BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20100515T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:7e4569787a35bdd2e48cc2d96305daad CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Nepomuki Szent János DESCRIPTION:Élete\n*Pomuk, 1350. +Prága, 1393. május 16.\nKözép-Európában sok hídon lát ható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mutat óujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szentje s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb s zentjei közé tartozik.\nA legenda elmondja, hogy Wolfflin János a kicsiny P omuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanulmányai nak befejezése után -- annak ellenére, hogy szegény szülőktől származott - - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltóságot és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesé ge őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóakaratú u ralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlanná és ag resszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonban János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dobatta. E gy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttestet. Eg y másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhassák. Hal álának éve 1383. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el.\nA legenda elbeszéli még, hogy kénytelenek voltak sírját ráccsal elkeríteni, mert aki tisztességtelen szándékkal lépett síremlékéhez, azt Isten súlyos büntetése érte. Szenttéavatási eljárását már a 16. században elkezdték, de csak 1729 -ben fejezték be, miután az ereklyék tisztelete a huszita mozgalom és a har mincéves háború ellenére is egyre nőtt. Nem sokkal a szentté avatás után me gtalálták a vatikáni levéltárban az akkori érseknek, Jentzenstein (vagy Jen stein) Jánosnak egy iratát, aki 1381--1396 között ült Prága érseki trónján. Panaszirat ez Vencel király ellen. Felsorolja részben az Egyház jogait, ré szben az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrója neki ezenk ívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általános helynöké t, Nepomuki Jánost. A gyilkosság oka egyházi jogokkal kapcsolatos nézetelté rés volt. Az általános helynök az érsek megbízásából, a király kifejezett a karata ellenére, jóváhagyta Kladrub kolostorában egy új apát megválasztását .\nNepomuki Jánost, az egyházjog doktorát és később az érsek általános hely nökét 1372 óta számos prágai forrás emlegeti. Kínzatását és halálát, amelye t a király haragja okozott (aki állítólag még kínzásában is részt vett), ne mcsak Jentzenstein levele említi. Megtalálható más forrásokban is, amelyek hamarosan az események után keletkeztek. Itt sehol sincs szó arról, hogy a szerencsétlen prelátus a királyné gyóntatója lett volna. E források szerint inkább az Egyház jogaiért halt vértanúhalált. Ám az említett panaszos irat az érseket minden aszkézise és személyes jámborsága mellett olyan embernek jellemzi, akit nagyon, sőt túlságosan foglalkoztatott az Egyház anyagi jól éte és saját tulajdona. Attól sem riadt vissza, hogy a földi érdekek megvéd ésére minden fontolgatás nélkül alkalmazza az egyházi átkot. Innen nézve Ne pomuki János megöletése fölháborító ugyan, de nem föltétlenül az Isten dics őségét szolgáló vértanúság. 19. és 20. századi történészek, akik megkísérel ték az ügyet földeríteni, attól sem riadtak vissza, hogy jámbor csalásról b eszéljenek.\nNem valószínű az a föltételezés, hogy egyszerre két hasonló ne vű ember élt volna Prágában, s hogy közülük az egyiket mint a királyné gyón tatóját 1383-ban, a másikat pedig mint az érsek helynökét éppen tíz év múlv a megölték. Ráadásul úgy, hogy mindkettőt a megkínzatás után Vencel király parancsára a Moldvába fojtották. 1383-ból semmiféle híradás sincs Vencel ef féle bűntettéről, viszont négy forrás is említi az általános helynök 1393. évi halálát. És nyilvánvaló az is, hogy mindig csak egyetlen sír volt a Vid -székesegyházban. A sírfelirat, amely az ott eltemetett Nepomuki János halá lát 1383-ra teszi, csak a 16. század közepéről való, ezért nincs bizonyíték -értéke.\nEzért ma általában abból a föltevésből indulnak ki, hogy csak egy etlen Nepomuki János volt, aki a prágai érsek helynökeként ismételten össze ütközésbe került Vencel királlyal és tanácsosaival. Végül az említett viszá ly miatt megölték. Nincs azonban magyarázat arra, hogyan lett a helynökből a királyné gyóntatója. A legendának ezt a lényeges részét sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyják.\nA történelmi kutatásnak ez a legújabb állásfoglal ása azonban mellőz egy fontos utalást, amely a legenda keletkezését sokkal közelebb viszi a történelmi tényekhez, mint azt először vélték. Thomas Eben dorfer von Haselbach többször volt a bécsi egyetem rektora, és az első huma nisták közt tartják számon. Ez a tudós így ír Császárkrónikájában: ,,Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojta tta. Egyrészt azért, mert János kijelentette, hogy csak az méltó a király n évre, aki jól kormányoz, másrészt azért, mert állítólag nem akarta megszegn i a gyónási titkot.'' Ebendorfer bizonyíthatóan hosszabb időt töltött Prágá ban 1433-ban, mindössze negyven évvel a történtek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki a király haragját vonta magára, mert szemrehány ást tett neki kormányzása miatt. De ezenkívül élt a gyanú, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyónási titkot. A ,,jámbor csalás'' ezek szerint közvetlenül az események megtörténte után kezdődött, úgyhogy c sodálkozni lehet, miért nem leplezte le valaki már akkor. Vencel szinte gye rmekfővel, tizenkilenc évesen kötött házasságot a nála néhány évvel idősebb Wittelsbachi Johannával. A legenda szerint ő Nepomuki lelki gyermeke volt. Mivel 1386-ban meghalt, a vértanúságot ez elé kell helyezni. Vencel azonba n 1390-ben ismét nőül vett egy Wittelsbachi leányt, a több mint húsz évvel fiatalabb Zsófiát, akinek szépségét minden krónikás dicsőíti. Talán híreszt elések keringtek Prágában arról, hogy Vencel féltékeny szép feleségére, és esetleg tényleg érdekelte, hogy mit gyónt? Honnan eredt Vencel különös gyűl ölete Nepomuki ellen? A székeskáptalan többi, vele együtt letartóztatott ta gja túlélte a fogságot és a kínzatást!\nAz a vallásos mozgalom, amely Husz János föllépése óta terjedt cseh földön, szintén hozzájárulhatott Nepomuki Szent János tiszteletének kialakulásához. Mert Vencel és második felesége, Zsófia, támogatta az újító Huszt. Ezért többen azt állítják, hogy Nepomuki tiszteletét és szentté avatását úgy kell tekintenünk, mint tudatos támadást a huszitizmus ellen.\nA tudósok vitatkozása ellenére Nepomuki János szobra még mindig ott áll a prágai Károly-hídon és sok egyéb helyen. Ujját ajkára illesztve megőrzi saját titkát is.\nLegendájából\nA messzi földön tisztelt szentnek, a ,,gyónási titok vértanújának'' papi egyéniségére szolgáljon il lusztrálásul életáldozatának elbeszélő kedvvel földíszített előadása:\nVenc el király udvari társaságával a Hradzsinban lakománál ült. Hirtelen mindnyá jan megdermedtek, mert uruk dühödten tört ki magából, és a szakácsért kiált ott. Úgy látta, rosszul van megsütve a kappan, amit fogyasztani akart. Dühö sen megparancsolta, hogy magát a szakácsot húzzák tüstént nyársra, és süssé k meg, jobban, mint ő a kappant. Rémületében senki sem merészkedett ellentm ondani a szeszélyes királynak.\nAkkor fölállt János kanonok, a királyné szó noka és gyóntatója, a király lába elé esett, és nyomatékosan kérte, hogy vo nja vissza parancsát: ,,Uram, királyom, üzend meg a hóhérnak, hogy csak tré fáltál!''\nVencel haragja újra föllobbant, és megparancsolta az őrségnek, h ogy vessék a papot sötét börtönbe. János sokáig ült a rabságban. A király m eg akarta törni, mert már többször merészelt neki ellentmondani, és visszau tasítani a királyi kívánságokat. Most itt volt a várt alkalom.\nNéhány nap múlva hívatta a király. János nagy csodálkozására barátságosan fogadta. ,,K edves barátom -- mosolygott a király --, sajnálom, hogy olyan gorombán bánt am veled. De hát mi ütött beléd, hogy az összegyűlt udvari nép előtt ellent mondj nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hívattalak, hogy megmon djam: püspöki széket szánok neked vagy a visehrádi prépostságot. Tudod, hog y ezzel a hivatallal együtt jár az örökös királyi kancellári cím és évi szá zezer arany jövedelem.''\n,,Meglepsz, fönséges uram -- mondta a kanonok --, de...'' ,,Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az ér demet. Egyébként jelentették nekem, hogy a feleségem gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte!'' -- Egy darabig hallgat ott a király, majd folytatta: ,,Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást ad ni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások alkalmával?''\n,,Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül lehetséges -- válaszolta a pap -- , de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rám nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.''\n,,Tudd meg, János úr -- jött indulatba Vencel --, hogy az én országomban csak egy olyan pecsét van, amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktartásom felől biztos lehetsz.''\n,,Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!'' -- tilt akozott a kanonok fölháborodva. ,,De ha a király parancsolja!'' -- sziszegt e Vencel, és a harag pírja öntötte el arcát. ,,Isten akkor is tiltja!''\nJá nost ismét visszavitték a börtönbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hit vallónak kiállnia a torony mélyén. A király még egyszer rátámadt. Ígéreteke t tett, fenyegetett, ütött, sőt a megkínzott testét maga sütögette égő fákl yával. Végül a király dühöngve így kiáltott: ,,Reszkess, te pap! Ha nem mon dasz el rögtön mindent, amit a királyné meggyónt, Istenemre mondom, hogy vi zet kell nyelned!'' János válasza változatlan maradt: ,,A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hallgatni fog.''\nAz érseknek a pápához intézett hiteles jelentése e szavakkal végződik: ,,Helynökömnek az oldalát oly súly osan összeégették, hogy erőszakos halál nélkül is bele kellett volna halnia . Azután a tiszteletreméltó János doktort teljes nyilvánosság mellett a vár os útjain és utcáin át a Moldvához vonszolták. Ott kezét hátrakötötték, a f ejét karikában a lábához erősítették, és száját egy fapöcökkel szétfeszítet ték, majd a prágai hídról letaszították, és így vízbe fulladt.''\nForrás: D iós Istvány: A szentek élete\nImádság\nIstenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért a vértanúság koronájával ékesítetted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy példája szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek!\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
*Pomuk, 1350. +Prága, 1393. május 16.
Közép-Európában sok hídon l átható az a többnyire barokk kiképzésű szobor, amely egy papot ábrázol, mut atóujját ajkára téve, mintegy csendre intve magát és másokat. A hidak szent je s a gyónási titok vértanúja ő: Nepomuki János. Közép-Európa legismertebb szentjei közé tartozik.
A legenda elmondja, hogy Wolfflin János a ki csiny Pomuk (ma Napomuk) helységben született, Dél-Csehországban. Jogi tanu lmányainak befejezése után -- annak ellenére, hogy szegény szülőktől szárma zott - - gyorsan haladt fölfelé az egyházi ranglétrán. Mint egyházi méltósá got és jelentős szónokot egész Prága ismerte és szerette. IV. Vencel király felesége őt választotta gyóntatójául. A király kezdetben igazságos és jóak aratú uralkodó volt, de egy sikertelen mérgezési kísérlet után bizalmatlann á és agresszívvé vált. Meg akarta tudni, mit gyónt a felesége. Mivel azonba n János nem volt hajlandó megmondani, megkínoztatta és a Moldva folyóba dob atta. Egy csodás fényjelenség jelezte a királynénak, hol keressék a holttes tet. Egy másik változat szerint a Moldva leapadt annyira, hogy megtalálhass ák. Halálának éve 1383. A prágai Szent Vid-székesegyházban temették el.
A legenda elbeszéli még, hogy kénytelenek voltak sírját ráccsal elkeríte ni, mert aki tisztességtelen szándékkal lépett síremlékéhez, azt Isten súly os büntetése érte. Szenttéavatási eljárását már a 16. században elkezdték, de csak 1729-ben fejezték be, miután az ereklyék tisztelete a huszita mozga lom és a harmincéves háború ellenére is egyre nőtt. Nem sokkal a szentté av atás után megtalálták a vatikáni levéltárban az akkori érseknek, Jentzenste in (vagy Jenstein) Jánosnak egy iratát, aki 1381--1396 között ült Prága érs eki trónján. Panaszirat ez Vencel király ellen. Felsorolja részben az Egyhá z jogait, részben az érsek birtokát és személyét illető túlkapásait. Felrój a neki ezenkívül, hogy 1393-ban megkínoztatta és a Moldvába fojtatta általá nos helynökét, Nepomuki Jánost. A gyilkosság oka egyházi jogokkal kapcsolat os nézeteltérés volt. Az általános helynök az érsek megbízásából, a király kifejezett akarata ellenére, jóváhagyta Kladrub kolostorában egy új apát me gválasztását.
Nepomuki Jánost, az egyházjog doktorát és később az érs ek általános helynökét 1372 óta számos prágai forrás emlegeti. Kínzatását é s halálát, amelyet a király haragja okozott (aki állítólag még kínzásában i s részt vett), nemcsak Jentzenstein levele említi. Megtalálható más forráso kban is, amelyek hamarosan az események után keletkeztek. Itt sehol sincs s zó arról, hogy a szerencsétlen prelátus a királyné gyóntatója lett volna. E források szerint inkább az Egyház jogaiért halt vértanúhalált. Ám az említ ett panaszos irat az érseket minden aszkézise és személyes jámborsága melle tt olyan embernek jellemzi, akit nagyon, sőt túlságosan foglalkoztatott az Egyház anyagi jóléte és saját tulajdona. Attól sem riadt vissza, hogy a föl di érdekek megvédésére minden fontolgatás nélkül alkalmazza az egyházi átko t. Innen nézve Nepomuki János megöletése fölháborító ugyan, de nem föltétle nül az Isten dicsőségét szolgáló vértanúság. 19. és 20. századi történészek , akik megkísérelték az ügyet földeríteni, attól sem riadtak vissza, hogy j ámbor csalásról beszéljenek.
Nem valószínű az a föltételezés, hogy eg yszerre két hasonló nevű ember élt volna Prágában, s hogy közülük az egyike t mint a királyné gyóntatóját 1383-ban, a másikat pedig mint az érsek helyn ökét éppen tíz év múlva megölték. Ráadásul úgy, hogy mindkettőt a megkínzat ás után Vencel király parancsára a Moldvába fojtották. 1383-ból semmiféle h íradás sincs Vencel efféle bűntettéről, viszont négy forrás is említi az ál talános helynök 1393. évi halálát. És nyilvánvaló az is, hogy mindig csak e gyetlen sír volt a Vid-székesegyházban. A sírfelirat, amely az ott eltemete tt Nepomuki János halálát 1383-ra teszi, csak a 16. század közepéről való, ezért nincs bizonyíték-értéke.
Ezért ma általában abból a föltevésből indulnak ki, hogy csak egyetlen Nepomuki János volt, aki a prágai érsek he lynökeként ismételten összeütközésbe került Vencel királlyal és tanácsosaiv al. Végül az említett viszály miatt megölték. Nincs azonban magyarázat arra , hogyan lett a helynökből a királyné gyóntatója. A legendának ezt a lényeg es részét sokan egyszerűen figyelmen kívül hagyják.
A történelmi kuta tásnak ez a legújabb állásfoglalása azonban mellőz egy fontos utalást, amel y a legenda keletkezését sokkal közelebb viszi a történelmi tényekhez, mint azt először vélték. Thomas Ebendorfer von Haselbach többször volt a bécsi egyetem rektora, és az első humanisták közt tartják számon. Ez a tudós így ír Császárkrónikájában: ,,Vencel a felesége gyóntatóját, Jánost, a teológia magiszterét is a Moldvába fojtatta. Egyrészt azért, mert János kijelentett e, hogy csak az méltó a király névre, aki jól kormányoz, másrészt azért, me rt állítólag nem akarta megszegni a gyónási titkot.'' Ebendorfer bizonyítha tóan hosszabb időt töltött Prágában 1433-ban, mindössze negyven évvel a tör téntek után. Ebben az időben is tudták tehát, hogy Nepomuki a király haragj át vonta magára, mert szemrehányást tett neki kormányzása miatt. De ezenkív ül élt a gyanú, hogy a királyné gyóntatójaként nem akarta megsérteni a gyón ási titkot. A ,,jámbor csalás'' ezek szerint közvetlenül az események megtö rténte után kezdődött, úgyhogy csodálkozni lehet, miért nem leplezte le val aki már akkor. Vencel szinte gyermekfővel, tizenkilenc évesen kötött házass ágot a nála néhány évvel idősebb Wittelsbachi Johannával. A legenda szerint ő Nepomuki lelki gyermeke volt. Mivel 1386-ban meghalt, a vértanúságot ez elé kell helyezni. Vencel azonban 1390-ben ismét nőül vett egy Wittelsbachi leányt, a több mint húsz évvel fiatalabb Zsófiát, akinek szépségét minden krónikás dicsőíti. Talán híresztelések keringtek Prágában arról, hogy Vence l féltékeny szép feleségére, és esetleg tényleg érdekelte, hogy mit gyónt? Honnan eredt Vencel különös gyűlölete Nepomuki ellen? A székeskáptalan több i, vele együtt letartóztatott tagja túlélte a fogságot és a kínzatást!
< p>Az a vallásos mozgalom, amely Husz János föllépése óta terjedt cseh földö n, szintén hozzájárulhatott Nepomuki Szent János tiszteletének kialakulásáh oz. Mert Vencel és második felesége, Zsófia, támogatta az újító Huszt. Ezér t többen azt állítják, hogy Nepomuki tiszteletét és szentté avatását úgy ke ll tekintenünk, mint tudatos támadást a huszitizmus ellen.A tudósok vitatkozása ellenére Nepomuki János szobra még mindig ott áll a prágai Káro ly-hídon és sok egyéb helyen. Ujját ajkára illesztve megőrzi saját titkát i s.
Legendájából
A messzi földön tisztelt szentnek, a ,,gyónási titok vértanújának'' papi egyéniségére szolgáljon il lusztrálásul életáldozatának elbeszélő kedvvel földíszített előadása:
Vencel király udvari társaságával a Hradzsinban lakománál ült. Hirtelen mi ndnyájan megdermedtek, mert uruk dühödten tört ki magából, és a szakácsért kiáltott. Úgy látta, rosszul van megsütve a kappan, amit fogyasztani akart. Dühösen megparancsolta, hogy magát a szakácsot húzzák tüstént nyársra, és süssék meg, jobban, mint ő a kappant. Rémületében senki sem merészkedett el lentmondani a szeszélyes királynak.
Akkor fölállt János kanonok, a ki rályné szónoka és gyóntatója, a király lába elé esett, és nyomatékosan kért e, hogy vonja vissza parancsát: ,,Uram, királyom, üzend meg a hóhérnak, hog y csak tréfáltál!''
Vencel haragja újra föllobbant, és megparancsolta az őrségnek, hogy vessék a papot sötét börtönbe. János sokáig ült a rabság ban. A király meg akarta törni, mert már többször merészelt neki ellentmond ani, és visszautasítani a királyi kívánságokat. Most itt volt a várt alkalo m.
Néhány nap múlva hívatta a király. János nagy csodálkozására barát ságosan fogadta. ,,Kedves barátom -- mosolygott a király --, sajnálom, hogy olyan gorombán bántam veled. De hát mi ütött beléd, hogy az összegyűlt udv ari nép előtt ellentmondj nekem? Nos, hagyjuk a dolgot. Egyébként azért hív attalak, hogy megmondjam: püspöki széket szánok neked vagy a visehrádi prép ostságot. Tudod, hogy ezzel a hivatallal együtt jár az örökös királyi kance llári cím és évi százezer arany jövedelem.''
,,Meglepsz, fönséges ura m -- mondta a kanonok --, de...'' ,,Nem, ne ellenkezz, Nepomuki János! Meg tudom én jutalmazni az érdemet. Egyébként jelentették nekem, hogy a feleség em gyakran gyón nálad, és csak hosszú idő után távozik onnan. Aggódom érte! '' -- Egy darabig hallgatott a király, majd folytatta: ,,Talán tudsz nekem valami fölvilágosítást adni, hogy miről van szó az ilyen hosszú gyónások al kalmával?''
,,Mindenben engedelmeskedem neked, ahol az bűn nélkül leh etséges -- válaszolta a pap --, de a gyónási titok pecsétjének megőrzése rá m nézve kötelező, és nem tűri a legkisebb sérelmet sem.''
,,Tudd meg, János úr -- jött indulatba Vencel --, hogy az én országomban csak egy olya n pecsét van, amellyel törődöm: az enyém. Ki vele hát, mit tudsz? Titoktart ásom felől biztos lehetsz.''
,,Egy papnak erre csak egyetlen felelete van: Nem, és ezerszer is nem!'' -- tiltakozott a kanonok fölháborodva. ,,D e ha a király parancsolja!'' -- sziszegte Vencel, és a harag pírja öntötte el arcát. ,,Isten akkor is tiltja!''
Jánost ismét visszavitték a bört önbe. Kimondhatatlan kínokat kellett a hű hitvallónak kiállnia a torony mél yén. A király még egyszer rátámadt. Ígéreteket tett, fenyegetett, ütött, ső t a megkínzott testét maga sütögette égő fáklyával. Végül a király dühöngve így kiáltott: ,,Reszkess, te pap! Ha nem mondasz el rögtön mindent, amit a királyné meggyónt, Istenemre mondom, hogy vizet kell nyelned!'' János vála sza változatlan maradt: ,,A pap, akinek Isten zárta be a száját, örökké hal lgatni fog.''
Az érseknek a pápához intézett hiteles jelentése e szav akkal végződik: ,,Helynökömnek az oldalát oly súlyosan összeégették, hogy e rőszakos halál nélkül is bele kellett volna halnia. Azután a tiszteletremél tó János doktort teljes nyilvánosság mellett a város útjain és utcáin át a Moldvához vonszolták. Ott kezét hátrakötötték, a fejét karikában a lábához erősítették, és száját egy fapöcökkel szétfeszítették, majd a prágai hídról letaszították, és így vízbe fulladt.''
Fo rrás: Diós Istvány: A szentek élete
Imádság
Istenünk, ki Nepomuki Szent Jánost a gyónási titok megtartásáért a vért anúság koronájával ékesítetted, kérünk, közbenjárására add meg, hogy példáj a szerint élvezhessük azok boldogságát, akik szavukkal soha nem vétettek! p>