BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:592f59f2c3900d0974cce62ab502b0a9 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150205 SUMMARY:Eudes Szent János DESCRIPTION: Élete\n Jean Eudes 1601. november 14-én született az Argentan melletti Rib en, egy szegény családban. Két testvére közül Ferenc később, mint történész vált híressé. János fiatalsága eseménytelenül telt, legalábbis a külső sze mlélő szemével nézve. Tizennégy éves korában Caenba küldték a jezsuiták kol légiumába. Jó tanuló volt, s mint a Mária-kongregáció tagja buzgóságával tű nt ki a többiek közül. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. 1620 szeptembe rében kapta a tonzúrát és kezdte a teológiai tanulmányokat Caenban.\n Az or atoriánusok 1622-ben nyitották meg házukat a városban. János hamarosan belé pett hozzájuk, úgy, hogy maga Bérulle vette föl Párizsban az oratoriánusok közé. Nagy hatással volt rá a kongregáció elöljárója, Gibieuf. Tanulmányait Caen után Marines-ban és Aubervillers-ben folytatta, majd Párizsban fejezt e be.\n 1627 őszén, az Argentan vidékén pusztító pestis idején életét nem k ímélve ápolta a betegeket. Később Caenba ment, és a város környékének missz ionáriusa lett. 1631-ben itt is járvány tört ki, és János hősies bátorságga l maradt a betegek között.\n Missziós tevékenysége\n 1623-ban teljesen a né pmisszióknak szentelte magát, s több mint negyven évig, egészen 1675-ig maj dnem kizárólag ezzel foglalkozott. Száztizenötnél több missziót tartott, am i az akkori gyakorlat szerint két-három hónapon át legalább napi két prédik ációt jelentett egy-egy helységben. Csak a coutances-i egyházmegyében negyv enöt missziót tartott! Egyszerű, közvetlen stílusával, amellyel világos tan ítást közvetített, nagy hatást váltott ki a nép körében. Közben íróvá érlel ődött. 1636-ban jelent meg a Jámborsági gyakorlatok c. munkája. A következő évben ugyanezt a témát átdolgozta, kibővítette és ezzel a címmel adta közr e: Jézus élete és királysága a keresztény lelkekben.\n Egész lényéből a ter mészetfeletti világ valósága sugárzott. Emiatt mindenütt tisztelettel fogad ták és szerették. Különösen becsülte az a jámbor emberekből álló társaság, amely Jean de Berniéres körül alakult. Az oratoriánusok körében is nagyra b ecsülték: 1635-ben a népmissziók vezetőjévé, 1640-ben pedig a caeni ház főn ökévé tették meg.\n Missziós útjain közvetlenül tapasztalta a világi papság elhanyagolt magányosságát, és szellemi-lelki műveletlenségét. Ezért arra a z elhatározásra jutott, hogy szemináriumot alapít, amely kifejezetten a fal usi lelkipásztorkodásra fogja jobban felkészíteni a papnövendékeket. Biztat ást kapott hozzá Richelieu bíborostól és a bayeux-i püspöktől is. 1642-ben királyi jóváhagyást is nyerve Caenban megnyitotta szemináriumát, de ez össz eütközést okozott közte és az oratoriánusok között. A kongregáció főnöke, B ourgoing az egész alapítást oktalannak és elhamarkodottnak ítélte, János az onban barátai biztatására ragaszkodott elképzeléséhez. Ezért a következő év ben, 1643. március 19-én kiutasították az oratoriánusok között lévő lakásáb ól. Hat nappal később mégis megalapította szemináriuma számára a Jézusról é s Máriáról nevezett Társulatot, amelynek azt a feladatot szánta, hogy minde n módon támogassa a falusi lelkipásztorok képzését.\n Az új papi kongregáci ó minden gáncsoskodás dacára -- főleg a janzenisták fordultak vele szembe - - gyorsan terjedt. Tagjai különleges feladata a népmissziók tartása és a fa lusi lelkipásztorok képzése volt. A következő években újabb szemináriumokat nyithattak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben. \n János abbé gondjai azonban másokra is kiterjedtek. Észrevette, hogy sok leány a szegénység miatt züllik el. Ezért 1644-ben alapított egy női társul atot, amelyre rábízta az elesett leányok megmentését; a Notre Dame de Chari té de Refuge Szerzetesnői nevet adta nekik. A pápai jóváhagyást 1666-ban ka pták.\n Ez a két alapítás megszámlálhatatlan nehézséget zúdított János nyak ába, melyeket a janzenisták ellenségeskedései csak tovább súlyosbítottak.\n Írói munkássága\n A népmissziók és a társulatok vezetésének tapasztalatai írásra késztették. Jelentős irodalmi munkásságot hagyott ránk, amelyben ele inte természetesen az oratoriánus lelkiség mutatkozik meg elsősorban. 1641- től azonban gondolkodása egyre egyénibbé válik, s fokozatosan kibontakozik lelkében a reá annyira jellemző Jézus Szíve és Mária Szíve iránti tisztelet . Kezdetben arra hajlott, hogy e két Szív tiszteletét összekapcsolja, későb b azonban -- a teológiai pontosság és a pedagógiai megfontolások hatására - - belátta, hogy a két Szív tiszteletét külön kell választani. 1669-ben írta meg Jézus Szent Szíve officiumát és miseszövegeit, s három évvel később az általa alapított társulat már ezzel ünnepelte Jézus Szentséges Szívét. Sze nt X. Pius pápa „a Jézus Szíve tisztelet szerzőjének, tanítójának és aposto lának” nevezte.\n Utolsó évei\n Életének utolsó éveiben a Mária Szent Szíve iránti tisztelet állt életének középpontjában. De éppen ezeket az éveket g yötrő kétségek felhője árnyékolta be. 1673-ban ugyanis sikerült ellenségein ek Rómában előbányászniuk egy kérelmet, amelyet egyik társa, Louis Boniface tizenegy évvel korábban, János tudta nélkül, teljesen egyéni kezdeményezés alapján nyújtott be VII. Sándor pápához. E kérelem arra vonatkozott, hogy a pápa engedje meg, hogy János társulatának tagjai fogadalmat tehessenek: m indig, még kétes esetekben is a Szentszék oldalára állnak. Amikor a király, XIV. Lajos erről értesült, teljes erejével támogatta a János elleni támadá st, s ennek eredményeként az alapítót Caenba száműzték. Sőt, olyan döntés s zületett, hogy társulatát halálra ítélik, és az alapító halálával megszűntn ek nyilvánítják. Egyik janzenista ellenfelének, Charles Dufournak, aki Auna y-ban volt plébános, nagyjából ugyanekkor másolatban sikerült megszereznie egy kéziratot János munkái közül. E kézirat alapján eretnekséggel vádolta m eg Jánost, s ezzel nagy felzúdulást váltott ki ellene, jóllehet János ezt a munkáját nem is bocsátotta közre.\n Végül a viharok elültek, a társulatot eltörölni akaró királyi határozatot felfüggesztették és János a halála évéb en kijelölhette és kineveztethette a társulat főnökét. Fájdalmas betegség u tán, 1680. augusztus 19-én halt meg. 1909-ben boldoggá, 1925-ben szentté av atták. Ünnepét 1928-ban vették fel a római naptárba, augusztus 19-re.\n Leg endáiból\n Mielőtt „egész Franciaország nagy lélekhalásza” megkezdte volna működését, még mint a caeni jezsuita kollégium növendéke különleges szerete te jeléül eljegyezte magát a Szűzanyával: a kollégium kápolnájában állt egy életnagyságú Mária-szobor. János aranygyűrűjét, amit addig féltve hordott az ujján, odaadása jeleként felhúzta Mária ujjára.\n Első szentmiséje után szent szertelenséggel a következő formában fejezte ki a papságról vallott f elfogását: „A papnak három örökkévalóságra van szüksége: az elsőre azért, h ogy felkészüljön a szentmisére; a másodikra pedig azért, hogy hálát adhasso n Istennek ezért a nagy kegyelemért.”\n Az egyik misszió alkalmával, amelye t Coutances-ban tartott, megismerkedett egy rendkívüli lélekkel, Marie de V allésszel. Ez a hölgy már ötvenegy éves volt, s lelki élete közel harminc é ve rendkívüli, misztikus kegyelmek és az ördögtől való megszállottságnak mi nősített jelenségek keveréke volt. Maga Marie mély jámborsága ellenére sem volt képes ezekről a dolgokról beszélni. Akkor a püspök Jánost bízta meg a hölgy lelki vezetésével, mert meg volt róla győződve, hogy amik ezzel a lél ekkel történnek, Istentől valók. Marie halála után János abbé három formába n is készített életrajzi feljegyzéseket, de nem mások számára, hanem csak m agánhasználatra szánta azokat. Később egyik ellensége ezeket a feljegyzések et használta fel arra, hogy boszorkánysággal vádolja lelki gyermekét. Ez ne m volt nehéz vállalkozás abban az időben, amikor a rendkívüli adottságokkal rendelkező nőkre könnyen rásütötték, hogy boszorkányok.\n Imádság\n Istenü nk, ki Szent János áldozópapot csodálatosan kiválasztottad, hogy hirdesse K risztus felfoghatatlan gazdagságát, kérünk, add, hogy példáját és tanítását követve gyarapodjunk megismerésedben, és mindig az evangélium tanítása sze rint éljünk!\n \n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Jean Eudes 1601. november 14-én született az A rgentan melletti Riben, egy szegény családban. Két testvére közül Ferenc ké sőbb, mint történész vált híressé. János fiatalsága eseménytelenül telt, le galábbis a külső szemlélő szemével nézve. Tizennégy éves korában Caenba kül dték a jezsuiták kollégiumába. Jó tanuló volt, s mint a Mária-kongregáció t agja buzgóságával tűnt ki a többiek közül. Már ekkor elhatározta, hogy pap lesz. 1620 szeptemberében kapta a tonzúrát és kezdte a teológiai tanulmányo kat Caenban.
Az oratoriánusok 1622-ben nyitották meg házukat a város ban. János hamarosan belépett hozzájuk, úgy, hogy maga Bérulle vette föl Pá rizsban az oratoriánusok közé. Nagy hatással volt rá a kongregáció elöljáró ja, Gibieuf. Tanulmányait Caen után Marines-ban és Aubervillers-ben folytat ta, majd Párizsban fejezte be.
1627 őszén, az Argentan vidékén puszt ító pestis idején életét nem kímélve ápolta a betegeket. Később Caenba ment , és a város környékének misszionáriusa lett. 1631-ben itt is járvány tört ki, és János hősies bátorsággal maradt a betegek között.
Mi ssziós tevékenysége
1623-ban teljesen a népmisszióknak szentelte magát, s több mint negyven évig, egészen 1675-ig majdnem kizárólag ezzel f oglalkozott. Száztizenötnél több missziót tartott, ami az akkori gyakorlat szerint két-három hónapon át legalább napi két prédikációt jelentett egy-eg y helységben. Csak a coutances-i egyházmegyében negyvenöt missziót tartott! Egyszerű, közvetlen stílusával, amellyel világos tanítást közvetített, nag y hatást váltott ki a nép körében. Közben íróvá érlelődött. 1636-ban jelent meg a Jámborsági gyakorlatok c. munkája. A következő évben ugyanezt a témá t átdolgozta, kibővítette és ezzel a címmel adta közre: Jézus élete és kirá lysága a keresztény lelkekben.
Egész lényéből a természetfeletti vil ág valósága sugárzott. Emiatt mindenütt tisztelettel fogadták és szerették. Különösen becsülte az a jámbor emberekből álló társaság, amely Jean de Ber niéres körül alakult. Az oratoriánusok körében is nagyra becsülték: 1635-be n a népmissziók vezetőjévé, 1640-ben pedig a caeni ház főnökévé tették meg.
Missziós útjain közvetlenül tapasztalta a világi papság elhanyagolt magányosságát, és szellemi-lelki műveletlenségét. Ezért arra az elhatározá sra jutott, hogy szemináriumot alapít, amely kifejezetten a falusi lelkipás ztorkodásra fogja jobban felkészíteni a papnövendékeket. Biztatást kapott h ozzá Richelieu bíborostól és a bayeux-i püspöktől is. 1642-ben királyi jóvá hagyást is nyerve Caenban megnyitotta szemináriumát, de ez összeütközést ok ozott közte és az oratoriánusok között. A kongregáció főnöke, Bourgoing az egész alapítást oktalannak és elhamarkodottnak ítélte, János azonban baráta i biztatására ragaszkodott elképzeléséhez. Ezért a következő évben, 1643. m árcius 19-én kiutasították az oratoriánusok között lévő lakásából. Hat napp al később mégis megalapította szemináriuma számára a Jézusról és Máriáról n evezett Társulatot, amelynek azt a feladatot szánta, hogy minden módon támo gassa a falusi lelkipásztorok képzését.
Az új papi kongregáció minde n gáncsoskodás dacára -- főleg a janzenisták fordultak vele szembe -- gyors an terjedt. Tagjai különleges feladata a népmissziók tartása és a falusi le lkipásztorok képzése volt. A következő években újabb szemináriumokat nyitha ttak Coutances-ban, Lisieux-ben, Rouenban, Evreux-ben és Rennes-ben.
János abbé gondjai azonban másokra is kiterjedtek. Észrevette, hogy sok le ány a szegénység miatt züllik el. Ezért 1644-ben alapított egy női társulat ot, amelyre rábízta az elesett leányok megmentését; a Notre Dame de Charité de Refuge Szerzetesnői nevet adta nekik. A pápai jóváhagyást 1666-ban kapt ák.
Ez a két alapítás megszámlálhatatlan nehézséget zúdított János n yakába, melyeket a janzenisták ellenségeskedései csak tovább súlyosbítottak .
Írói munkássága
A népmissziók és a társulatok vezetésének tapasztalatai írásra késztették. Jelentős irodalmi munkásságot hagyott ránk, amelyben eleinte természetesen az oratoriánus lelkiség mutatk ozik meg elsősorban. 1641-től azonban gondolkodása egyre egyénibbé válik, s fokozatosan kibontakozik lelkében a reá annyira jellemző Jézus Szíve és Má ria Szíve iránti tisztelet. Kezdetben arra hajlott, hogy e két Szív tisztel etét összekapcsolja, később azonban -- a teológiai pontosság és a pedagógia i megfontolások hatására -- belátta, hogy a két Szív tiszteletét külön kell választani. 1669-ben írta meg Jézus Szent Szíve officiumát és miseszövegei t, s három évvel később az általa alapított társulat már ezzel ünnepelte Jé zus Szentséges Szívét. Szent X. Pius pápa „a Jézus Szíve tisztelet szerzőjé nek, tanítójának és apostolának” nevezte.
Utolsó évei p>
Életének utolsó éveiben a Mária Szent Szíve iránti tisztelet állt éle tének középpontjában. De éppen ezeket az éveket gyötrő kétségek felhője árn yékolta be. 1673-ban ugyanis sikerült ellenségeinek Rómában előbányászniuk egy kérelmet, amelyet egyik társa, Louis Boniface tizenegy évvel korábban, János tudta nélkül, teljesen egyéni kezdeményezés alapján nyújtott be VII. Sándor pápához. E kérelem arra vonatkozott, hogy a pápa engedje meg, hogy J ános társulatának tagjai fogadalmat tehessenek: mindig, még kétes esetekben is a Szentszék oldalára állnak. Amikor a király, XIV. Lajos erről értesült , teljes erejével támogatta a János elleni támadást, s ennek eredményeként az alapítót Caenba száműzték. Sőt, olyan döntés született, hogy társulatát halálra ítélik, és az alapító halálával megszűntnek nyilvánítják. Egyik jan zenista ellenfelének, Charles Dufournak, aki Aunay-ban volt plébános, nagyj ából ugyanekkor másolatban sikerült megszereznie egy kéziratot János munkái közül. E kézirat alapján eretnekséggel vádolta meg Jánost, s ezzel nagy fe lzúdulást váltott ki ellene, jóllehet János ezt a munkáját nem is bocsátott a közre.
Végül a viharok elültek, a társulatot eltörölni akaró királ yi határozatot felfüggesztették és János a halála évében kijelölhette és ki neveztethette a társulat főnökét. Fájdalmas betegség után, 1680. augusztus 19-én halt meg. 1909-ben boldoggá, 1925-ben szentté avatták. Ünnepét 1928-b an vették fel a római naptárba, augusztus 19-re.
Legendáibó l
Mielőtt „egész Franciaország nagy lélekhalásza” megkezdte voln a működését, még mint a caeni jezsuita kollégium növendéke különleges szere tete jeléül eljegyezte magát a Szűzanyával: a kollégium kápolnájában állt e gy életnagyságú Mária-szobor. János aranygyűrűjét, amit addig féltve hordot t az ujján, odaadása jeleként felhúzta Mária ujjára.
Első szentmiséj e után szent szertelenséggel a következő formában fejezte ki a papságról va llott felfogását: „A papnak három örökkévalóságra van szüksége: az elsőre a zért, hogy felkészüljön a szentmisére; a másodikra pedig azért, hogy hálát adhasson Istennek ezért a nagy kegyelemért.”
Az egyik misszió alkalm ával, amelyet Coutances-ban tartott, megismerkedett egy rendkívüli lélekkel , Marie de Vallésszel. Ez a hölgy már ötvenegy éves volt, s lelki élete köz el harminc éve rendkívüli, misztikus kegyelmek és az ördögtől való megszáll ottságnak minősített jelenségek keveréke volt. Maga Marie mély jámborsága e llenére sem volt képes ezekről a dolgokról beszélni. Akkor a püspök Jánost bízta meg a hölgy lelki vezetésével, mert meg volt róla győződve, hogy amik ezzel a lélekkel történnek, Istentől valók. Marie halála után János abbé h árom formában is készített életrajzi feljegyzéseket, de nem mások számára, hanem csak magánhasználatra szánta azokat. Később egyik ellensége ezeket a feljegyzéseket használta fel arra, hogy boszorkánysággal vádolja lelki gyer mekét. Ez nem volt nehéz vállalkozás abban az időben, amikor a rendkívüli a dottságokkal rendelkező nőkre könnyen rásütötték, hogy boszorkányok.
Imádság
Istenünk, ki Szent János áldozópapot csodálato san kiválasztottad, hogy hirdesse Krisztus felfoghatatlan gazdagságát, kérü nk, add, hogy példáját és tanítását követve gyarapodjunk megismerésedben, é s mindig az evangélium tanítása szerint éljünk!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T053951 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220818 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20220819 SEQUENCE:0 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR