BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100610T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:8e7a22c90d0483d0516bdcf8df8524e1 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent Barnabás apostol (emléknap) DESCRIPTION: Élete\n Az Újszövetség -- főleg az Apostolok Cselekedetei -- felületes olv asásából kitűnik, hogy aránylag sok szó esik róla. És mégis, „életéről” tul ajdonképpen nem sokat tudunk meg, mert mindig csak az ifjú Egyházban végzet t munkájáról esik szó.\n Az első, amit Barnabásról hallunk, a szeretet csel ekedete: szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz vitte az egyhá zközség szegényeinek szánt adományaként (ApCsel 4,37). Annak a szeretetnek a jele ez, amely mindenkivel egyesít Krisztusban.\n Éppen ilyen segítőkészs éggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, akitől a jeruzsále mi tanítványok féltek. ,,Barnabás maga mellé vette, és elvitte az apostolok hoz'' (ApCsel 9,27), s megértést kért tőlük az új tanítvány számára. Ezekbő l a napokból ered a két férfi szoros kapcsolata.\n Nemsokára tágas munkatér nyílt Barnabás számára Jeruzsálemen kívül is. Üldözött, szétszóródott taní tványok eljutottak a szíriai Antiochiáig, és ott egyházközséget alkottak. N emsokára pogányok csatlakoztak hozzájuk (talán Lukács evangélista is). Amik or a jeruzsálemi egyház tudomást szerzett róluk, Antiochiába küldte Barnabá st. Ő felvirágzóban lévő egyházközségbe érkezett, és a pogányok megtérésébe n fölismerte Isten kegyelmének művét. Örömében elhozta magával Tarzuszból P ált munkatársnak. Tevékenységük sikere mutatkozott meg abban a figyelmet ér demlő tényben, hogy itt Antiochiában kapták először Jézus követői a kereszt ény (krisztuskövető) nevet (ApCsel 11,26). Barnabásnak nyilván sikerült hív eit föllelkesítenie, hogy a számukra ismeretlen jeruzsálemi közösséget megs egítsék. Ő maga és Pál utazott Jeruzsálembe, hogy az adományt elvigye (ApCs el 11,30). Visszatérve magukkal vitték Antiochiába Márkot -- a második evan gélistát --, Barnabás unokaöccsét.\n Az ottani egyházban működő „próféták é s tanítók” (13,1) közül kettőt különleges misszióra választottak ki. A jeru zsálemi apostolokhoz hasonlóan ők is imával és böjtöléssel készültek föl a Szentlélektől kapott küldetésre. A Lélek megparancsolta: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szántam nekik.” (13,2) Azonnal engedelmeskedtek mindnyájan, böjtöltek, imádkoztak, és a munkára rendeltek fejére tették kezüket.\n „A Szentlélektől küldetve” (13,4) elindult tehát B arnabás és Pál az első missziós útra Márkkal. Először Ciprusra mentek, Barn abás hazájába, azután Kisázsiába -- de mindig pogánylakta vidékre. A „munka ”, amelyre a Lélek hívta őket, az első rendszeres pogánymisszió volt. Pál é s Barnabás fölvette az Egyházba a pogányokat, anélkül, hogy rájuk kényszerí tette volna kötelező teherként az ószövetségi törvény számos rituális és ku ltikus előírását, mert fölismerték: a pogányok Krisztushoz térhetnek közvet lenül, a körülmetélés nélkül is.\n A két misszionárius -- Márk közben elvál t tőlük -- több városból kénytelen volt elmenekülni a zsidók ellenséges mag atartása miatt. Lisztra lakói a két prédikátort mint Zeuszt és Hermészt aka rták megtisztelni áldozatokkal. Ottani tartózkodásuk mégis rossz véget ért: Pált megkövezték. Pál és Barnabás ennek ellenére rendületlenül folytatta ú tját a következő városba. Sőt visszaútban meglátogatták az újonnan alapítot t egyházközségeket. Mindenütt úgy hagyták ott a hívőket, hogy ,,eltöltötte őket az öröm és a Szentlélek'' (13,52). Ők pedig Antiochiában „elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt kitárta a hit ka puját” (14,27).\n De éppen a pogányok miatt viszály támadt Antiochiában. Pá lnak és Barnabásnak védekeznie kellett a túlbuzgók ellen, akik rá akarták k ényszeríteni a megtért pogányokra a mózesi törvényt a körülmetéléssel. A ké t misszionárius ügyük megvédésére Jeruzsálembe ment. Útközben „elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nagy örömet szereztek minden testvérnek” (15,3 ). Jeruzsálemben az apostoloknak és az egyháznak „beszámoltak arról, mi min dent tett közreműködésükkel az Isten” (15,4), hiszen nem saját akaratukból támadt a pogánymisszió gondolata, hanem Isten maga hívta meg őket erre a fe ladatra a Szentlélek által. Pál és Barnabás a keresztények elismeréséért ha rcolt, s Pétert és Jakabot meg is nyerték ügyüknek. A gyűlés a „szeretett P ált és Barnabást”, valamint a jeruzsálemi egyház két tagját kedvező döntéss el küldte vissza Antiochiába. Ott „örömmel olvasták a vigasztaló sorokat” ( 15,31).\n Nem sokkal később nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között. Pál ugyanis a kedvelt Barnabást meghívta második apostoli útjára, de unokaöccs ét, Márkot nem. A két barát elvált. Pál más kísérőkkel előbb Szíriába indul t, Barnabás pedig Márkkal Ciprusra. Ettől kezdve nem áll rendelkezésünkre p ontos hagyomány Barnabásról. Föltehető, hogy a pogánymisszió két úttörője k özött nem volt tartós szakadás. Talán még egyszer közösen működtek (1Kor 9, 6), majd szentünk nyomtalanul elvész a szemünk elől.\n E Lélektől hajtott f érfinak a tanúsága azonban eleven maradt. Minden keresztény nemzedéknek meg mutatta az igazi keresztény példáját, aki készségesen válaszol Isten hívásá ra, engedi magát ismeretlen utakra vezetni, a helyesnek megismert véleményt bátran védi, és örömmel viszi el idegeneknek a Krisztusban való örömet és vigasztalást.\n \n Legendáiból\n Barnabás és Pál közös apostoli útján megé rkezett Lisztra városába. Az igehirdetésben a kis termetű Pálé volt a nagyo bb szerep, míg a magas termetű és megnyerő külsejű Barnabás a hallgatók sze mében a kis küldöttség fejének tetszett. Amikor pedig szemük láttára meggyó gyult a béna, a félve-örvendve ott álló likaóniaiak előtt összeállt a kép: istenek jelentek meg itt emberi alakban, amint a mítoszok mondják! A magas Barnabást Zeusznak tartották, az élénk Pált pedig Hermésznek, az istenek kö vetének. A jámbor embereken erőt vett a hódolat. A Zeusz- templom papja bik ákat és virágkoszorúkat hozatott a városkapuhoz, ahol áldozatot akart bemut atni a néppel együtt a szent jövevények tiszteletére. Amikor Barnabás és Pá l ezt észrevette, indulatukban megszaggatták felsőruhájukat, a nép közé fut ottak és így kiáltoztak: „Emberek, mit csináltok! Mi is emberek vagyunk, ak árcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól fordu ljatok az élő Istenhez!” (ApCsel 14,15) Csak nagy nehezen tudták visszatart ani a tömeget attól, hogy istenekként tisztelje őket.\n A későbbi legenda t udni véli, hogy Barnabás azután Cipruson munkálkodott, főként mint a Máté-e vangélium hirdetője. Ott újra találkozott Elimász varázslóval, aki már az e lső apostoli út alkalmával szembeszállt az apostolokkal, és ezért egy időre vakság sújtotta. Elimász most hatalmas fölkelést szított Barnabás ellen, ú gyhogy a nekikeseredett zsidók Szalamiszban elfogták és a bíró elé hurcoltá k. Meg sem várták az ítéletet, hanem városuk kapuja előtt megkövezték a hit hirdetőt.\n Sírja hosszú időn át ismeretlen volt. Akkor azonban az egyik he lyen érthetetlen csodák történtek. Szent Barnabás magam mondta el álmában a szalamiszi püspöknek, hogy ott van a sírhelye. A sírt megtalálták és fölny itották. Azt állítják, hogy a szent mellén egy pergamen feküdt Máté evangél iumával, amelyet Barnabás egykor saját kezével írt le.\n \n Jelentősége\n Ez a Barnabás valószínűleg a legjelentősebb misszionárius Pál előtt és mell ett. Nagy üdvösségtörténeti jelentősége abban áll, hogy föllendítette a pog ányok misszionálását, mégpedig elsősorban azzal, hogy a rettegett üldözőt, Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi egyház vezető férfiaihoz, és ezz el „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (Mk 1,1) legnagyobb hir detőjét segítette munkája megkezdéséhez. Az, hogy Barnabás a pogányok közöt t misszionált, nem jelentett kevesebbet, mint a pogányoknak az Egyház telje s jogú tagjaiként való elismerését, mely abból a hitből indult ki, hogy a m egváltás az egész világra kiterjed, és nem lehet feltételekhez kötni. Minde z megérteti velünk, hogy a ciprusi József joggal kapta „a vigasztalás fia” nevet.\n \n \n Imádság\n Istenünk, ki úgy akartad, hogy Barnabás, ez a hi ttel és Szentlélekkel eltelt férfiú a pogányok között terjessze a hitet, ké rünk, add meg az ő közbenjárására, hogy Krisztus evangéliumát Egyházad mind enütt eredményesen hirdesse!\n \n Forrás: Diós István: Szentek Élete\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Az Újszövetség -- főleg az Apostolok Cselekedetei -- felül etes olvasásából kitűnik, hogy aránylag sok szó esik róla. És mégis, „életé ről” tulajdonképpen nem sokat tudunk meg, mert mindig csak az ifjú Egyházba n végzett munkájáról esik szó.
Az első, amit Barnabásról hallunk, a szeretet cselekedete: szántóföldjét eladta, és annak árát az apostolokhoz v itte az egyházközség szegényeinek szánt adományaként (ApCsel 4,37). Annak a szeretetnek a jele ez, amely mindenkivel egyesít Krisztusban.
Éppen ilyen segítőkészséggel közeledett Pálhoz, az egykori keresztényüldözőhöz, akitől a jeruzsálemi tanítványok féltek. ,,Barnabás maga mellé vette, és el vitte az apostolokhoz'' (ApCsel 9,27), s megértést kért tőlük az új tanítvá ny számára. Ezekből a napokból ered a két férfi szoros kapcsolata.
N emsokára tágas munkatér nyílt Barnabás számára Jeruzsálemen kívül is. Üldöz ött, szétszóródott tanítványok eljutottak a szíriai Antiochiáig, és ott egy házközséget alkottak. Nemsokára pogányok csatlakoztak hozzájuk (talán Lukác s evangélista is). Amikor a jeruzsálemi egyház tudomást szerzett róluk, Ant iochiába küldte Barnabást. Ő felvirágzóban lévő egyházközségbe érkezett, és a pogányok megtérésében fölismerte Isten kegyelmének művét. Örömében elhoz ta magával Tarzuszból Pált munkatársnak. Tevékenységük sikere mutatkozott m eg abban a figyelmet érdemlő tényben, hogy itt Antiochiában kapták először Jézus követői a keresztény (krisztuskövető) nevet (ApCsel 11,26). Barnabásn ak nyilván sikerült híveit föllelkesítenie, hogy a számukra ismeretlen jeru zsálemi közösséget megsegítsék. Ő maga és Pál utazott Jeruzsálembe, hogy az adományt elvigye (ApCsel 11,30). Visszatérve magukkal vitték Antiochiába M árkot -- a második evangélistát --, Barnabás unokaöccsét.
Az ottani egyházban működő „próféták és tanítók” (13,1) közül kettőt különleges missz ióra választottak ki. A jeruzsálemi apostolokhoz hasonlóan ők is imával és böjtöléssel készültek föl a Szentlélektől kapott küldetésre. A Lélek megpar ancsolta: „Rendeljétek nekem Barnabást és Sault arra a munkára, amelyet szá ntam nekik.” (13,2) Azonnal engedelmeskedtek mindnyájan, böjtöltek, imádkoz tak, és a munkára rendeltek fejére tették kezüket.
„A Szentlélektől küldetve” (13,4) elindult tehát Barnabás és Pál az első missziós útra Márkk al. Először Ciprusra mentek, Barnabás hazájába, azután Kisázsiába -- de min dig pogánylakta vidékre. A „munka”, amelyre a Lélek hívta őket, az első ren dszeres pogánymisszió volt. Pál és Barnabás fölvette az Egyházba a pogányok at, anélkül, hogy rájuk kényszerítette volna kötelező teherként az ószövets égi törvény számos rituális és kultikus előírását, mert fölismerték: a pogá nyok Krisztushoz térhetnek közvetlenül, a körülmetélés nélkül is.
A két misszionárius -- Márk közben elvált tőlük -- több városból kénytelen vo lt elmenekülni a zsidók ellenséges magatartása miatt. Lisztra lakói a két p rédikátort mint Zeuszt és Hermészt akarták megtisztelni áldozatokkal. Ottan i tartózkodásuk mégis rossz véget ért: Pált megkövezték. Pál és Barnabás en nek ellenére rendületlenül folytatta útját a következő városba. Sőt visszaú tban meglátogatták az újonnan alapított egyházközségeket. Mindenütt úgy hag yták ott a hívőket, hogy ,,eltöltötte őket az öröm és a Szentlélek'' (13,52 ). Ők pedig Antiochiában „elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt kitárta a hit kapuját” (14,27).
De éppen a pog ányok miatt viszály támadt Antiochiában. Pálnak és Barnabásnak védekeznie k ellett a túlbuzgók ellen, akik rá akarták kényszeríteni a megtért pogányokr a a mózesi törvényt a körülmetéléssel. A két misszionárius ügyük megvédésér e Jeruzsálembe ment. Útközben „elbeszélték a pogányok megtérését. Ezzel nag y örömet szereztek minden testvérnek” (15,3). Jeruzsálemben az apostoloknak és az egyháznak „beszámoltak arról, mi mindent tett közreműködésükkel az I sten” (15,4), hiszen nem saját akaratukból támadt a pogánymisszió gondolata , hanem Isten maga hívta meg őket erre a feladatra a Szentlélek által. Pál és Barnabás a keresztények elismeréséért harcolt, s Pétert és Jakabot meg i s nyerték ügyüknek. A gyűlés a „szeretett Pált és Barnabást”, valamint a je ruzsálemi egyház két tagját kedvező döntéssel küldte vissza Antiochiába. Ot t „örömmel olvasták a vigasztaló sorokat” (15,31).
Nem sokkal később nézeteltérés támadt Pál és Barnabás között. Pál ugyanis a kedvelt Barnabás t meghívta második apostoli útjára, de unokaöccsét, Márkot nem. A két barát elvált. Pál más kísérőkkel előbb Szíriába indult, Barnabás pedig Márkkal C iprusra. Ettől kezdve nem áll rendelkezésünkre pontos hagyomány Barnabásról . Föltehető, hogy a pogánymisszió két úttörője között nem volt tartós szaka dás. Talán még egyszer közösen működtek (1Kor 9,6), majd szentünk nyomtalan ul elvész a szemünk elől.
E Lélektől hajtott férfinak a tanúsága azo nban eleven maradt. Minden keresztény nemzedéknek megmutatta az igazi keres ztény példáját, aki készségesen válaszol Isten hívására, engedi magát ismer etlen utakra vezetni, a helyesnek megismert véleményt bátran védi, és örömm el viszi el idegeneknek a Krisztusban való örömet és vigasztalást.
Legendáiból
Barnabás és Pál közös apostoli útjá n megérkezett Lisztra városába. Az igehirdetésben a kis termetű Pálé volt a nagyobb szerep, míg a magas termetű és megnyerő külsejű Barnabás a hallgat ók szemében a kis küldöttség fejének tetszett. Amikor pedig szemük láttára meggyógyult a béna, a félve-örvendve ott álló likaóniaiak előtt összeállt a kép: istenek jelentek meg itt emberi alakban, amint a mítoszok mondják! A magas Barnabást Zeusznak tartották, az élénk Pált pedig Hermésznek, az iste nek követének. A jámbor embereken erőt vett a hódolat. A Zeusz- templom pap ja bikákat és virágkoszorúkat hozatott a városkapuhoz, ahol áldozatot akart bemutatni a néppel együtt a szent jövevények tiszteletére. Amikor Barnabás és Pál ezt észrevette, indulatukban megszaggatták felsőruhájukat, a nép kö zé futottak és így kiáltoztak: „Emberek, mit csináltok! Mi is emberek vagyu nk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez!” (ApCsel 14,15) Csak nagy nehezen tudták viss zatartani a tömeget attól, hogy istenekként tisztelje őket.
A később i legenda tudni véli, hogy Barnabás azután Cipruson munkálkodott, főként mi nt a Máté-evangélium hirdetője. Ott újra találkozott Elimász varázslóval, a ki már az első apostoli út alkalmával szembeszállt az apostolokkal, és ezér t egy időre vakság sújtotta. Elimász most hatalmas fölkelést szított Barnab ás ellen, úgyhogy a nekikeseredett zsidók Szalamiszban elfogták és a bíró e lé hurcolták. Meg sem várták az ítéletet, hanem városuk kapuja előtt megköv ezték a hithirdetőt.
Sírja hosszú időn át ismeretlen volt. Akkor azo nban az egyik helyen érthetetlen csodák történtek. Szent Barnabás magam mon dta el álmában a szalamiszi püspöknek, hogy ott van a sírhelye. A sírt megt alálták és fölnyitották. Azt állítják, hogy a szent mellén egy pergamen fek üdt Máté evangéliumával, amelyet Barnabás egykor saját kezével írt le.
< hr />
Jelentősége
Ez a Barnabás valószínűleg a le gjelentősebb misszionárius Pál előtt és mellett. Nagy üdvösségtörténeti jel entősége abban áll, hogy föllendítette a pogányok misszionálását, mégpedig elsősorban azzal, hogy a rettegett üldözőt, Sault megtérése után elvitte a jeruzsálemi egyház vezető férfiaihoz, és ezzel „Jézus Krisztusnak, az Isten Fiának evangéliuma” (Mk 1,1) legnagyobb hirdetőjét segítette munkája megke zdéséhez. Az, hogy Barnabás a pogányok között misszionált, nem jelentett ke vesebbet, mint a pogányoknak az Egyház teljes jogú tagjaiként való elismeré sét, mely abból a hitből indult ki, hogy a megváltás az egész világra kiter jed, és nem lehet feltételekhez kötni. Mindez megérteti velünk, hogy a cipr usi József joggal kapta „a vigasztalás fia” nevet.
< /p>
Imádság
Istenünk, ki úgy akartad, hogy Barnabás, ez a hittel és Szentlélekkel eltelt férfiú a pogányok között terjessze a hitet, kérünk, add meg az ő közbenjárására, hogy Krisztus evangéliumát Egyházad mi ndenütt eredményesen hirdesse!
F orrás: Diós István: Szentek Élete
DTSTAMP:20240328T173732 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110611 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20110612 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-204 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR