BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:5dd7514b8fee383954a3625df7a3d043 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150405 SUMMARY:Lisieux-i Szent Teréz (emléknap) DESCRIPTION:
Élete
Teréz 1873. január 2-án született Martin Lajos József Szaniszló és Guérin Mária Azélia kilencedik gyermekekén t. Két nappal később Mária Franciska Terézia névre keresztelték. Négy éves volt, amikor meghalt az édesanyja, ezért az apa öt lányával -- négy fia egé szen kicsi korban meghalt -- átköltözött Lisieux-be, ott élt a sógora, Guér in Izidor gyógyszerész a családjával. Mindaddig, amíg Teréz kolostorba nem lépett, a Martin család a ,,Les Buissonets''-villában lakott.
Teréz 1881 októberében kezdett iskolába járni a bencés apácákhoz. 1883. március 2 5-én súlyosan megbetegedett, de pünkösd napján a Szűzanya megjelent neki, r ámosolygott és meggyógyította. 1884. május 8- án áldozott először, és kérte az Urat, hogy ,,vegye el a szabadságát'', hogy ,,egy lehessen az isteni er ővel''. Annak ellenére, hogy a Szent Jakab plébániához tartoztak, édesapjáv al minden reggel a székesegyházba, a Mária-kápolnába mentek misére. Elsőáld ozásának évfordulójától közel másfél évig súlyos lelkiismereti kétségek kín ozták, melyektől 1886 októberében szabadult meg.
Szerzetesi hivatást érzett -- erről már két éves korában tanúságot tett --, és a kolostori éle t utáni vágyát csak fokozta két idősebb nővérének, Paulinának és Máriának a Kármelbe történt belépése.
1886 karácsonyán élte át ,,megtérését''. Felfogta, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja őt. További elmélyülésé t hozta a következő esztendőben az a meghívás, amelyet a Megfeszítettől kap ott, aki arra hívta, hogy rajta keresztül akarja megváltó vérét kiárasztani a lelkekre. Teréz ettől kezdve többször mondogatta lelkivezetőjének, pater Pichonnak: ,,Nekem az a mennyország, hogy jót tehetek a földön!'' Ez év má jusában engedélyezte a gyóntatója, hogy hetenként négyszer áldozzon, majd e gy hónappal később egy ötödik áldozás lehetőségét is megadta azzal, hogy a héten előforduló ünnep nem számított a négy áldozás közé.
Ekkor Teré zia a Krisztus követését már kívülről tudta. Nagy hatással volt rá, hogy ol vashatta Arminjon abbé előadásait: A világ vége és az eljövendő élet titkai (Párizs, 1882) c. könyvet. Az ,,Istennel való ismeretség'' gondolata, tudn iillik, hogy az ember urának ismeri el Istent, s ő viszont gyermekének és s zolgájának ismeri el az embert, megerősítette az örök jutalomba vetett hité t és reményét.
1887 pünkösdjének napján, a vesperás után édesapja me gadta a beleegyezését, hogy Teréz belépjen a Kármelbe. Ezután talált rá Ter éz erre a mondatra Arminjon könyvében: ,,A jutalmazó Isten hív: most rajtam a sor.''
Júliusban imádkozott egy halálra ítélt gyilkos, Pranzini m egtéréséért, s amikor imádsága meghallgatásra talált, ,,növekedett benne a vágy, hogy napról napra lelkeket mentsen''. Szinte megszállottan a lelkek u táni vágytól, mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a kárm elita apácák kolostorába. A gyógyszerész nagybácsi eleinte hevesen ellenezt e a dolgot, de később beleegyezett, hogy karácsonyra Teréz belépjen a kolos torba. Delatroette püspök azonban, aki a kármeliták felettese volt, kategor ikusan megtiltotta a belépést.
Ekkor fellebbezéssel fordultak a baye ux-i püspökhöz, s mikor eredménytelen maradt a kérelem, édesapja és Céline nővére kíséretében Teréz Rómába utazott, hogy a pápától kérjen segítséget. XIII. Leó pápa az ügyet az egyházi elöljárókhoz, s végső soron Istenhez uta sította.
Ennek az esztendőnek a karácsonya újabb kegyelmet hozott Te réznek, amelyben felismerte a hit próbatételét. December 28-án azonban Hugo nin bayeux-i püspök végre megadta a kolostorba lépéshez szükséges engedélyt . De Teréz még mindig nem követhette szíve vágyát, mert most a kolostor pri órája késleltette: meg kellett várnia a nagyböjt végét.
Végre 1888. május 9-én Teréz átléphette a lisieux-i Kármel kapuját ,,minden illúzió nél kül'', azért hogy ,,lelkeket mentsen, és elsősorban a papokért imádkozzék'' . Belépése napjának estéjén a priórának a Krisztus követéséből idézett egy sort: ,,Jézus Krisztust mindennél jobban kell szeretnünk.'' Maria des Anges nővérrel együtt a mosókonyhába küldték, emellett egy lépcsőt és a hálóterm et kellett söpörnie.
Ettől a naptól elfoglaltsága a következő volt: hat és fél óra zsolozsma és elmélkedés, öt óra munka, két óra közös foglalk ozás, ugyancsak két óra egyéni foglalkozás, fél óra oktatás a novíciák mest ernőjétől, összesen egy és háromnegyed óra étkezési idő és hat-hét óra éjsz akai pihenés.
Az első öt esztendőben Teréz sokat szenvedett a magány tól. Annak ellenére, hogy a gyóntatója megnyugtatta: mentes a halálos bűntő l, sokat küszködött a lelki szárazsággal és az egyedülléttel, melyek lehete tlenné tették számára, hogy másokkal közelebbi kapcsolatot építsen ki. Teré z azonban minden szenvedést természetfeletti örömmel fogadott. Az Úr ugyani s értésére adta, hogy csak a kereszt által akar lelkeket adni neki. Így tör tént, hogy ,,a szenvedés iránti készsége olyan fokban növekedett, ahogyan g yarapodtak a szenvedései''.
A kármelitáknál általános szokás szerint 1889. január 10-én nevéhez megkapta ,,a Gyermek Jézusról és a Szent Arcról nevezett'' rendi nevet. A szerzetesi ruhát ekkor öltötte magára. A beöltöz ésen édesapja is jelen volt, de mindjárt a beöltözés után kórházba kellett mennie. Mint a beöltözést, a fogadalomtételt is a kolostor papja késleltett e, de beavatkozása csak arra adott alkalmat, hogy Teréz belső élete még ink ább a misztika felé bontakozzék ki. Ünnepélyes fogadalma előestéjén kegyetl en kísértés lepte meg: vajon elhatározása nem rettenetes öncsalás-e? 1890. szeptember 8-án kelt, kézzel írott fogadalmi formulájában Jézustól a szív é s a test vértanúságát kérte, s azt, hogy az Úr tanítsa meg rá, mit jelent a z Ő menyasszonyának lenni.
A következő év hozta meg számára pater Al exis Prou felszabadító segítségét. Ugyanebben az évben meghalt a Szent Teré ziáról nevezett Genovéva nővér. A kolostorban veszedelmes járvány is kitört , ami több nővér halálát okozta, s ez alkalmat adott Teréznek arra, hogy me gmutassa bátor odaadását. Mindezek végeztével engedélyt kapott a mindennapi áldozásra.
1893. február 20-án megválasztották priórának a Jézusról nevezett Agnes nővért, aki Terézt mindjárt kinevezte második újoncmesternő nek. Teréz e tevékenysége során fedezte fel, hogy a lelki gyermekség mennyi re hatékony törvény a természetfeletti életben.
Még februárban kezde tt verseket írni. Az év végére készült el a Jeanne d'Arc küldetése című drá mával, amelyet a következő év januárjában a kolostorban elő is adtak a nővé rek. Amikor Teréz édesapja ebben az évben meghalt, szeretett nővére, Céline is belépett a Kármelba, és a Szent Arcról nevezett Genovéva nővér nevet ka pta.
1895 januárjában nővérei kérésére és a prióra parancsára elkezd te írni gyermekkora emlékeit. Október 17-én lelki testvérül kapta az egyik kispapot, Belliére-t, aki később belépett a Fehér Atyák társaságába.
Teréz 1896. január 20-án adta át feljegyzései kéziratát a priórának. Ez a munka az Egy lélek története c. könyv első nyolc fejezetét tartalmazza. Nag ypéntek éjszakáján Teréz először köpött vért. Nem sokkal utána félelmetes k ísértések támadták meg a hite és a reménye kérdéseiben, és e kísértések egé szen a haláláig gyötörték.
Május 30-án, ,,életének legvigasztalóbb á lma'' után kapott egy második lelki testvért, P. Roulland missziós pap szem élyében. A szeptemberi lelkigyakorlat elején fedezte fel különleges hivatás át: ,,Az én hivatásom a szeretet!'' Ebből eredően határozta meg az Egyházon belüli helyzetét: ,,az Egyház, az én Anyám szívében én akarok lenni a szer etet!''
1897. április 6-tól a prióra összegyűjtötte Teréz különböző mondásait. 1926-ban ez a gyűjtemény Az utolsó szavak címmel jelent meg. Ter éz június 2-ától folytatta a visszaemlékezéseit, s ezekből állt össze az Eg y lélek történetének kilencedik és tizedik fejezete. Július nyolcadikán köl tözött be a betegszobába, s a hónap végén felvette a betegek kenetét. Augus ztus 19-én másodszor is megkapta a szent kenet szentségét, és szeptember 30 -án ezekkel a szavakkal halt meg: ,,Istenem, szeretlek!''
Terézt 192 3-ban boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ugyanebben az évben, december 14- én a missziók főpatrónájává nyilvánította a pápa, 1944-ben pedig Franciaors zág második patrónája lett.
Jelentősége
Teréz életszentségének és teológiai tanítá sának jelentőségét sajnos állandóan leegyszerűsítjük a ,,lelki gyermekség'' formulára. Ez pedig nem tükrözi tanításának teljességét, sőt, a kifejezés nem is tőle származik. Ő maga soha nem idézi Szent Máté ismert helyét (18,3 ), amelyet általában úgy tekintenek, mint Teréz tanításának ősforrását. Ha lényét és tanítását előítéletek nélkül szemléljük, akkor a következő vonáso k tűnnek elénk:
Első jellemvonása az Úr Jézus iránti szeretet, amely mindent felülmúl, és olyan fokot ér el benne, hogy úgy akarja Jézust szere tni, ,,ahogyan még senki nem szerette Őt''. ,,Egyedül Őt akarja megtalálni' ', és nem akar soha semmi olyat tenni, amivel megszomorítaná; inkább meghal ni akar, mint hogy a legkisebb szándékos hibát is elkövesse. Ez a szenvedél yes és kizárólagos menyasszonyi szeretet vezette rá a vértanúság és a lelke k utáni szomjúságra. Ezzel a szeretettel viselt el mindent, a próbatéteket is, amelyek szüntelenül a Végtelen felé irányuló vágyát hevítették.
Második vonása, hogy misztikusként oldotta meg az életszentség problémáját. A szeretet utáni vágyában, amely a legnagyobb tökéletesség felé ösztökélte , Teréz nemcsak a saját tehetetlenségét ismerte fel, hanem felfedezte -- mé gpedig az Ószövetségben -- Isten anyaian jóságos közeledését is. Amit önmag a számára lehetetlennek látott, az a ,,szegény Jézusban'' elérhetővé vált, aki ,,lift gyanánt'' isteni erejével segít az ember gyengeségein, mégpedig az embernek minden vágyát felülmúló módon, azáltal, hogy a végtelen irgalma sság magasba emeli és magába zárja a lelket.
Ebben a fölismert isten i irgalmasságban rejlik az a fundamentum -- vagy ha tetszik, motívum --, am elynek jelentőségét mindmáig nem fogtuk fel. Ez formálta át Teréz kármelita hivatását olyan nagy mértékben. Ő ugyanis nem úgy áldozta fel magát, mint nővértársai, akik az isteni Igazságosság előtt akartak engesztelő áldozattá válni, hanem önátadása Isten irgalmas szeretetének szólt, és arra törekede tt, hogy szabaddá tegye az utat Isten végtelenül finom szeretete számára, a mely ki akar áradni az emberekre. Mindez nem zárja ki az igazságosságot, de Teréz egészen ,,a szeretetbe burkoltan'' látja azt.
Mint az isteni Irgalomnak felajánlott égőáldozat jutott el Teréz az Egyházon belüli felada tának tökéletes megismerésére is. A Szeretet alapvető és mindent átfogó hat ékonyságának megfelelően tudta, hogy épp a szeretetre szóló meghívás határo zza meg az ő helyét az Egyház, az Anyaszentegyház szívében, ahol -- mivel a szeretet mindenre kiterjed - - ő maga is minden lehet.
Ebben válik láthatóvá Teréz misztikájának egy másik ismertetőjegye: ,,a tökéletes szere tet tette'' -- amelynek megélésére kész a szíve -- teszi őt képessé arra, h ogy az Úr szeretetparancsát abban a központi és mindent átfogó értelemben f ogja fel, ahogy ezt a parancsot érteni kell. Tudatára ébredt, hogy a ,,test véri szeretet'' itt a földön minden, s hogy Istent csak abban a mértékben s zerethetjük, amilyen mértékben a felebaráti szeretetet gyakoroljuk. Teréz t eljesen elszánta magát arra, hogy ezután minden embertestvért úgy fog szere tni, ahogyan Jézus szereti őket. Így fogadja a hitet támadó kísértéseket is , mondván, hogy így kerül olyan állapotba, hogy ,,helyet foglalhat a bűnösö k asztalánál''.
A dolgok belső logikája szerint következik ezekből e gy hatodik sajátosság: abban a meggyőződésben, hogy a gyengeség és a kicsis ég egyáltalán nem jelent akadályt a tökéletes szentség útján -- feltéve, ho gy a lélek ,,teljes bizalommal ráhagyatkozik Jézus végtelen irgalmára'' --, arra kéri az Urat, hogy ,,válasszon ki magának egy sereg ilyen kicsi, áldo zatkész embert, akik méltók az Ő szeretetére''.
Végül Terézben minde z nem a nagy kinyilatkoztatások villámfényes világosságában élt, hanem a hi t homályában, s hitének nagyon kemény próbatéteket kellett kiállnia. A léle knek ugyanis gyakran nincs egyebe, mint ,,a láthatatlan fény szilárd pontja , amely még a hit elől is elrejtőzik''. Az Úr pedig, aki a lelket magasba e meli, ebben az emberi erőket meghaladó próbatétben semmi mást nem nyújt, cs ak a hit puszta bizonyosságát.
Teréz misztikájában a Szentlélek irán yítása alatt a teológiai erények tiszta természetfeletti valósága diadalmas kodott. Alapjában a remény izzik abban a tökéletes önátadásban, amelyet áll andóan megvalósít a szeretet, és mindez a hitből fakad. Erre gondol Teréz , ,a lelki gyermekség kis útjával'': az Egyház szíve-közepébe és az Evangéliu m magvába törekszik.
Ünnepét két évvel szentté avatása után, 1927-be n vették fel a római naptárba, október 3-ra, 1969-ben október 1-re, a halál ához legközelebbi szabad napra helyezték át.
Epizódok< /strong>
Lisieux-i Terézt a Nagynak nevezett Avilai Teréztől (lásd o któber 15- én) megkülönböztetésül nálunk mindenki Kis Teréznek hívja. De er ről a kicsiségről mondta az Úr Jézus, hogy a mennyek országában a nagyság m ércéje.
Ez a kicsi Teréz úgy akarta szeretni Jézust, ,,ahogy még soh a nem szerették'', s úgy bízta rá magát Isten kezére, mint egy labda. Életé ről nem sok külső esemény árulkodik. Amit róla tudunk, majdnem kizárólag az Egy lélek történetéből, személyes följegyzéseiből és nővértársai tanúságté teléből ismerjük.
Már három éves korában megmutatkozott, hogy nem mi ndennapos lélek lakik benne, mert ennyi idős volt, amikor megfogalmazta a j eligét: ,,Semmit meg nem tagadni Jézustól!'' Volt egy rózsafüzér-szerű lánc a, amelyen a kisgyermek számlálta napi kis áldozatait, és esténként édesany ja elé vitte, hogy vizsgálja felül. A szeretet megnyilvánulásai közé sorolt a már ekkor, hogy nem panaszkodik, ha elvesznek tőle valamit.
Vágyát , hogy egyedül Istené legyen, már egy gyermekkori játéka jelezte. Ezt a ját ékot ő remetének nevezte. Azt jelentette, hogy hazafelé menet az iskolából az út egy szakaszát behunyt szemmel tette meg. Nem csoda, ha egyszer nekime nt egy zöldségkereskedő paradicsomos ládájának, és kidöntötte. A kereskedő szidalmai gyorsan visszahozták a mindennapi élet valóságába a kis ,,remetét ''.
Nővére, Paulina beöltözése után olyan mély lelki megrendülés vet t erőt rajta, hogy napokon át szinte teljes bénaságban feküdt. Néha még a l egközelebbi hozzátartozóit sem ismerte föl, és úgy látszott, semmi módon ne m lehet rajta segíteni. Akkor az édesapja és a nővérei letérdeltek az ágyán ál lévő Mária-kép elé és imádkoztak. Egyik nővére, Mária egyszer csak észre vette, hogy a beteg egészen elragadtatva figyeli a képet, majd felül az ágy ban és gyógyultan leszáll róla, mintha semmi baja nem lett volna. Teréz azt án némi vonakodás után elmondta: ,,Kértem az én mennyei Anyámat, legyen irg almas hozzám... Hirtelen megelevenedett a kép. Isten Anyja olyan szép volt! Közel jött hozzám, és rám mosolygott.''
Az iskola befejezése után - - mint maga írja -- ,,győzelmet győzelemre halmoztam; úgy kezdtem futni az úton, mint egy óriás''. Ebben az értelemben figyelemreméltó a pápával, XIII . Leóval való találkozása:
A francia zarándokcsoportnak külön kihall gatása volt, s a pap, aki kísérte a csoportot -- a bayeux-i általános helyn ök -- megmagyarázta a nekik, hogy tilos megszólítani a Szentatyát. Ám aligh ogy a pápa színe elé kerültek, a kis Teréz már ott is térdelt a fehér rever endás pápa előtt, megcsókolta a lábát, és könnyek között mondta: ,,Szentaty a, szeretnék egy nagy kegyelmet kérni Tőled!'' A pápa lehajolt hozzá, és Te réz folytatta: ,,A szentévre való tekintettel adja meg nekem Szentséged azt a lehetőséget, hogy tizenöt évesen beléphessek a Kármelba!'' -- Erre már a helynök is odaért, és megmagyarázta a dolgot: ,,Szentséges Atyám, ez a gye rmek be akar lépni a Kármelba, de az elöljárók még megfontolás tárgyává tes zik a kérést.'' Leó pápa megértette az ügyet és így szólt: ,,Akkor hát, gye rmekem, tedd azt, amit az elöljárók mondanak.'' De Teréz ismét kérlelte: ,, Ha Ön igent mond, akkor mindenki beleegyezését adja!'' Akkor a pápa jóságos tekintetét hosszasan nyugtatta rajta, majd így szólt: ,,Persze, persze, ha Isten akarja, be fogsz lépni!'' Teréz azonban még mindig ott maradt térdel ve, annak reményében, hogy a pápa hátha kimondja az igent, de odalépett két nemesi gárdista, és a helynökkel együtt megfogták és elvitték.
Amik or végre jelöltként beléphetett a kolostorba, az első órától fogva éreznie kellett a ,,tövisek hegyét''. Apjától éppen elbúcsúzott és megkapta tőle az atyai áldást, amikor megjelent a kolostor papja az ajtóban, és odaszólt a nővéreknek, de úgy, hogy Martin apa is hallja: ,,Na most, Te Deumot zenghet nek, tisztelendő anyák! A főtisztelendő püspök úr megbízásából hoztam maguk nak egy tizenöt éves gyermeket, akinek a belépését maguk akarták. Kívánom, hogy reményeik meg ne hiúsuljanak, de figyelmeztetem önöket, hogy a felelős ség egyedül az önök vállán nyugszik, ha valami nem a várakozásnak megfelelő en történik!''
A prióra anya úgy vélte, hogy hivatali kötelessége ,, megölni'' ezt a fiatal jelöltet, és a maga kicsinyes módján teljesítette is a kötelességét. Valahányszor elment Teréz mellett, mindig volt valami bírá ló, megalázó megjegyzése. Időről időre maga elé rendelte, és közel egy órán át halmozta ellene szóló kifogásait. Teréz némán hallgatta a méltatlan szi dásokat, de a szíve vérzett. Így írt erről: ,,Harcolnom kellett. A természe tem egyáltalán nem volt hajlékony. Nem volt olyan nap, hogy meg ne sebesült em volna.'' De a fogadalma napján megtalálta az imádságos szót: ,,Add meg n ekem a vértanúságot... Senki ne kíméljen, lábbal tiporhatnak, észrevétlenül hagyhatnak, mint egy homokszemet.'' És ez a határtalan odaadás ujjongásba tört ki: ,,Dalolok, mindig énekelni fogok, akkor is, ha rózsáimat tövisek k özül kell szakítanom, és az énekem annál szebb lesz, minél hosszabbak és he gyesebbek a tövisek!''
Elsődleges hivatásának ismerte fel, hogy a bű nösök életéért -- akiket gyermekeinek nevezett -- engesztelő áldozatként ha rcoljon. Az egyik novíciát, akinek éppen a mosókonyhába kellett volna menni e, s helyette a kertben sétálgatott, így sürgette: ,,Így siet az ember, ami kor a gyermekeket etetnie kell, és értük kell dolgoznia? Gyorsan, munkára, hiszen ha mi a szórakozásunkat keressük, éhen halnak a gyermekeink!''
Teréz, akinek lelke úgy bontakozott ki, mint egy bimbó, és nem akart mást , csak ,,kis, fehér virágként'' illatozni az Üdvözítő kedvére, hamar kinyíl ott, és az első vérköpés után már hervadni is kezdett. Sokáig vonakodott at tól, hogy a betegszobára menjen, mert nem akarta az ott lévőket zavarni a k öhögésével. Végül aztán már áldozni sem tudott, és a lelkében is sötétség t ámadt -- ez volt a gonosz ellenség utolsó támadása. A feszületet azonban sz orosan átkulcsolva tartotta, s mikor egy alkalommal rózsát hoztak neki, szi romról sziromra bontva a virágot, a szirmokat az Úr sebeire tette. ,,Istene m, szeretlek!'' -- volt az utolsó szava. Utolsó pillantását Mária képére ve tette, és úgy hanyatlott vissza a párnájára, mint egy áldozati bárány.
< p> Erről a pillanatról jövendölte: ,,A küldetésem csak most kezdődik. Az a küldetésem, hogy másokat megtanítsak arra, hogyan szeressék Istent..., hogy megmutassam a lelkeknek az én kis utamat. A Jóisten mindent meg fog tenni, amit akarok, hiszen én soha semmit nem tettem az Ő akarata ellenére. Igen, én rózsaesőt fogok hullatni az emberekre!''Diós István: A szentek élete
Imádság
< p> Istenünk, ki országodat a kicsinyeknek és alázatosaknak készíted, kérünk , segíts, hogy bátran járjunk Szent Teréz ösvényén, és az ő közbenjárására előttünk is táruljon fel örök dicsőséged!