BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20110117T000000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:c4616afad56b4cc36d9668310e3cd05b CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Árpádházi Szent Margit (ünnep) DESCRIPTION: \n Élete\n Atyja IV. Béla király, Szent Erzsébet testvére, anyja Laszkáris z Mária bizánci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta édesanyj a, amikor a tatárok Batu kán vezetésével, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisít ették a németek és lengyelek egyesült seregét, majd a vértől és a győzelmi mámortól megittasodva betörtek Magyarországra. Béla király megkísérelte föl tartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas vereséget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Ist ennek ajánlották. És a lehetetlen megtörtént: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagykán, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket hátr ahagyva, összegyűjtötte lovasait, és sietve távozott kelet felé, hogy le ne késsen az osztozkodásról.\n Béla és Mária nem vonakodott fogadalmát teljes íteni: amikor Margit hároméves lett, átadták a domonkos nővéreknek Veszprém ben.\n A domonkosok rendi családja, amelyben Margit felnövekedett, még csak néhány évtizede létezett. Még telítve volt az első buzgalom frissességével és töretlenségével. Amíg a prédikáló testvérek bejárták Spanyolországot, D él-Franciaországot és Észak-Olaszországot, tanítottak, koldultak, eretnekek kel vitatkoztak, addig a Szent Domonkos szabályait követő női kolostorok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz Mária bensőséges szeretete , a szenvedő Megváltó iránti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélküli ve zeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes vonásai. A vezeklés mindenekelő tt a szeretet önfeláldozó tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok ápol ásában nyilvánult meg.\n Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király, l eánya részére új kolostort építtetett a Duna egyik szigetén (Nyulak szigete , ma Margitsziget), Buda közelében. Itt tett fogadalmat Margit 1254-ben. Kü lönböző kijelentései értésünkre adják, hogy a tizenkét éves leány tudta, mi t tesz, amikor letette fogadalmát Humbert rendfőnök előtt. Isten kétszer is nagyszerű lehetőséget adott neki arra, hogy az egész világ előtt bebizonyí tsa: ő teljesen szabadon és szívének teljes odaadásával szentelte magát az Úrnak. Kétszer is lett volna rá lehetősége, hogy Rómától felmentést kérjen a fogadalma alól. Atyja ugyanis kétszer is fölkereste a kolostorban házassá gi ajánlattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Ró ma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy politikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengyel király vol t, a második Ottokár cseh király. Margit mindkettőt határozottan visszautas ította. Ottokárral azonban -- atyja sürgető kérésére -- egy bemutatkozás er ejéig találkozott. A cseh király a találkozás után tudatta vele, hogy széps ége a rendi ruha ellenére is elbűvölte. Margit erre meglehetős fölháborodás sal azt mondta a nővéreknek: inkább levágatja az orrát, hogysem még egyszer ilyen hűtlenségnek kitegye magát. Atyját pedig emlékeztette arra, hogy ő a jánlotta föl egykor Istennek, és a cseh királyság összes kincsével és dicső ségével együtt siralmas látvány ahhoz az országhoz képest, melyet az ég és föld Királya ajánl neki, aki az ő jegyese egyszer s mindenkorra.\n Szenttéa vatási aktái megmaradtak, s nővér- és kortársainak, élete tanúinak sok érté kes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazzák. Értésünkre adják, hogy Ma rgit számára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatás, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgála tában való hősies kitartás. Nagyon gyorsan és erélyesen leszoktatta nővértá rsait arról, hogy benne bármi módon is a királylányt tiszteljék. Egy szolgá ló, akit csodával határos módon mentett meg a megfulladástól, a szenttéavat ási akták szerint így tanúskodott: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk p éldaképe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleányok.''\n Életének alapszab álya egészen egyszerűen hangzik, de a három egyszerű tétel az evangélium eg ész tökéletességét magában foglalja:\n Istent szeretni,\n magamat megvetni, \n senkit meg nem utálni,\n senkit meg nem ítélni.\n Isten rendkívüli imame ghallgatásokkal és csodákkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jövendölé s adományát is. Bizonyított példa, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stá jerországért folytatott harcában a győzelmet előre megmondotta. Nyilvánvaló an a fátyol alatt is IV. Béla odaadó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politi kai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árpád-házi uralkodó me sszemenő terveivel és erőfeszítéseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebbe n a kapcsolatban és közös felelősségben látta életének igazi értelmét. És e z az elhivatottság olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nekünk szinte ön gyilkosságnak tűnik. Egykor Istennek ajándékozták, mivel atyja azt hitte, e záltal kieszközölheti Magyarország megszabadulását a tatároktól. Amikor Mar git elég idős volt ahhoz, hogy önmaga felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölajánlást. Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valami kor Krisztus áldozatát, akinek haláláról ezt mondja az Írás: jobb, ha egy e mber hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.\n Huszonnyolc éves korában halt meg, szeretettől és vezekléstől elemésztve. Halála óráját derűs arccal előre megmondotta a nővéreknek. Boldoggáavatási perét sohasem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is engedélyezték. 1943-ban avatták sze ntté.\n Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apác a másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Az alábbiakban ebből kö zlünk néhány részletet:\n ,,Mert eloszlott vala néminemű malaszt az ő orcáj ában és néminemű malasztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy, hogy sem kemény beszédekkel, sem lágy beszédekkel nem láttatnék megváltoztatni... G erjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyull adván, imádkozék vala szüntelen, olyha minden közbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idejétől fogva az konventnek ebédének ideiglen szünetlen imádsá gban marad vala meg.\n És mennyével felülmúl vala mindeneket nemességgel, a nnyéval inkább erőlködik vala magát megalázni ez nemességes szent szűz, mag yeri királnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az szororo knak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragja (lepikkelye zi) nagy hidegségnek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegségétől ez g yenge szűznek az ő kezének bőre meghasadoz vala és a vér kijő vala az ő kez éből, és némikoron bekötik vala az ő kezét az ő nagy fájdalmáért. Az konyhá t megsepri, fárd hord vala hátán, vizet merét vala és ő maga az konyhára vi szi vala.\n Éjjel fölkel és úgy hallgatja vala, ha valamely szoror nyög, és hozzámegyen, megkérdezi. Némelyeknek bort hevít, némelyeknek ruhát melegít , és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely az szororok közül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen az meghalt szorornak testétől, mígnem eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozi k, és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi atyjafi a volt volna.\n Esmég ez szent szűz vala mindenben szegénységnek szeretője és megtartója és igen szeret élni vala szegénységben. Őneki ruhája, kápája vala igen ő és megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez szent szűz a z sárból veszen ki posztódarabokat, és azzal foltozza vala meg köntösét, ká páját.\n Ez szent szűz eszében forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, eleinek életüket és életöknek szentségét. Az az: Szent István királnak életit... Szent Imre hercegnek is ő életit... Sze nt László királnak életit... Szent Erzsébet asszonynak, az ő szerelmes nénj ének szentséges életit... Ilyenféle gondolatokban és szólásokban foglalja v ala magát ez szent szűz, és nagy magas fohászkodásokat vonszon vala az ő sz ívének belső részéből, és kéré vala ez szenteknek esedezésüket, hogy az ő é rdemüknek miatta és az isteni ajándoknak, malasztnak miatta érdemlene lenni az ő nyomuknak és érdemöknek követője.\n Mikoron az ő nagy keserűségét lát nák szororok, olyha őrajta könyörülvén, úgymondnak vala őneki:\n -- Mi tené ked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden történetért te tennen magada t gyötröd?\n Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő szívének mé lységéből vonszván nagy fohászkodást, ezenképpen felele:\n -- Az anyaszente gyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: Mi tenéked benne? Ne mde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti veletek öszve?! Nemde az ő leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!\n Mikoron j utott vala ez szentséges szűz az ő betegségének tizenharmad napjára, egy sz ombat napon... meggyullada ez méltóságos szűz az mennyei jegyesnek szerelmé ben: kit kéván vala, kit szolgál vala, kit mindeneknek felette szeret vala, kinek szerelméért mind atyját, anyját és ez világi országnak birodalmát el hagyta vala. Az ő ártatlan lelkét, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván a z ő Teremtőjének, az ő édességes, kévánatos jegyesének, elnyugovék az Úrban .''\n Legendája\n Életét az 1300-as évek elején írták meg, s Ráskay Lea dom onkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Az alábbiakba n ebből közlünk néhány részletet:\n ,,Mert eloszlott vala néminemű malaszt az ő orcájában és néminemű malasztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy , hogy sem kemény beszédekkel, sem lágy beszédekkel nem láttatnék megváltoz tatni... Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, é s meggyulladván, imádkozék vala szüntelen, olyha minden közbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idejétől fogva az konventnek ebédének ideiglen szünet len imádságban marad vala meg.\n És mennyével felülmúl vala mindeneket neme sséggel, annyéval inkább erőlködik vala magát megalázni ez nemességes szent szűz, magyeri királnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az szororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragja ( lepikkelyezi) nagy hidegségnek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegsé gétől ez gyenge szűznek az ő kezének bőre meghasadoz vala és a vér kijő val a az ő kezéből, és némikoron bekötik vala az ő kezét az ő nagy fájdalmáért. Az konyhát megsepri, fárd hord vala hátán, vizet merét vala és ő maga az k onyhára viszi vala.\n Éjjel fölkel és úgy hallgatja vala, ha valamely szoro r nyög, és hozzámegyen, megkérdezi. Némelyeknek bort hevít, némelyeknek ruh át melegít, és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely a z szororok közül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen a z meghalt szorornak testétől, mígnem eltemettetik vala. Hanem az holttestné l imádkozik, és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki tes ti atyjafia volt volna.\n Esmég ez szent szűz vala mindenben szegénységnek szeretője és megtartója és igen szeret élni vala szegénységben. Őneki ruháj a, kápája vala igen ő és megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez sz ent szűz az sárból veszen ki posztódarabokat, és azzal foltozza vala meg kö ntösét, kápáját.\n Ez szent szűz eszében forgatja vala gyakorta és néha egy ebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, eleinek életüket és életöknek szen tségét. Azaz: Szent István királnak életit... Szent Imre hercegnek is ő éle tit... Szent László királnak életit... Szent Erzsébet asszonynak, az ő szer elmes nénjének szentséges életit... Ilyenféle gondolatokban és szólásokban foglalja vala magát ez szent szűz, és nagy magas fohászkodásokat vonszon va la az ő szívének belső részéből, és kéré vala ez szenteknek esedezésüket, h ogy az ő érdemüknek miatta és az isteni ajándoknak, malasztnak miatta érdem lene lenni az ő nyomuknak és érdemöknek követője.\n Mikoron az ő nagy keser űségét látnák szororok, olyha őrajta könyörülvén, úgymondnak vala őneki:\n -- Mi tenéked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden történetért te ten nen magadat gyötröd?\n Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő s zívének mélységéből vonszván nagy fohászkodást, ezenképpen felele:\n -- Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban met éltetik és igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti velete k öszve?! Nemde az ő leányai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!\n Mikoron jutott vala ez szentséges szűz az ő betegségének tizenharmad napjá ra, egy szombat napon... meggyullada ez méltóságos szűz az mennyei jegyesne k szerelmében: kit kéván vala, kit szolgál vala, kit mindeneknek felette sz eret vala, kinek szerelméért mind atyját, anyját és ez világi országnak bir odalmát elhagyta vala. Az ő ártatlan lelkét, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván az ő Teremtőjének, az ő édességes, kévánatos jegyesének, elnyugové k az Úrban.''\n Imádság\n Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek jóvol tából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi tisztaság ékességét a jó cselekedet ek érdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűn bánattal visszanyerhessük!\n Diós István: A szentek élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
&E acute;lete
Atyja IV. Béla király, Szent Erzs& eacute;bet testvére, anyja Laszkárisz Mária bizá ;nci hercegnő volt. Margitot még a szíve alatt hordozta &eacu te;desanyja, amikor a tatárok Batu kán vezetésé vel, 1241-ben Wahlstattnál megsemmisítették a né ;metek és lengyelek egyesült seregét, majd a vért ől és a győzelmi mámortól megittasodva betörtek M agyarországra. Béla király megkísérelte föltartóztatni őket a Sajónál, de borzalmas veres éget szenvedett, s Dalmáciába kellett menekülnie. A szülők végső szükségükben a születendő gyermeket Istennek ajánlották. És a lehetetlen megt&o uml;rtént: messze Belső-Ázsiában meghalt a nagyk&aacut e;n, s Batu a Duna-Tisza táján meghódított hata lmas területeket hátrahagyva, összegyűjtötte lovasait , és sietve távozott kelet felé, hogy le ne kés sen az osztozkodásról.
Béla és Má ria nem vonakodott fogadalmát teljesíteni: amikor Margit h&aa cute;roméves lett, átadták a domonkos nővérekne k Veszprémben.
A domonkosok rendi családja, amelyben M argit felnövekedett, még csak néhány évtiz ede létezett. Még telítve volt az első buzgalom frisse sségével és töretlenségével. Am&iac ute;g a prédikáló testvérek bejárt&aacut e;k Spanyolországot, Dél-Franciaországot és &Ea cute;szak-Olaszországot, tanítottak, koldultak, eretnekekkel vitatkoztak, addig a Szent Domonkos szabályait követő női kolos torok a belső, misztikus jámborság őrhelyei voltak. Szűz M&aa cute;ria bensőséges szeretete, a szenvedő Megváltó ir& aacute;nti nagy odaadás, valamint a megalkuvás nélk&uu ml;li vezeklő szellem voltak lelkiségük jellegzetes voná sai. A vezeklés mindenekelőtt a szeretet önfeláldoz&oacu te; tetteiben, betegek gondozásában, bélpoklosok &aacu te;polásában nyilvánult meg.
Ebben a szellemben nőtt fel Margit. Béla király, leánya rész&eacu te;re új kolostort építtetett a Duna egyik sziget&eacu te;n (Nyulak szigete, ma Margitsziget), Buda közelében. Itt tet t fogadalmat Margit 1254-ben. Különböző kijelentései értésünkre adják, hogy a tizenkét é ves leány tudta, mit tesz, amikor letette fogadalmát Humbert rendfőnök előtt. Isten kétszer is nagyszerű lehetőséget adott neki arra, hogy az egész világ előtt bebizonyíts a: ő teljesen szabadon és szívének teljes odaadá ;sával szentelte magát az Úrnak. Kétszer is let t volna rá lehetősége, hogy Rómától felm entést kérjen a fogadalma alól. Atyja ugyanis ké ;tszer is fölkereste a kolostorban házassági aján lattal, mindkét alkalommal biztosítva őt arról, hogy a fölmentést Róma minden bizonnyal meg fogja adni, hiszen a kilátásba helyezett házasságok igen nagy pol itikai előnyökkel járnának. Az első kérő a lengye l király volt, a második Ottokár cseh király. M argit mindkettőt határozottan visszautasította. Ottoká rral azonban -- atyja sürgető kérésére -- egy bem utatkozás erejéig találkozott. A cseh király a találkozás után tudatta vele, hogy szépsé ;ge a rendi ruha ellenére is elbűvölte. Margit erre meglehetős fölháborodással azt mondta a nővéreknek: ink&aacu te;bb levágatja az orrát, hogysem még egyszer ilyen hű tlenségnek kitegye magát. Atyját pedig emlékezt ette arra, hogy ő ajánlotta föl egykor Istennek, és a cs eh királyság összes kincsével és dicsős&ea cute;gével együtt siralmas látvány ahhoz az orsz& aacute;ghoz képest, melyet az ég és föld Kir&aacu te;lya ajánl neki, aki az ő jegyese egyszer s mindenkorra.
Sz enttéavatási aktái megmaradtak, s nővér- &eacut e;s kortársainak, élete tanúinak sok érté ;kes és hitelt érdemlő vallomását is tartalmazz ák. Értésünkre adják, hogy Margit sz&aacut e;mára magától értetődő volt a szabályok szigorú megtartása, a kemény önsanyargatá s, s a legnyomorúságosabb, utálatot gerjesztő betegek szolgálatában való hősies kitartás. Nagyon gyor san és erélyesen leszoktatta nővértársait arr&o acute;l, hogy benne bármi módon is a királylány t tiszteljék. Egy szolgáló, akit csodával hat&a acute;ros módon mentett meg a megfulladástól, a szentt éavatási akták szerint így tanúskodott: ,,Margit jó és szent volt, mindnyájunk példak&e acute;pe. Alázatosabb volt, mint mi, szolgálóleá ;nyok.''
Életének alapszabálya eg&eacut e;szen egyszerűen hangzik, de a három egyszerű tétel az evang élium egész tökéletességét mag&aacu te;ban foglalja:
Istent szeretni,
magamat megvetni,
senk
it meg nem utálni,
senkit meg nem ítélni.
Isten rendkívüli imameghallgatásokkal és csod&aa cute;kkal jutalmazta odaadását. Margit bírta a jö vendölés adományát is. Bizonyított p&eacut e;lda, hogy atyjának II. Osztrák Frigyessel Stájerorsz ágért folytatott harcában a győzelmet előre megmondott a. Nyilvánvalóan a fátyol alatt is IV. Béla oda adó leánya maradt. Nem hagyta ugyan politikai érdekből férjhez adatni magát, de az utolsó nagy Árp&aa cute;d-házi uralkodó messzemenő terveivel és erőfesz&i acute;téseivel szoros kapcsolatban volt. Talán ebben a kapcso latban és közös felelősségben látta é letének igazi értelmét. És ez az elhivatotts&aa cute;g olyan vezeklő életre ösztökélte, ami ma nek& uuml;nk szinte öngyilkosságnak tűnik. Egykor Istennek ajá ;ndékozták, mivel atyja azt hitte, ezáltal kieszkö ;zölheti Magyarország megszabadulását a tat&aacut e;roktól. Amikor Margit elég idős volt ahhoz, hogy önmag a felől szabadon döntsön, megerősítette ezt a fölaj&a acute;nlást. Remélte, hogy Isten elfogadja őt, mint elfogadta valamikor Krisztus áldozatát, akinek halálár&o acute;l ezt mondja az Írás: jobb, ha egy ember hal meg, mint hogy az egész nép elvesszen.
Huszonnyolc éves k orában halt meg, szeretettől és vezekléstől elem&eacut e;sztve. Halála óráját derűs arccal előre megmo ndotta a nővéreknek. Boldoggáavatási perét soha sem fejezték be, de tiszteletét 1789-ben hivatalosan is enged élyezték. 1943-ban avatták szentté.
Életét az 1300-as évek elején írt&aacu te;k meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatáb an maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Az al&aacu te;bbiakban ebből közlünk néhány részletet:< /p>
,,Mert eloszlott vala néminemű malaszt az ő orcáj&aacu te;ban és néminemű malasztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy, hogy sem kemény beszédekkel , sem lágy beszédekkel nem láttatnék megv&aacut e;ltoztatni... Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek t&uu ml;zével, és meggyulladván, imádkozék va la szüntelen, olyha minden közbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idejétől fogva az konventnek ebé dének ideiglen szünetlen imádságban marad vala me g.
És mennyével felülmúl vala mindeneket n emességgel, annyéval inkább erőlködik vala mag&aa cute;t megalázni ez nemességes szent szűz, magyeri kirá ;lnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az s zororoknak, fazekat mos vala, tálakat mos vala, az halakat megfaragj a (lepikkelyezi) nagy hidegségnek idején, úgyhogy az n agy jeges víznek hidegségétől ez gyenge szűznek az ő k ezének bőre meghasadoz vala és a vér kijő vala az ő ke zéből, és némikoron bekötik vala az ő kezé t az ő nagy fájdalmáért. Az konyhát megsepri, f árd hord vala hátán, vizet merét vala és ő maga az konyhára viszi vala.
Éjjel fölkel &eac ute;s úgy hallgatja vala, ha valamely szoror nyög, és ho zzámegyen, megkérdezi. Némelyeknek bort hevít, némelyeknek ruhát melegít, és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha kedég valamely az szororok kö zül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen az meghalt szorornak testétől, mígnem eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozik, és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi atyjafia volt volna.
Esmé ;g ez szent szűz vala mindenben szegénységnek szeretője &eacu te;s megtartója és igen szeret élni vala szegén ységben. Őneki ruhája, kápája vala igen ő &eacu te;s megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez s zent szűz az sárból veszen ki posztódarabokat, é ;s azzal foltozza vala meg köntösét, kápáj&a acute;t.
Ez szent szűz eszében forgatja vala gyakorta é ;s néha egyebekkel is beszéli vala az ő nemzetének, el einek életüket és életöknek szentség& eacute;t. Azaz: Szent István királnak életit... Szent Imre hercegnek is ő életit... Szent László kirá lnak életit... Szent Erzsébet asszonynak, az ő szerelmes n&ea cute;njének szentséges életit... Ilyenféle gond olatokban és szólásokban foglalja vala magát ez szent szűz, és nagy magas fohászkodásokat vonszon val a az ő szívének belső részéből, és k&eac ute;ré vala ez szenteknek esedezésüket, hogy az ő &eacut e;rdemüknek miatta és az isteni ajándoknak, malasztnak m iatta érdemlene lenni az ő nyomuknak és érdemökne k követője.
Mikoron az ő nagy keserűségét l&aacut e;tnák szororok, olyha őrajta könyörülvén, &ua cute;gymondnak vala őneki:
-- Mi tenéked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden történetért te tennen magadat gy& ouml;tröd?
Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő szívének mélységéből vonszv án nagy fohászkodást, ezenképpen felele:
-- Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen kem ényen gyötretik. És ti azt mondjátok énnek em: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti veletek öszve?! Nemde az ő leá ;nyai közül való vagyok-e én? Bizonnyal az vagyok!< /p>
Mikoron jutott vala ez szentséges szűz az ő betegség&e acute;nek tizenharmad napjára, egy szombat napon... meggyullada ez m éltóságos szűz az mennyei jegyesnek szerelmében : kit kéván vala, kit szolgál vala, kit mindeneknek fe lette szeret vala, kinek szerelméért mind atyját, anyj át és ez világi országnak birodalmát elh agyta vala. Az ő ártatlan lelkét, szentséges, mé ;ltóságos lelkét ajánlván az ő Teremtőj& eacute;nek, az ő édességes, kévánatos jegyes&ea cute;nek, elnyugovék az Úrban.''
Legendája
Életét az 1300-as &eac ute;vek elején írták meg, s Ráskay Lea domonkos apáca másolatában maradt ránk egy 1510 kö rüli kódexben. Az alábbiakban ebből közlünk n& eacute;hány részletet:
,,Mert eloszlott vala né minemű malaszt az ő orcájában és néminemű malas ztos, megért erkölcs az ő tekintetében, úgy, hogy sem kemény beszédekkel, sem lágy beszédekkel n em láttatnék megváltoztatni... Gerjedez vala ez nemes szent szűz az isteni szerelemnek tüzével, és meggyulladv án, imádkozék vala szüntelen, olyha minden kö ;zbevetés nélkül, úgy, hogy napnak első idej&eacu te;től fogva az konventnek ebédének ideiglen szünetlen i mádságban marad vala meg.
És mennyével f elülmúl vala mindeneket nemességgel, annyéval ink ább erőlködik vala magát megalázni ez nemess&eacu te;ges szent szűz, magyeri királnak nemes leánya. Hetet tart vala az konyhán, főz vala az szororoknak, fazekat mos vala, tá ;lakat mos vala, az halakat megfaragja (lepikkelyezi) nagy hidegségn ek idején, úgyhogy az nagy jeges víznek hidegsé gétől ez gyenge szűznek az ő kezének bőre meghasadoz vala &ea cute;s a vér kijő vala az ő kezéből, és némikor on bekötik vala az ő kezét az ő nagy fájdalmá&eac ute;rt. Az konyhát megsepri, fárd hord vala hátá ;n, vizet merét vala és ő maga az konyhára viszi vala.
Éjjel fölkel és úgy hallgatja vala, ha va lamely szoror nyög, és hozzámegyen, megkérdezi. N émelyeknek bort hevít, némelyeknek ruhát meleg& iacute;t, és odateszi, hol az betegnek fájdalma vala. Ha ked& eacute;g valamely az szororok közül meghal vala, tehát ez szent szűz mindaddig el nem megyen az meghalt szorornak testétől, m& iacute;gnem eltemettetik vala. Hanem az holttestnél imádkozik , és oly igen nagyon siratja, nagyobban hogynem mintha őneki testi a tyjafia volt volna.
Esmég ez szent szűz vala mindenben szeg&e acute;nységnek szeretője és megtartója és igen szeret élni vala szegénységben. Őneki ruhája, k ápája vala igen ő és megszakadozott, és foltos vala. És némikoron ez szent szűz az sárból vesz en ki posztódarabokat, és azzal foltozza vala meg könt&o uml;sét, kápáját.
Ez szent szűz esz&eacu te;ben forgatja vala gyakorta és néha egyebekkel is besz&eacu te;li vala az ő nemzetének, eleinek életüket és & eacute;letöknek szentségét. Azaz: Szent István ki rálnak életit... Szent Imre hercegnek is ő életit... S zent László királnak életit... Szent Erzs&eacut e;bet asszonynak, az ő szerelmes nénjének szentséges & eacute;letit... Ilyenféle gondolatokban és szólá ;sokban foglalja vala magát ez szent szűz, és nagy magas foh& aacute;szkodásokat vonszon vala az ő szívének belső r& eacute;széből, és kéré vala ez szenteknek esede zésüket, hogy az ő érdemüknek miatta és az i steni ajándoknak, malasztnak miatta érdemlene lenni az ő nyom uknak és érdemöknek követője.
Mikoron az ő n agy keserűségét látnák szororok, olyha őrajta k önyörülvén, úgymondnak vala őneki:
-- M i tenéked benne? Mit gondolsz vele? Mire hogy minden tört&eacut e;netért te tennen magadat gyötröd?
Tehát ez szentséges szűz Szent Margit asszony az ő szívének m& eacute;lységéből vonszván nagy fohászkodá ;st, ezenképpen felele:
-- Az anyaszentegyház, minden hív kereszténynek anyja az ő drágalátos tagiban metéltetik és igen keményen gyötretik. És ti azt mondjátok énnekem: Mi tenéked benne? Nemde nem ő szült-e keresztvíznek miatta újonnan engemet, ti vele tek öszve?! Nemde az ő leányai közül való vagy ok-e én? Bizonnyal az vagyok!
Mikoron jutott vala ez szents&e acute;ges szűz az ő betegségének tizenharmad napjára, egy szombat napon... meggyullada ez méltóságos szűz az mennyei jegyesnek szerelmében: kit kéván vala, kit sz olgál vala, kit mindeneknek felette szeret vala, kinek szerelm&eacut e;ért mind atyját, anyját és ez világi o rszágnak birodalmát elhagyta vala. Az ő ártatlan lelk& eacute;t, szentséges, méltóságos lelkét ajánlván az ő Teremtőjének, az ő édesség es, kévánatos jegyesének, elnyugovék az Ú ;rban.''
Imádság
Istenünk, szüzesség kedvelője és őre, kinek j&oacu te;voltából szolgálód, a mi Margitunk a szűzi t isztaság ékességét a jó cselekedetek &ea cute;rdemével egyesítette, kérünk, segíts, hogy lelkünk épségét az üdvös bűnb&aac ute;nattal visszanyerhessük!
Di&oacu te;s István: A szentek élete
DTSTAMP:20240328T163006 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120118 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20120119 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=+18 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR