BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100714T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:36cf3b800e80b002132af2c5deb57df7 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Bonaventura (emléknap) DESCRIPTION:
Élet e
Szülővárosa, Civita akkoriban püspöki székhely volt, ma Bagnor egio egyik kerülete. Atyja, Giovanni di Fidanza híres orvos volt, édesanyjá t Maria di Ritellónak hívták. Születésének évét a források pontosan nem köz lik, de olyan adatokat tudunk, hogy 53 éves korában halt meg, vagy -- és ez látszik a legpontosabbnak -- hogy harmincöt éves volt, amikor 1253-ban Pár izsban teológiai doktor lett. Ez utóbbi adat alapján visszafelé számolva ju tunk az 1217/18-as születési évhez. A keresztségben a János nevet kapta.
Saját visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy kisgyermek korában súlyos bete gségbe esett. Édesanyja akkor fogadalmat tett: ha meggyógyul, a ferencesek kolostorába adja nevelésre. A hagyomány szerint Assisi Szent Ferenc a város ban járt, ölébe vette a gyermeket, és ezt mondta róla: „Buona ventura!”, az az „szép jövő”, és meggyógyította. A fogadalom értelmében a kis János valób an a ferencesek kolostorában nevelkedett. 1236/38 táján a párizsi egyetemre ment, ahol filozófiai tanulmányait 1242/43-ban fejezte be.
Egyházi tevékenysége
Huszonöt évesen, érett m egfontolással lépett a ferences rendbe, ahol a Bonaventura nevet kapta. 124 3--48 között végezte a teológiát a rend híres párizsi főiskoláján Halesi Al exander irányítása mellett, akit „tanárom és atyám”-nak nevezett. 1248-tól az akkori tanulmányi rendnek megfelelően tanítani kezdett, és 1253-ban nyer te el a doktori fokozatot, mely után négy évig a rendi főiskola tanára volt . Éppen ezekben az években folyt a vita Párizsban, hogy a kolduló rendek ta gjai taníthatnak-e az egyetemen, vagy sem. Mire a vitának IV. Sándor pápa v éget vetett (1257. augusztus 2.), Bonaventura már nem volt Párizsban: febru ár 2-án Rómában a rendi káptalan megválasztotta a ferences rend általános f őnökének, generális miniszternek.
Tizenhat éven át viselte ezt a tis ztséget a rend történetének nehéz időszakában. A második ferences nemzedékb en ugyanis nagyon élesen felmerült a kérdés: szó szerint kell-e venni Szent Ferenc reguláját, s egyáltalán megvalósítható-e a teljesen szegény, aposto li életforma? A renden belül és kívül sokan voltak, akik azt mondták, hogy akiben nincs meg Szent Ferenc karizmatikus lelkülete, márpedig a második ne mzedékben már nincsen, az nem élhet úgy, mint a rendalapító, tehát a bencés vagy ágostonos kolostorok mintájára át kell szervezni a rendet. Mások elle nben eretnekségig menő szélsőséggel hirdették, hogy az igazi Egyház az ered eti szentferenci életformában él, s aki azt feladja, a kereszténységet árul ja el.
Bonaventurának nem annyira szervező- és kormányzókészségével, mint bölcsességével és szelíd életszentségével sikerült úrrá lennie a szét húzó erők felett. Egységben tudta tartani az akkoriban mintegy harmincezer főt számláló hatalmas, túl hirtelen felduzzadt szerzetet. A legtöbbet nem s zavával, hanem példájával érte el: szegénységben és tudásban, józanságban é s tökéletes engedelmességben élte szerzetesi életét.
Rendfőnöki szék helye Párizsban volt, de szükség szerint sokat utazott. Bejárta Itáliát, Ga lliát, 1258-ban és 1265-ben Britanniában járt, 1259-ben Flandriát, 1264-ben a német birodalmat és Hispániát kereste föl. Ahol megfordult, mindenütt pr édikált a népnek, de beszélt királyok és pápák előtt is. Ugyanakkor figyele mmel kísérte a párizsi egyetem életét. 1267 és 1268 nagyböjtjén maga is tan ított. 1273 húsvétja után tartotta híres előadásait a teremtéstörténetről ( Hexaëmeron).
1265-ben a pápa felkínálta neki a yorki püspökséget, de Bonaventura nem fogadta el. Más rendek főnökeivel együtt dolgozott a II. l yoni zsinat előkészítésén, miközben 1273. május 28-án a pápa kinevezte bíbo rossá és a Róma közelében lévő Albano püspökévé. A kinevezés hallatára Bona ventura a pápához indult, akivel Firenze közelében találkozott, majd vele e gyütt Lyonba ment. A zsinatot előkészítő bizottság elnöke volt. Az üléseket 1274. május 7-től július 17-ig tartották. Közben a pünkösd vigíliáján megt artott rendi káptalan fölmentette a rendfőnökség alól. A zsinaton két híres beszédet mondott, és sok fáradozása gyümölcseként július 6-án megszületett az unió a görögökkel.
Bonaventurára egyaránt jellemző a valóságérzé k és a lélek mélyére látás, a teljesítőképesség és a szolgálatkészség, a sz ervezni tudás és a melegszívűség. Tanítója, Halesi Alexander mondta róla, h ogy olyan, mintha benne Ádám nem vétkezett volna. Némelyek hiányolják nála a rendkívüli önsanyargatásokat. Bonaventura aszkézise ugyanis átlagos volt és emberi. Az általa olyannyira tisztelt rendalapítót nem igyekezett a szig orú vezeklésben követni. Neki nem az elemi erő kitörését kellett állandósít ania; az ő történelmi feladata az volt, hogy a lelkekbe vigye át ezt az erő t.
Szíve minden rezdülését, a Világ Urának minden dicséretét, és az Örök Atya minden segítségül hívását rendszerint -- szüntelenül forgó - - ag yának munkája kísérte. És ugyanígy vagy még inkább: nem volt olyan gondolat a, amelyet át ne járt volna a szív melege; értelmi munkája az imádságban gy ökerezett. Utak Istenhez című munkája élén a következőket olvashatjuk: „Azz al kezdem, hogy segítségül hívom az örök Atyát, az Őskezdetet, akitől a meg világosítások alászállnak, a Világosság Atyját, akitől minden jó adomány és minden ajándék származik (Jak 1,17); a Fia, Urunk, Jézus Krisztus által hí vom segítségül, hogy nyissa meg a szememet, és lábunkat igazítsa a béke útj ára.”
Tudás és hit Bonaventuránál nem zárja ki, ellenkezőleg: kölcsö nösen föltételezi egymást: a hit adja értelmünknek azt a tisztaságot és azt az irányt, amely képessé tesz minket arra, hogy Istenről és az emberekről helyesen gondolkodjunk. Nézete szerint veszélyes dolog a filozófiai gondolk odást a hitigazságoktól és a teológiától elszakítani, mert nem az értelmünk , hanem a hitünk ad választ lelkünk legmélyebb kérdéseire, a létünket, utun kat és célunkat illető kérdésekre. Ha a hitnek ezekre nem volna válasza, va gy mondhatjuk: ha Krisztus nem adna választ, akkor az ember nagyon könnyen eltévelyedne, és a végén kételyei támadnának afelől is, hogy egyáltalán bir tokába kerülhet-e valaha az igazságnak. Értelmünket az ősbűn elhomályosítot ta, így Istent, valamint a lét és az élet értelmét csak mintegy törött tükö rben látjuk. A hitből erőt merítve és a hit világosságánál azonban meglátju k Istent a bennünket körülvevő világban, a saját lelkünkben, és mindenben, ami fölöttünk van.
Bonaventura előtt a világ kinyílik, mint egy köny v, és úgy tud benne olvasni, hogy mindenütt Isten nyomait fedezi fel.
„Akiben a teremtett dolgok nem gyújtanak világosságot, az vak; aki hangos szavukra nem ébred fel, az süket, aki a teremtett dolgokért nem áldja az I stent, az néma; aki ezek tanúságát figyelmen kívül hagyja és nem ismeri el az Őskezdetet, az őrült. Nyisd hát ki a szemed, fülelj, ajkaid mozduljanak és legyen készséges a szíved, hogy minden teremtményben Istenedet láthasd é s dicsőítsd, szeresd, tiszteld és áldjad.” (Itinerarum)
Az örök Atyá nak Jézus Krisztus, a megtestesült Ige a tiszta képmása. Ő a központja élet ünknek, tárgya szeretetünknek és megismerésünknek. Bonaventura kedvenc gond olata az őskeresztény igazság, hogy ti. Krisztus által és Krisztusban úton vagyunk az örök Atya felé: „Ezen a központon (Krisztuson!) át térünk vissza , és kapjuk -- az élet forrásánál -- az életet” (Hexaëmeron).
Aki az onban Krisztust meg akarja ismerni, annak ahhoz a forráshoz kell nyúlnia, a melyet az Egyház évszázadokon át hűségesen megőrzött, a Szentíráshoz. A Bib lia Bonaventura számára Isten megismerésének kimeríthetetlen forrása. A tis zta víz folyamának nevezi, amely átszeli a történelmet; máskor kertnek mond ja, ahol életet tápláló eledel terem; vagy Isten szívének, szájának, nyelvé nek, palavesszőjének. Minden, amit Bonaventura ír vagy mond, azt nemcsak át hatja a Szentírás, hanem sokszor úgy is fogalmaz, ahogy a Szentírásban talá lja. A Szentírásban fölleli azt, amit a filozófiában nem talál: a tudást, a mely nemcsak az értelmet gazdagítja, hanem egész létünket újjáalakítja és m egeleveníti. Ezért Bonaventura nemcsak a filozófiai műveket nézi bizalmatla nul, hanem a teológiaiakat is: soha nem tartalmazzák a teljes és tiszta iga zságot. A Szentírás tiszta borába nem volna szabad -- mondta egyszer -- túl sok filozófiai vizet keverni, nem volna szabad a benne foglalt életet az é rtelemmel túlságosan felvizezni: „Rossz csoda volna, ha a bor vízzé válna.”
Így Bonaventura a világból, a megtapasztaltakból és a Szentírásból létrát épít, amelyen felér az Istenhez. Az istenismeret legfelső lépcsőfoka azonban, amelyre földön az ember egyáltalán fölléphet, átvezet mindeneken túl a kifürkészhetetlenbe, Isten sötétségébe. Bonaventurát sem mint teológu st, sem mint embert nem ismernénk, ha nem vennénk tekintetbe személyiségéne k ezt a misztikus magvát, szívének sajátos szenvedélyét, amely végül a gond olkodásnak és a tudománynak egész fegyverzetét elveti. „Ha azt kérdezed, ho gyan lehet az istenismeretnek erre a legmagasabb fokára eljutni, akkor ne a tudományt kérdezd, hanem a kegyelemtől várj választ.” És: „A léleknek sokf éle képessége van arra, hogy valamit elsajátítson: az érzékelés, a képzelőe rő, az ítéletalkotás és a megértés képessége. Ezekre mind kell támaszkodni. A csúcson azonban a szeretet teremt egységet, amely mindent felülmúl.”
Bonaventura nem szánt sok időt teológiai gondolatainak rendszerezésére és írásba foglalására. Ereje zömét lekötötték az egyházi teendők és a rend nagy felelősséggel járó vezetése. Ennek ellenére a modern latin kiadásban k ilenc nagy kötetet tesznek ki művei.
Bonaventura, akit az utókor a D octor Seraphicus, 'Szeráfi doktor' címmel tisztelt meg, a görögökkel létrej ött megegyezés másnapján megbetegedett, és egy héttel később, 1274. július 15-én, vasárnap hajnalban meghalt. Temetésén a pápa az egész zsinattal együ tt jelen volt. Sírja a lyoni Szent Ferenc-templomban van. 1482-ben avatták szentté, 1533-tól tiszteljük, mint egyháztanítót. Ünnepét a szentté avatásk or felvették a római naptárba, július második vasárnapjára. 1568-ban áthely ezték július 14-re, 1969-ben pedig a halála napjára, július 15-re.
Legendáiból
A rend második alapítójáró l, a szeráfi doktorról mindenekelőtt saját írásai és a rendi hagyományok al apján alkothatunk képet.
A fiatal teológusról a párizsi egyetem híre s kancellárja, Johannes Gerson így vélekedett: „A tanítása mélyenszántó, bi ztos, jámbor, igaz, áhítatos. Felgyújtja a szívet és az akaratot. Jobb voln a, ha leírná műveit, mintsem hogy tovább folytassa őket. Mert ez a tanítás elég.”
Aquinói Szent Tamás, aki Bonaventurának professzortársa volt, egy alkalommal meglátogatta kollégáját. A szobájában nem látott mást, mint egy íróasztalt, rajta néhány felütött könyvet, mellette egy vastag fóliáns okkal tele könyvespolcot, amelynek tetején egy koponya állt, a könyvek mell ett pedig egy függönyt. Ahogy a könyveket szemügyre vette, nem talált köztü k semmi különöset. Azt gondolta, talán a függöny mögött őrzi barátja azokat a kincseit, amelyekből tanítását meríti, amelyek tanításának mélységet és izzást kölcsönöznek. Szent Tamás kérésére Bonaventura elhúzta a függönyt, é s látogatója -- nem kis ámulatára -- nem látott ott egyebet, mint egy keres ztet. Bonaventura mosolyogva mutatott rá: „Ez az én könyvtáram!”
Egy másik alkalommal tudományos vitája volt a két nagy teológusnak. Bonaventur a a Megfeszítettre való hivatkozással oldotta meg a nehézségeket, aki minde n rejtélynek a kulcsa. Tamás látta, hogy barátja feje fölött megjelenik a k ereszt, sugarak törtek elő belőle és beragyogták Bonaventura száját. Ettől kezdve Tamás „Krisztus iránti tiszteletből” nem szállt vitába Bonaventuráva l.
Tamástól származik az a szép mondás is, hogy „Hagyjuk, hadd dolgo zzék a szent a szentért!” Arról értesült ugyanis, hogy Bonaventura Assisi S zent Ferencről ír.
Bonaventura lényének legszembetűnőbb vonása a jós ág volt. Egy szép példa: amikor mint rendfőnök Assisi felé tartott a káptal anra, betért a folignói kolostorba. Mindenki szeretett volna beszélni vele, tanácsot kérni, vigaszt kapni. Csak egy testvérre nem került sor -- túlság osan rövid volt az idő. Ez előresietett az úton, és egy olyan helyen várako zott, ahol Bonaventurának és kísérőinek el kellett haladniuk. Minden elfogó dottság nélkül, bátran megszólította elöljáróját: „Atyám, lelkem vigasztalá sára beszélnem kell veled. Kérlek, ne utasítsd el alattvalódat!” A szent az onnal kivált kísérői közül, leült az útszélre, és türelmesen hallgatta. A d olog sokáig tartott, mert a barátnak sok minden nyomta a szívét. A kísérői már türelmetlenek voltak, de Bonaventura hagyta, hadd beszéljen, aztán szer etettel vigasztalta, úgyhogy az boldogan tért vissza a kolostorba. Kísérői szemrehányást tettek neki, hogy úgy megvárakoztatta őket, s hogy egy egysze rű barát kedvéért leült az útszélre. Bonaventura ezt válaszolta: „Nem tehet tem másképp. Én a szolga vagyok, ő az úr. Gyakran gondolok a szabályra: Az elöljáróknak jóságosan és szeretettel kell a testvéreket fogadniuk, és biza lmat kell bennük ébreszteniük, hogy úgy viselkedhessenek és úgy beszélhesse nek vele, mint úr a szolgáival.”
Bonaventura egy alkalommal ellátoga tott a perugiai kolostorba Szent Ferenc ismert kísérőjével, Egyed testvérre l. Az mindjárt rákezdte: „Ti sok kegyelmet kaptok Istentől, atyám! De mi sz egény, műveletlen barátok ugyan mit tehetnénk lelkünk megmentésére?” Bonave ntura így válaszolt: „Ha Isten ad kegyelmet szeretni, akkor az elég.” A bar át: „De hát szerethet-e úgy egy műveletlen, mint egy művelt?” Bonaventura: „Egy öreg anyóka jobban szeretheti Istent, mint a teológia professzora.” Er re Egyed Isten szeretetétől lángra gyúlva a városba rohant, és az emberek n em kis meglepődésére túláradó örömmel egyre csak azt kiabálta: „Te szegény, együgyű anyóka örülj, mert még Bonaventura testvért is felülmúlhatod!”
Bonaventura alázatos testvér maradt akkor is, amikor tekintélye elérte tetőfokát. Amikor kinevezték kardinálisnak és úton volt Róma felé, Bosco a Fratiban pihenőt tartott, s szokása szerint segített mosogatni. Épp ekkor é rkeztek meg a pápai követek, akik a bíborosi kalapot hozták. Bonaventura eg y fára akasztotta a kalapot és befejezte a mosogatást. Azután fogta a kalap ot, s elinduláskor így szólt: „Az egy testvérnek volt a munkája, most a kar dinálisé következik. Az üdvös volt, és örömet szerzett, ez a mostani terhes és veszélyes.”
Bonaventura az írásaiban használt képekkel, stílusáv al nem mindennapos költőiségről tett tanúságot. A hagyomány szerint Itinera riuma Dantét is megihlette, az Isteni színjáték ugyanis hasonló gondolatoka t tartalmaz, csak versben.
Az Istenhez vezető útról minden időre érv ényesen így foglalta össze tapasztalatait: „Titokzatos és mélyen elrejtett, és senki nem ismeri, aki nem élte át, aki nem vágyik rá, és senki nem vágy ik rá, akit a Szentlélek tüze egészen föl nem gyújt. A kereséstől kevés füg g, a fölkenéstől sok; a nyelvünk szerepe kicsi, a belső örömé nagyon nagy.”
Imádság
Istenünk, ki Szent Bo naventura hitvallódat és püspöködet csodálatra méltó tanítóként adtad Egyhá zadnak, engedd kegyesen, hogy bölcsessége gazdagítson, irántad való szerete te pedig gyújtson lángra minket!
Forrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240329T102528 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110715 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110716 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-170 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR