanis az első pogányok ból megtért keresztény közösség. E közösség mellett, tőle meglehetősen elkü lönülten, zsidó-keresztény közösség is élt a városban. Ez utóbbiak szigorúa n ragaszkodtak a mózesi törvény szokásaihoz, a pogányokból megtértek pedig velük szemben már a keresztény szabadság szellemében formálták életüket. Em iatt az antiochiai egyház kormányzása nagyon kényes feladat volt (vö. ApCse l 15. fejezet).
Ignác püspöknek egész életében harcolnia kellett a gn osztikusok ellen, akik a Jeruzsálem pusztulása miatt csalódott és kiábrándu lt zsidók között terjesztették tévtanaikat.
Lelkipásztori gondját súl yosbította a Domitianus császár által elrendelt üldözés, amely elvileg a lá zadozó zsidók ellen irányult, de alig tett különbséget a zsidók és kereszté nyek között, azzal a megindoklással, hogy a kereszténység nem önálló vallás , hanem csupán egy zsidó szekta.
Domitianus halála után egy kis ideig békesség volt, Traianus császár alatt azonban Asia provinciában ismét üldö zni kezdték a keresztényeket. A császár ugyan a bithiniai helytartó, az ifj abb Plinius kérdésére úgy válaszolt, hogy nem kell nyomoztatni a keresztény ek után, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a feljelentettekkel szemben eljárást kell indítani, s ha valakire rábizonyul a kereszténység és nem hajlandó me gtagadni a hitét, azt el kell ítélni.
E császári rendelet értelmében jártak el Antiochiában is a keresztények ellen, egy pontosan meg nem határo zható évben, 110--115 között. A püspököt is elfogták és felelősségre vonták . Mivel az egész városban tisztelték, letartóztatása felháborodást keltett, nemcsak a keresztények, hanem a zsidók és a pogányok, sőt az eretnek gnosz tikusok körében is.
Ignácot megbilincselték és katonai őrizet alatt h ajón Rómába indították. A halálos ítéletet, mely úgy szólt, hogy vadállatok elé kell vetni, Rómában hajtották végre. Mivel azonban a hajó, számunkra i smeretlen okok miatt kitérőt tett és érintette az Asia provinciabeli kikötő városokat, alkalom nyílt arra, hogy a keresztények felkeressék a fogoly püs pököt. Szmirnában különösen hosszú ideig vesztegeltek, itt felkereste Ignác ot a város püspöke, Polikárp (lásd február 23-án), de járt nála az efezusi, magnésziai és a tralleszi egyház küldöttsége is. E látogatásokra válaszolv a Ignác leveleket intézett ezekhez az egyházakhoz. Figyelmüket szeretettel megköszönte és élt az alkalommal, hogy atyai intelmeket intézzen a hívekhez , mert mint a tartományi főváros püspöke felelősnek érezte magát a többi vá ros híveiért is.
Ugyancsak Szmirnából levelet intézett a római egyház hoz, s ebből láthatjuk, milyen kegyetlenül bántak vele útközben a katonák: ,,Szíriától Rómáig, szárazon és vízen, éjjel és nappal vadállatokkal küzdök , tíz leopárdhoz (azaz egy katonai osztaghoz) kötözve. A jótékonyságra ezek csak rosszabbakká válnak. Sértegetéseik közepette még inkább tanítvánnyá v álok...'' (5,1). Ebben a levélben Ignác felfedi szívének izzó vágyakozását, amellyel átadja magát a vértanúságnak. Ír egy titokzatos benső hangról, am ely az Atyához hívja. Könnyek között kéri a rómaiakat, ne tegyenek semmit a kiszabadításáért, mert: ,,soha többé nem lesz ilyen lehetőségem arra, hogy Istenhez jussak''. Mert -- írja Isten tanúja -- ,,szép dolog eltávozni ebb ől a világból, eltűnni belőle, és Istenhez menni, hogy benne feltámadjunk'' . Egyébként ez a levél az első dokumentum arról, hogy a keleti területek eg yik püspöke nyilvánvalóan elismeri a római egyház elsőbbségét.
Troász kikötőjéből Ignác még három levelet írt: a filadelfiai és a szmirnai egyhá znak és Polikárp püspöknek.
E hét levélnek ma is igen nagy jelentőség e van (magyarul olvashatók az Ókeresztény írók sorozat 2., Apostoli atyák k ötetében a 161--197. oldalon), mert világosan szemünk elé állítják a püspök i hivatal jelentőségét az Egyházban. Ignác az akkoriban mindenfelé terjedő eretnekségekkel szemben egyetlen menedéket lát: a hívő közösség szoros kapc solatát a püspökével. Boldognak mondja azt az egyházközséget, amely olyan s zoros kapcsolatban áll a püspökével, ,,mint az Egyház Jézus Krisztussal, és mint Jézus Krisztus az Atyával, hogy az egységben minden összhangban legye n'' (Ef 5,1).
A szmirnai híveknek ezt írta: ,,Ahol a püspök megjeleni k, ott legyen a sokaság, ahogyan ahol Krisztus van, ott van a katolikus Egy ház'' (8,2).
Elsőként beszél a katolikus Egyházról, és a katolikus ná la egyetemest jelent, és a püspökkel közösségben lévő egyházra gondol. Nyom atékosan felhívja a figyelmet, hogy ennek a püspökkel való egységnek elsőso rban a közös imádságban és az Eucharisztia közös ünneplésében kell megnyilv ánulnia. Megerősíti: ,,Senki ne legyen tévedésben! Aki nincs az oltár kerül etén belül (azaz az áldozatbemutatás helyén), az megfosztja magát Isten ken yerétől. Ha egyik vagy másik imádságnak oly nagy ereje van, mennyivel több a püspök és az egész egyház imája!'' (Ef 5,2). ,,Arra törekedjetek, hogy Eu charisztiátok egy legyen. Egy ugyanis a mi Urunk Jézus Krisztus teste, és a kehely az ő vérének egységére, egy az áldozati oltár, ahogyan egy a püspök a papsággal és a diákonusokkal, hogy Isten szerint cselekedjétek, amit cse lekedtek'' (Fil 4).
Nagyon jellemző a szent püspökre az alázatosság, amellyel a diákonusokat, akik hűséges segítségei voltak Rómába vivő útján i s, ,,szolgatársak''-nak nevezi.
Mikor végre megérkeztek Rómába, sietv e vitték az amfiteátrumba, mert egy ünnep alkalmával gladiátorokra volt szü kség. A tömött színház szeme láttára Ignácot felfalták a vadállatok.
Ami a testéből megmaradt, azt a keresztények magukhoz vették, és eljuttattá k Antiochiába. Az ereklyéket később különböző helyeken őrizték, míg végül a fiatalabb Theodóziosz császár idejében egy régi Fortuna-szentélyből kialak ított keresztény bazilikában találtak nyugvóhelyet.
A római martiroló gium úgy tudja, hogy az ereklyéket Antiochiából átvitték Rómába és a Szent Kelemen-bazilikában helyezték el.
A latin egyház korábban a vértanúsá g napján, december 20-án ünnepelte Antiochiai Szent Ignácot. Később, nyilvá nvalóan másolási hiba következtében általánossá vált a február elsejei mege mlékezés. Az új római naptár a szír egyháztól vette át az október 17-i ünne pet.
Legendájából
A mintaszerű püspök, a ki még az apostoli időkben építette minden erejével az Egyház alapjait, és akit lángoló hitéért ,,Istenhordozónak'' neveztek, hét levelében képet hagy ott ránk önmagáról is. De a legendája azt is elmondja róla, hogy nem csupán az egyik apostol, nevezetesen Szent János tanítványa, hanem egyenesen az e vangéliumokban szereplő személy! E legenda szerint ugyanis Ignác volt az a kisgyermek, akit Jézus a tanítványok körében magához vont, és azt mondta ne kik: ,,Ha olyanok nem lesztek, mint ez a gyermek, nem mentek be a mennyek o rszágába!''
A legenda részletes leírást ad a szent utolsó órájáról is . Mikor az ősz püspököt a hosszadalmas és keserves utazás után Traianus csá szár elé állították, a császár megkérdezte tőle: ,,Ignác! Miért térítetted az antiochiaiakat a keresztény hitre, és miért lázítod őket ellenünk?'' Ign ác erre így válaszolt: ,,Milyen szívesen megtérítenélek téged is, hogy elny erhetnéd az örök birodalmat!'' Traianus felszólította: ,,Áldozz isteneinkne k, és megteszlek első főpapnak a papjaink között!'' Erre Ignác: ,,Nincs szü kségem tőled kapott méltóságra. Tedd, amit tenni akarsz, a hitemet nem vált oztatod meg.''
Akkor Ignácot az arénába vezették. Amint meghallotta a z éhes vadállatok ordítását, megismételte azokat a szavakat, melyeket koráb ban a római egyháznak írt: ,,Én Isten gabonája vagyok, és a vadállatok foga őröl, hogy tiszta kenyér lehessek. Ösztökéljétek a vadállatokat, hogy azok legyenek a sírom, és semmit meg ne hagyjanak belőlem, nehogy bárkinek a te rhére legyek!''
Mikor a vadállatok széttépték a szentet, Traianus eli smeréssel így nyilatkozott: ,,Nagy a keresztények bátorsága! Hol van egy gö rög, aki így tudna meghalni a maga isteneiért?''
Írásai ból
Levelei némi betekintést nyújtanak a jó pásztor lelkébe, és láthatjuk hitének izzását, amely miatt a vértanúságtól sem riadt vissza . Újra meg újra felbukkan leveleiben a gondolat: ,,Váltságdíj vagyok értete k... engesztelő áldozat leszek helyettetek... feláldozom az életemet értete k!''
A rómaiaknak ezt írta: ,,Szívesebben meghalok, hogy megnyerjem K risztust, mint hogy király legyek az egész föld felett.'' A szmirnaiakat pe dig biztosítja: ,,A kardhoz közel Istenhez vagyok közel. A vadállatok közöt t Isten környezetében vagyok: egyedül Jézus Krisztus nevében... mindent elv iselek, hogy vele együtt szenvedjek, mert Ő tesz képessé rá, aki teljesen e mberré tett'' (4,2).
Mindazonáltal tudatában volt gyöngeségének, és t udta, hogy a halál pillanatáig meginoghat a szenvedések előtt, ezért kérte a tralleszieket, imádkozzanak érte, hogy a próbatétben üdvösséget találjon: ,,Imádkozzatok értem, nehogy olyannak találtassam, aki nem állta ki a prób át. Még veszélyben vagyok. Hűséges azonban az Atya Jézus Krisztusban, hogy beteljesítse az én kérésemet és a tiéteket'' (13,3).
Miközben a vérta núság felé hurcolták, a láncait ,,lelki gyöngyöknek'' nevezte és haldokolva a vallási eltévelyedésekkel teli világba kiáltotta: ,,Mindazok, akik nem J ézus Krisztusról beszélnek nekem, számomra csak síremlékek és sírkövek!'' p>
Imádság
Mindenható, örök Isten, te a szen t vértanúk hitvallásával megdicsőíted Fiad titokzatos testét, az Egyházat. Add, hogy a vértanúság, amely Antiochiai Szent Ignác püspöknek örök dicsősé get szerzett, nekünk szüntelen erőforrásunk legyen.
DTSTAMP:20240329T125955 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20201017 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20201018 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR