BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20200202T000000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:34afdd3201312b28dd33a110d576f488 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150055 SUMMARY:Urunk bemutatása (Gyertyaszentelő Boldogasszony) - ünnep DESCRIPTION:
Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe Mária tisztulásának napja – görögü l hypapanté, vagyis találkozás. Arra emlékezünk, amikor Szűz Mária , negyven nappal Jézus születését követően, bemutatta gyermekét a jeruzsále mi templomban. A mózesi törvény szerint előírt áldozat fölajánlásakor jelen volt Anna és az agg Simeon is, aki a nemzeteket megvilágosító világosságna k nevezte Jézust. A világ világosságával való találkozás szimbólumaként ala kult ki a gyertyaszentelés szokása.
Ma Gyertyaszentelő van,
Mária,
és azt a Krisztust,
aki bennem él, aki
növekszik,
s még olyan kicsi
mutasd be, kérl
ek,
az Atyának.
Ma Gyertyaszentelő v
an, Mária,
és azt a szívet, mely alig remél,
csak tépelődik,
s a felét hiszi,
tedd ki a Fé
nynek
a Gyógyulásnak.
(Szent-Gály Kata
)
Az Úr Jézus bemutatását – Praesentatio Domini – Jeru zsálemben már a IV. században megünnepelték: Aetheria elbeszélése szerint 3 85. február 14-én ünnepi körmenetet tartottak. Minthogy karácsonyt január 6 -án ülték, a negyvenedik nap február 14-ére esett. Attól kezdve, hogy Jézus születésének ünnepnapja december 25-ére került, Jézus bemutatását február 2-án kezdték ünnepelni.
Róma a VII. században fogadta el e liturgiku s napot, a Simeon és a kisded Jézus találkozására utaló Hypapante (találkoz ás) néven. A X. századtól a nyugati egyház liturgikus könyvei egyre inkább Mária tisztulását emelik ki, és erről nevezik el az ünnepet – Purificatio. A keleti egyház hagyományával teljes összhangban 1960 óta ismét az Úr ünnep eként, Urunk bemutatásaként tartjuk számon.
A Müncheni kódexben (146 6) Szűz Mária tisztulatta, az Érdy-kódexben (1527)Asszonyunk Mária tisztula tja, Mária tisztulásának napja (purificatio Beatae Mariae Virginis) néven s zerepel. Az 1092-es szabolcsi zsinat a kötelező ünnepek közé sorozta, a XX. század elejétől tanácsolt ünnep.
Az 1494. évi királyi számadáskönyv szerint Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepén királyaink a szentmisén megj elent főpapok és országnagyok között gyertyát osztottak szét.
Negyve n nappal Jézus születése után, a mózesi törvény szerint előírt áldozat föla jánlásakor a jeruzsálemi templomban jelen volt az agg Simeon is, aki a nemz eteket megvilágosító világosságnak nevezte Jézust. A világ világosságával v aló találkozás szimbólumaként alakult ki a gyertyaszentelés szokása.
„A gyertya Krisztus, kinek testét a viasz, lelkét a cérna, s istenségét a világosság ábrázolja” – írja Tőkés István. A szentelt gyertya mint Jézus Kr isztus jelképe egyike a legrégibb szentelményeknek; már az ókeresztény korb an Krisztus jelképévé vált: magát fölemészti, hogy másoknak szolgálhasson. A Pray-kódex tanúsága szerint a magyar középkorban ezen az ünnepnapon elősz ör a tüzet áldották meg, majd ennél a szentelt tűznél gyújtották meg a gyer tyákat. Az ünnep már a magyarországi miseliturgia legősibb forrásában, a XI . századbeli Hahóti-kódexben is előfordul – olvasható Bálint Sándor Ünnepi kalendáriumában.
A magyar paraszti hagyományban a szentelt gyertya a bölcsőtől a koporsóig elkísérte az embert: keresztelésig az újszülött mell ett világított; amikor a fiatal anya először ment templomba, szintén gyerty át vitt a kezében; gyertyát égettek a súlyos beteg mellett, szentelt gyerty át adtak a haldokló kezébe. A szentelt gyertyát a sublótban, ládafiában tar tották, vagy szalaggal átkötve a falra helyezték.
E naphoz időjárás- és termésjósló hiedelmek is kapcsolódnak. Közismert hiedelem szerint, ha g yertyaszentelőkor jó idő van, a medve a napsütésben meglátja az árnyékát, é s megijedvén visszabújik barlangjába, elnyúlik a tél; de ha nem, korai tava szra számíthatunk. Claude Gaignebet feltevése szerint ez a babona a naptárr endszer félreértéséből született – írja Jankovics Marcell a Jelkép-kalendár iumban: a francia tudós szerint a medvének éjjel kellene megnéznie az árnyé kát, kiderítendő, telihold van-e, vagy sem. Az időjóslásnak, legalábbis nap tári vonatkozásban, csak így van értelme. Ha ugyanis gyertyaszentelőkor tel ihold van, messze esik a húsvét; ha azonban, újhold lévén, az orráig sem lá t a mackó, hamarost itt van, a csillagászati tavasz beköszöntekor. Őseink a medvében a legfőbb a vegetációs ciklus, illetve a holdváltozások urát tisz telték; téli álmából való február eleji ébredése, valamint az, hogy ekkor h ozza világra bocsait, a természet föltámadásának, a tavasz eljövetelének je lképévé vált. A medvekultusz európai nyomai a jégkorszak elejéig követhetők a múltban – tudhatjuk meg a Jelkép-kalendáriumból.
Magyar Kurír
Imádság
< p> Mindenható, örök Isten, egyszülött Fiadat ma emberi testünk valóságában mutatták be templomodban. Tisztítsd meg szívünket, hogy méltók legyünk egyk or mi is megjelenni előtted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, a ki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökk é. DTSTAMP:20240328T102636 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210202 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20210203 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR