BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200805T000000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:f2ffb966351dc6e14a4fed2e5850a38e CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:20130723T150204 SUMMARY:Urunk Színeváltozása (ünnep) DESCRIPTION: Az ünnep története\n A Tábor-hegyi megdicsőülés ünnepét eredetileg csak a keleti keresztények ülték meg. A nyugati egyházban III. Kallixtus pápa rend elte el hálaünnepül annak emlékére, hogy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével a magyar seregek, 1456-ban Nándorfehérvárnál győzelmet ar attak a törökök felett. Ennek emlékét hirdeti az egész világon a déli haran gszó. Jézus megdicsőülésének helye, a régi hagyomány szerint, a Tábor-hegye volt. Ide ment fel három tanítványával: Péterrel, Jakabbal és Jánossal.\n forrás: Magyar Katolikus Rádió\n \n \n Barsi Balázs elmélkedése\n Az evan gélium nagy eseményei nem csupán arra valók, hogy egy évben egyszer megünne peljük, hanem feltárják hívő életünknek a mindennapokban elrejtett lehetősé gét és kötelességeit.\n Tulajdonképpen minden embernek naponta fel kellene kapaszkodnia egy ilyen magas hegyre: vagyis elmélkedve, szemlélődve eltávol odni mindentől, mindenkitől és még saját magától is. Lehet-e enélkül az elj övendő években, az ezredforduló irtózatos kuszaságában nem keresztényként, de egyáltalán emberként élni?\n Hiszen egyedül onnét felülről lehet mindent jól látni. A lenti feladatok, megoldhatatlannak látszó nehézségek, bonyolu lt helyzetek azzal nyomnak a földre, hogy nem látjuk a helyes arányokat. Mi vel nyakig benne vagyunk az események, teendők, érzések sodrásában, nem lát hatjuk, merre van a kiút: mi mennyit ér, és megéri-e félni tőle, kell-e egy általán törődni vele; mi marad meg abból, ami ma elviselhetetlennek tűnik, egy hét múlva?\n De én nem akármilyen hegyre megyek fel, hanem a Tábor hegy ére, amely Jézus istenségének és eljövendő szenvedésének (tehát emberségéne k) kinyilatkoztatása. Ide azonban csak vele és szentjeivel mehetek fel.\n E zért elmélkedés előtt a Jézus-imát mondogatom: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam!, azután elindulok a napi szentírási szakaszokat olva sva. Meg-megállok, elkalandozom. Igazában az elkalandozás, az elszórakozás is része annak az útnak, amely a szemlélődéshez vezet. Hiszen nem mesterség esen keltett jámbor érzemények művirágait kell szednem az úton, hanem önmag amat, valós önmagamat kell összeszednem; ez pedig csak úgy lehetséges, ha s zórakozottságom feltárja előttem, hol is van a szívem. S akkor azt kell meg beszélnem az Úr Jézussal. Külön velük. Ha azokkal élhetek együtt, akik való ban hisznek és állandó megtérésben élnek, jó, ha elmélkedésre egy adott hel yen és időpontban jövünk össze. Ez egyrészt megóv az önbecsapástól, másrész t olyan erőtérbe emel, amely testvéreim Jézus-követéséből árad ki.\n Ott el változott előttük. Addig kell imádkozni, elmélkedni, míg egyszer csak ez az elváltozás be nem következik. Nem látomás ez, hanem annak felismerése egés z egzisztenciákkal, hogy kicsoda Jézus az Atya számára és a mi számunkra. A szemlélődés lényege, hogy amit a hitből ismerünk, azt most mint a mindensé g világosságát, életünk legteljesebb és örömteli megoldását szemléljük.\n N yilvánvalóan volt olyan Tábor-hegyi élményünk, amely Szent Péteréhez és tár saiéhoz hasonló. Akkor elég a visszaemlékezés. Szent Péter is ebből élt; ez a visszaemlékezés ugyanis a jelen legmélyebb valóságára nyitja föl szemünk et, mert Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké.\n Így megdicsőüléséne k szemtanújaként, az égből jövő szózat fültanújaként, olyan emberként, akin ek a Hajnalcsillag felkelt a szívében, jöhetünk le a hegyről, s térhetünk v issza napi teendőinkhez, hogy találkozhassunk mindazzal, ami ránk és szeret teinkre vár itt a földön.\n Forrás: Új Ember\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Az ünnep története
A Tábor-hegyi megdicsőülés ünnepé t eredetileg csak a keleti keresztények ülték meg. A nyugati egyházban III. Kallixtus pápa rendelte el hálaünnepül annak emlékére, hogy Hunyadi János és Kapisztrán Szent János vezetésével a magyar seregek, 1456-ban Nándorfehé rvárnál győzelmet arattak a törökök felett. Ennek emlékét hirdeti az egész világon a déli harangszó. Jézus megdicsőülésének helye, a régi hagyomány sz erint, a Tábor-hegye volt. Ide ment fel három tanítványával: Péterrel, Jaka bbal és Jánossal.
forrás: Magyar Katoliku s Rádió
Barsi Balázs elmélkedése
Az evangélium nagy eseményei nem csupán arra valók, hogy egy é vben egyszer megünnepeljük, hanem feltárják hívő életünknek a mindennapokba n elrejtett lehetőségét és kötelességeit.
Tulajdonképpen minden embe rnek naponta fel kellene kapaszkodnia egy ilyen magas hegyre: vagyis elmélk edve, szemlélődve eltávolodni mindentől, mindenkitől és még saját magától i s. Lehet-e enélkül az eljövendő években, az ezredforduló irtózatos kuszaság ában nem keresztényként, de egyáltalán emberként élni?
Hiszen egyedü l onnét felülről lehet mindent jól látni. A lenti feladatok, megoldhatatlan nak látszó nehézségek, bonyolult helyzetek azzal nyomnak a földre, hogy nem látjuk a helyes arányokat. Mivel nyakig benne vagyunk az események, teendő k, érzések sodrásában, nem láthatjuk, merre van a kiút: mi mennyit ér, és m egéri-e félni tőle, kell-e egyáltalán törődni vele; mi marad meg abból, ami ma elviselhetetlennek tűnik, egy hét múlva?
De én nem akármilyen he gyre megyek fel, hanem a Tábor hegyére, amely Jézus istenségének és eljöven dő szenvedésének (tehát emberségének) kinyilatkoztatása. Ide azonban csak v ele és szentjeivel mehetek fel.
Ezért elmélkedés előtt a Jézus-imát mondogatom: Uram, Jézus Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam!, azután elin dulok a napi szentírási szakaszokat olvasva. Meg-megállok, elkalandozom. Ig azában az elkalandozás, az elszórakozás is része annak az útnak, amely a sz emlélődéshez vezet. Hiszen nem mesterségesen keltett jámbor érzemények művi rágait kell szednem az úton, hanem önmagamat, valós önmagamat kell összesze dnem; ez pedig csak úgy lehetséges, ha szórakozottságom feltárja előttem, h ol is van a szívem. S akkor azt kell megbeszélnem az Úr Jézussal. Külön vel ük. Ha azokkal élhetek együtt, akik valóban hisznek és állandó megtérésben élnek, jó, ha elmélkedésre egy adott helyen és időpontban jövünk össze. Ez egyrészt megóv az önbecsapástól, másrészt olyan erőtérbe emel, amely testvé reim Jézus-követéséből árad ki.
Ott elváltozott előttük. Addig kell imádkozni, elmélkedni, míg egyszer csak ez az elváltozás be nem következik. Nem látomás ez, hanem annak felismerése egész egzisztenciákkal, hogy kicso da Jézus az Atya számára és a mi számunkra. A szemlélődés lényege, hogy ami t a hitből ismerünk, azt most mint a mindenség világosságát, életünk legtel jesebb és örömteli megoldását szemléljük.
Nyilvánvalóan volt olyan T ábor-hegyi élményünk, amely Szent Péteréhez és társaiéhoz hasonló. Akkor el ég a visszaemlékezés. Szent Péter is ebből élt; ez a visszaemlékezés ugyani s a jelen legmélyebb valóságára nyitja föl szemünket, mert Krisztus ugyanaz tegnap és ma és mindörökké.
Így megdicsőülésének szemtanújaként, az égből jövő szózat fültanújaként, olyan emberként, akinek a Hajnalcsillag f elkelt a szívében, jöhetünk le a hegyről, s térhetünk vissza napi teendőink hez, hogy találkozhassunk mindazzal, ami ránk és szeretteinkre vár itt a fö ldön.
Forrás: Új Ember