BEGIN:VCALENDAR VERSION:2.0 PRODID:-//jEvents 2.0 for Joomla//EN CALSCALE:GREGORIAN METHOD:PUBLISH BEGIN:VTIMEZONE TZID:Europe/Budapest BEGIN:STANDARD DTSTART:20101031T020000 RDATE:20110327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20111030T020000 RDATE:20120325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20121028T020000 RDATE:20130331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20131027T020000 RDATE:20140330T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20141026T020000 RDATE:20150329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20151025T020000 RDATE:20160327T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20161030T020000 RDATE:20170326T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20171029T020000 RDATE:20180325T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20181028T020000 RDATE:20190331T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20191027T020000 RDATE:20200329T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:STANDARD DTSTART:20201025T020000 RDATE:20210328T030000 TZOFFSETFROM:+0200 TZOFFSETTO:+0100 TZNAME:Europe/Budapest CET END:STANDARD BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20101021T000000 RDATE:20101031T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20110327T030000 RDATE:20111030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20120325T030000 RDATE:20121028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20130331T030000 RDATE:20131027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20140330T030000 RDATE:20141026T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20150329T030000 RDATE:20151025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20160327T030000 RDATE:20161030T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20170326T030000 RDATE:20171029T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20180325T030000 RDATE:20181028T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20190331T030000 RDATE:20191027T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT BEGIN:DAYLIGHT DTSTART:20200329T030000 RDATE:20201025T020000 TZOFFSETFROM:+0100 TZOFFSETTO:+0200 TZNAME:Europe/Budapest CEST END:DAYLIGHT END:VTIMEZONE BEGIN:VEVENT UID:1845f61b3cc450028479ffe4f7b89de2 CATEGORIES:Liturgikus naptár CREATED:19700101T010000 SUMMARY:Szent II. János Pál pápa DESCRIPTION: \n Élete\n Karol Wojtyła 1920. május 18-án született a lengyelországi Wado wicében. Szülei Karol és Emilia Kaczorowska voltak. A wadowicei plébániatem plomban keresztelték meg június 20-án. A két fiú közül ő volt a fiatalabbik . Kora ifjúságában megrendítette örömét és derűjét az, amikor fiatalon elve szített édesanyját, Karol ekkor kilenc éves volt (1929-ben). Három évvel ké sőbb (1932-ben) bátyja, Edmund is meghalt, és 1941-ben – 21 évesen – Karol elvesztette édesapját is.\n Egészen hagyományos hazaszeretetben és vallásos ságban nevelkedett. Édesapjától, aki mélységesen keresztény lélek volt, jám borságot és a felebaráti szeretetet tanult, amelyet kitartó imádsággal és a szentségek gyakorlásával táplált.\n Lelkiségének vonásai, amelyekhez hű ma radt haláláig, a Szentlélek őszinte áhítata és a Madonna szeretete. Isten A nyjához fűződő kapcsolata különösen is mély volt és élő, amelyet fiúi gyeng édséggel élt meg, mint aki édesanyja karjaira hagyatkozik és lovagias férfi assággal, amely mindig kész Úrnője parancsait teljesíteni: „Tegyétek azt, a mit Fiam mond!” A Mária iránti teljes ráhagyatkozás, amely kifejezésre juto tt püspöki jelmondatában: „Totus tuus” megnyilvánult annak titka, miként te kintett a világra Isten Anyjának szemével.\n Az ifjú Karol gazdag személyis ége fejlődött intellektuális képességeinek egymásba fonódásával, kora erköl csi és spirituális eseményei hatására, amelyeket hazája és Európa történelm e jelentett. Gimnáziumi évei alatt született meg benne a színház és a költé szet szenvedélye, amelyet a Jagelló Egyetem filozófiai karának színjátszó c soportjának hatására gyakorolt, ahová az 1938-as tanévben iratkozott be.\n Lengyelország náci megszállása idején azzal együtt, hogy titokban folytatta tanulmányait, négy éven át dolgozott (1940 októberétől 1944 augusztusáig) mint munkás a Solvay üzemben, belülről átélve a munka világának szociális p roblémáit, olyan értékes örökséget gyűjtve magának, amit azután felhasznált későbbi szociális tanításában, előbb, mint krakkói érsek, majd, mint az Eg yház legfőbb pásztora.\n Ezekben az években érlelődött meg benne a papság i ránti vágy, amely felé haladva látogatta 1942 októberétől a krakkói szeminá rium titkos teológiai kurzusait. A papi hivatás választásának kérdésében se gítségére volt egy világi barátja, Jan Tyranowski úr, az ifjúság igazi apos tola. Az ifjú Karolban ekkortól vált egészen világos érzékké valamennyi ker esztény egyetemes meghívása az életszentségre és a világi hívek pótolhatatl an szerepe az Egyház missziós küldetésében.\n 1946. november 1-jén szentelt ék pappá, és egy nappal később, a waweli székesegyház Szent Lénárd kápolnáj ának lenyűgöző atmoszférájában mutatta be első szentmiséjét.\n Rómába küldt ék teológiai képzése tökéletesítésére, az Angelicum teológiai fakultásának hallgatója lett, ahol elkötelezettséggel merített a tiszta tanítás forrásáb ól és találkozott először az egyetemes Egyház életerejével és gazdagságával . Ezt a kitüntetett helyzetet teremtette számára a „vasfüggönyön” kívüli él et. Erre az időre nyúlik vissza Karol atya találkozása Pietrelcinai Szent P ióval.\n Kiváló minősítéssel szerzett doktorátust 1948 júniusában, miután v isszatért Krakkóba, hogy megkezdje lelkipásztori tevékenységét, mint káplán . A papi szolgálatban lelkesedéssel és nagylelkűséggel osztogatta önmagát. Docensként habilitált, tanítani kezdett az egyetemen, a Jagelló Egyetem teo lógiai karán, s annak elnyomását követően a krakkói egyházmegye szeminárium ában, majd a lublini Katolikus Egyetemen.\n A fiatal tanulók közt töltött é veiben úgy ismerték őt, mint aki mélyen aggódik a szívük iránt, és a fiatal pap nem csupán tanáruk volt, hanem lelki vezetőjük és barátjuk.\n 38 évese n nevezték ki krakkói segédpüspökké. 1958. szeptember 28-án szentelte fel p üspökké Eugeniusz Baziak, akiknek azután érsekként utódja lett 1964-ben. VI . Pál pápa 1967. június 26-án kreálta bíborossá.\n A krakkói egyházmegye pá sztoraként rendíthetetlen hitű és bátor emberként értékelték, aki közel áll az emberekhez, az emberi személy valós problémáihoz. Hatásos szónok és pár beszédre kész meghallgató, soha nem ereszkedett kompromisszumokba, hanem me gerősítette mindenkiben Isten és Krisztus elsőbbségét, amelynek alapja az i gazi emberség és forrása az emberi személy elidegeníthetetlen jogai. Szeret ték egyházmegyés társai, értékelték püspöktársai, féltek tőle azok, akik el lenséget láttak benne.\n 1978. október 16-án választották Róma püspökévé, p ápává, amikor a II. János Pál nevet vette fel. Pásztori szíve, egészen Iste n Országa ügyének szentelt alakja ismertté vált az egész világon. „Krisztus szeretetét” vitte el, amikor meglátogatta a római plébániákat, hogy hirdes se az Evangéliumot minden környezetben. Ez volt a motorja számtalan apostol i útjának a különféle kontinenseken, hogy megerősítse testvéreit Krisztus h itében, hogy vigasztalja a szomorúakat és a bátorságukat vesztetteket, hogy elvigye a kiengesztelődés üzenetét a keresztény egyházak közé, a barátság hídját építve az egy Isten-hívők és a jóakaratú emberek között.\n Világos t anításának nem volt más célja, minthogy mindig és mindenütt hirdesse Kriszt ust, aki az ember egyedüli Üdvözítője. Rendkívüli missziós küldetésében egy edüli módon mutatkozott meg ifjúság szeretete. Az Ifjúsági Világtalálkozók összejöveteleit az a cél vezette, hogy hirdesse az új nemzedékeknek Krisztu st és az ő evangéliumát, valamint az, hogy őket tegye jövőjük főszereplőivé , hogy működjenek közre egy jobb világ építésében.\n Mint egyetemes pásztor nak a gondoskodása mutatkozott meg a Püspöki Szinódusok számos ülésének öss zehívásában, egyházmegyék alapításában és egyházi területek körülhatárolásá ban, a latin és a keleti egyházak Egyházi Törvénykönyvének kihirdetésében, a Katolikus Egyház Katekizmusában, az enciklikáiban és az apostoli buzdítás aiban. Azért, hogy Isten népében szorgalmazza a lelki élet intenzívebbé tét elét, meghirdette a Megváltás rendkívüli szentévét, a Mária-évet, az Euchar isztia évét és a 2000-ik évi nagy Jubileumot.\n Kiváló sodró ereje volt, am elynek az isteni Gondviselésbe vetett bizalom volt az alapja, ez hajtotta I I. János Pált, aki két diktatúra tragikus tapasztalatait élte át, 1981. máj us 13-án merénylet áldozata lett és az utolsó éveiben az egyre előrehaladó betegség fizikai megpróbáltatásait kellett elszenvednie. Szüntelenül a remé ny látóhatárait figyelte, arra hívta az embereket, hogy döntsék le az elvál asztó falakat, törjék le a kétségbeesést, nyissanak szárnyakat a lelki, az erkölcsi és az anyagi megújulás célja felé.\n Hosszú és termékeny földi tar tózkodását 2005. április 2-án, szombaton fejezte be a vatikáni Apostoli Pal otában, Fehérvasárnap vigíliáján, amelyet ő az Isteni Irgalmasság vasárnapj ának nevezett. Temetésének ünnepét itt, a Szent Péter téren, 2005. április 8-án tartották.\n Az általa adott és beteljesített tanúságtétel fogható jel e volt annak a számos küldöttségnek a részvétele, amelyek az egész világról érkeztek, férfiak és nők milliói, hívők és nem hívők, akik Isten emberszer etetének kétségtelen jelét ismerték fel benne. \n XVI. Benedek pápa 2011. m ájus 1-én iktatta a boldogok sorába. Ferenc pápa 2014. április 27-én avatta szentté.\n Forrás: Vatikáni Rádió\n \n Szent II. János Pál pápának a pápa sága kezdetén elmondott homíliájából (1978. október 22-én)\n Péter eljött R ómába! Mi vezérelte őt, és mi hozta el ebbe a városba, a Római Birodalom sz ívébe, ha nem az Úrtól kapott indítás iránti engedelmesség? Ez a galileai h alász talán nem akart volna eljönni ide. Talán szívesebben maradt volna ott hon, a Genezáret-tó partján, hajójával és hálói között. De az Úrtól vezetve , indításának engedelmeskedve, elérkezett idáig. \n Egy ősi hagyomány szeri nt a Néró-üldözés idején Péter el akarta hagyni Rómát. De az Úr közbelépett : szembe jött vele. Péter ezzel a kérdéssel fordult hozzá: „Quo vadis, Domi ne? Hová mégy, Uram?” Az Úr rögtön válaszolt neki: „Megyek Rómába, hogy más odszor is megfeszítsenek.” Péter visszatért Rómába, és itt maradt egészen a saját keresztre feszítéséig. \n A mi korunk arra szólít, arra ösztökél, ar ra kötelez, hogy az Úrra tekintsünk, és maga Krisztus legfőbb hatalmának mi sztériumában merüljünk el alázatos és áhítatos meditációban. \n Ő, aki Szűz Máriától született – az ács Fia, ahogy vélekedtek róla, az élő Isten Fia, amint Péter megvallotta –, azért jött, hogy valamennyiünket „papi királyság gá” alakítsa. \n A II. vatikáni zsinat emlékezetünkbe idézte ennek a hatalo mnak a misztériumát és azt a tényt, hogy Krisztus – a Pap, a Próféta-Tanító , a Király – küldetése folytatódik az Egyházban. Mindenki, Isten egész népe részese ennek a hármas küldetésnek. A múltban talán azért is tették a pápa fejére a „triregnumot”, a hármas koronát, hogy ezzel a szimbólummal fejezz ék ki, hogy Krisztus Egyházának egész hierarchikus rendje, egész „szent hat alma”, amelyet benne gyakorolnak, nem egyéb, mint szolgálat. Olyan szolgála t, amelynek egyetlen célja van: hogy Isten egész népe részesedjék Krisztusn ak e hármas küldetésében, és mindig az Úr hatalma alatt maradjon. Ez a hata lom nem ennek a világnak hatalmasságaiból veszi eredetét, hanem a mennyei A tyától s a kereszt és a feltámadás misztériumából. \n Az Úr feltétlen és mé gis édes és szelíd hatalma megfelel az ember egész mélységének, legemelkede ttebb értelmi, akarati, szívbeli törekvéseinek. Nem az erő nyelvén beszél, hanem a szeretetben és az igazságban fejezi ki magát. \n Péter új utóda a r ómai székben ma izzó, alázatos, bizakodó imát mond: „Ó, Krisztus! Add, hogy a te egyetlen hatalmad szolgája lehessek! Édes hatalmad szolgája! Szolgája hatalmadnak, amely alkonyt nem ismer! Tedd, hogy szolga legyek, sőt szolgá idnak a szolgája!” \n Fivéreim és nővéreim! Ne féljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát! \n Segítsétek a pápát és mindazokat, akik Kris ztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmával szolgálni az embert és az e gész emberiséget! \n Ne féljetek! Nyissátok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának nyissátok meg az államhatárokat, a ga zdasági meg a politikai rendszereket, a kultúra, a művelődés, a fejlődés ha talmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tudja, „mi lakik az emberben”. Egyedül ő tudja! \n Manapság olyan gyakran nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének, szívének a mélyén. Így gyakran bizonytalankodik e földön leélt é letének értelméről. Kétely árasztja el, amely átvált kétségbeesésbe. Hagyjá tok tehát – alázattal és bizalommal kérlek, könyörögve kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberhez. Egyedül ő birtokolja az élet igéit, i gen, az örök élet igéit.\n \n Imádság\n Istenünk, gazdag az irgalmasságban , te arra hívtad Szent II. János Pál pápát, hogy egész Egyházadnak elöljáró ja legyen. Add, kérünk, hogy az ő tanításán nevelkedve bizalommal megnyissu k szívünket Krisztusnak, az ember egyetlen Megváltójának üdvözítő kegyelmér e.\n X-ALT-DESC;FMTTYPE=text/html:
Élete
Karol Wojtyła 1920. május 18-án született a lengyelországi Wadowicében. Szülei Karol és Emilia Kaczorowska voltak. A wa dowicei plébániatemplomban keresztelték meg június 20-án. A két fiú közül ő volt a fiatalabbik. Kora ifjúságában megrendítette örömét és derűjét az, a mikor fiatalon elveszített édesanyját, Karol ekkor kilenc éves volt (1929-b en). Három évvel később (1932-ben) bátyja, Edmund is meghalt, és 1941-ben – 21 évesen – Karol elvesztette édesapját is.
Egészen hagyományos haz aszeretetben és vallásosságban nevelkedett. Édesapjától, aki mélységesen ke resztény lélek volt, jámborságot és a felebaráti szeretetet tanult, amelyet kitartó imádsággal és a szentségek gyakorlásával táplált.
Lelkiségé nek vonásai, amelyekhez hű maradt haláláig, a Szentlélek őszinte áhítata és a Madonna szeretete. Isten Anyjához fűződő kapcsolata különösen is mély vo lt és élő, amelyet fiúi gyengédséggel élt meg, mint aki édesanyja karjaira hagyatkozik és lovagias férfiassággal, amely mindig kész Úrnője parancsait teljesíteni: „Tegyétek azt, amit Fiam mond!” A Mária iránti teljes ráhagyat kozás, amely kifejezésre jutott püspöki jelmondatában: „Totus tuus” megnyil vánult annak titka, miként tekintett a világra Isten Anyjának szemével.
Az ifjú Karol gazdag személyisége fejlődött intellektuális képességeine k egymásba fonódásával, kora erkölcsi és spirituális eseményei hatására, am elyeket hazája és Európa történelme jelentett. Gimnáziumi évei alatt szület ett meg benne a színház és a költészet szenvedélye, amelyet a Jagelló Egyet em filozófiai karának színjátszó csoportjának hatására gyakorolt, ahová az 1938-as tanévben iratkozott be.
Lengyelország náci megszállása idejé n azzal együtt, hogy titokban folytatta tanulmányait, négy éven át dolgozot t (1940 októberétől 1944 augusztusáig) mint munkás a Solvay üzemben, belülr ől átélve a munka világának szociális problémáit, olyan értékes örökséget g yűjtve magának, amit azután felhasznált későbbi szociális tanításában, előb b, mint krakkói érsek, majd, mint az Egyház legfőbb pásztora.
Ezekbe n az években érlelődött meg benne a papság iránti vágy, amely felé haladva látogatta 1942 októberétől a krakkói szeminárium titkos teológiai kurzusait . A papi hivatás választásának kérdésében segítségére volt egy világi barát ja, Jan Tyranowski úr, az ifjúság igazi apostola. Az ifjú Karolban ekkortól vált egészen világos érzékké valamennyi keresztény egyetemes meghívása az életszentségre és a világi hívek pótolhatatlan szerepe az Egyház missziós k üldetésében.
1946. november 1-jén szentelték pappá, és egy nappal ké
sőbb, a waweli székesegyház Szent Lénárd kápolnájának lenyűgöző atmoszféráj
ában mutatta be első szentmiséjét.
Rómába küldték teológiai képzése t
ökéletesítésére, az Angelicum teológiai fakultásának hallgatója lett, ahol
elkötelezettséggel merített a tiszta tanítás forrásából és találkozott elős
zör az egyetemes Egyház életerejével és gazdagságával. Ezt a kitüntetett he
lyzetet teremtette számára a „vasfüggönyön” kívüli élet. Erre az időre nyúl
ik vissza Karol atya találkozása Pietrelcinai Szent Pióval.
Kiváló m inősítéssel szerzett doktorátust 1948 júniusában, miután visszatért Krakkób a, hogy megkezdje lelkipásztori tevékenységét, mint káplán. A papi szolgála tban lelkesedéssel és nagylelkűséggel osztogatta önmagát. Docensként habili tált, tanítani kezdett az egyetemen, a Jagelló Egyetem teológiai karán, s a nnak elnyomását követően a krakkói egyházmegye szemináriumában, majd a lubl ini Katolikus Egyetemen.
A fiatal tanulók közt töltött éveiben úgy i
smerték őt, mint aki mélyen aggódik a szívük iránt, és a fiatal pap nem csu
pán tanáruk volt, hanem lelki vezetőjük és barátjuk.
38 évesen nevezt
ék ki krakkói segédpüspökké. 1958. szeptember 28-án szentelte fel püspökké
Eugeniusz Baziak, akiknek azután érsekként utódja lett 1964-ben. VI. Pál pá
pa 1967. június 26-án kreálta bíborossá.
A krakkói egyházmegye pászt oraként rendíthetetlen hitű és bátor emberként értékelték, aki közel áll az emberekhez, az emberi személy valós problémáihoz. Hatásos szónok és párbes zédre kész meghallgató, soha nem ereszkedett kompromisszumokba, hanem meger ősítette mindenkiben Isten és Krisztus elsőbbségét, amelynek alapja az igaz i emberség és forrása az emberi személy elidegeníthetetlen jogai. Szerették egyházmegyés társai, értékelték püspöktársai, féltek tőle azok, akik ellen séget láttak benne.
1978. október 16-án választották Róma püspökévé, pápává, amikor a II. János Pál nevet vette fel. Pásztori szíve, egészen Is ten Országa ügyének szentelt alakja ismertté vált az egész világon. „Kriszt us szeretetét” vitte el, amikor meglátogatta a római plébániákat, hogy hird esse az Evangéliumot minden környezetben. Ez volt a motorja számtalan apost oli útjának a különféle kontinenseken, hogy megerősítse testvéreit Krisztus hitében, hogy vigasztalja a szomorúakat és a bátorságukat vesztetteket, ho gy elvigye a kiengesztelődés üzenetét a keresztény egyházak közé, a barátsá g hídját építve az egy Isten-hívők és a jóakaratú emberek között.
Vi lágos tanításának nem volt más célja, minthogy mindig és mindenütt hirdesse Krisztust, aki az ember egyedüli Üdvözítője. Rendkívüli missziós küldetésé ben egyedüli módon mutatkozott meg ifjúság szeretete. Az Ifjúsági Világtalá lkozók összejöveteleit az a cél vezette, hogy hirdesse az új nemzedékeknek Krisztust és az ő evangéliumát, valamint az, hogy őket tegye jövőjük főszer eplőivé, hogy működjenek közre egy jobb világ építésében.
Mint egyet emes pásztornak a gondoskodása mutatkozott meg a Püspöki Szinódusok számos ülésének összehívásában, egyházmegyék alapításában és egyházi területek kör ülhatárolásában, a latin és a keleti egyházak Egyházi Törvénykönyvének kihi rdetésében, a Katolikus Egyház Katekizmusában, az enciklikáiban és az apost oli buzdításaiban. Azért, hogy Isten népében szorgalmazza a lelki élet inte nzívebbé tételét, meghirdette a Megváltás rendkívüli szentévét, a Mária-éve t, az Eucharisztia évét és a 2000-ik évi nagy Jubileumot.
Kiváló sod ró ereje volt, amelynek az isteni Gondviselésbe vetett bizalom volt az alap ja, ez hajtotta II. János Pált, aki két diktatúra tragikus tapasztalatait é lte át, 1981. május 13-án merénylet áldozata lett és az utolsó éveiben az e gyre előrehaladó betegség fizikai megpróbáltatásait kellett elszenvednie. S züntelenül a remény látóhatárait figyelte, arra hívta az embereket, hogy dö ntsék le az elválasztó falakat, törjék le a kétségbeesést, nyissanak szárny akat a lelki, az erkölcsi és az anyagi megújulás célja felé.
Hosszú
és termékeny földi tartózkodását 2005. április 2-án, szombaton fejezte be a
vatikáni Apostoli Palotában, Fehérvasárnap vigíliáján, amelyet ő az Isteni
Irgalmasság vasárnapjának nevezett. Temetésének ünnepét itt, a Szent Péter
téren, 2005. április 8-án tartották.
Az általa adott és beteljesítet
t tanúságtétel fogható jele volt annak a számos küldöttségnek a részvétele,
amelyek az egész világról érkeztek, férfiak és nők milliói, hívők és nem h
ívők, akik Isten emberszeretetének kétségtelen jelét ismerték fel benne.
p>
XVI. Benedek pápa 2011. május 1-én iktatta a boldogok sorába. Ferenc pápa 2014. április 27-én avatta szentté.
Forrás: Vatikáni Rádió
Szent II. János Pál pápának a pápasága kezdetén elmondott homíliájából (1978. október 22-én)
Péter e ljött Rómába! Mi vezérelte őt, és mi hozta el ebbe a városba, a Római Birod alom szívébe, ha nem az Úrtól kapott indítás iránti engedelmesség? Ez a gal ileai halász talán nem akart volna eljönni ide. Talán szívesebben maradt vo lna otthon, a Genezáret-tó partján, hajójával és hálói között. De az Úrtól vezetve, indításának engedelmeskedve, elérkezett idáig.
Egy ősi hagyomány sz
erint a Néró-üldözés idején Péter el akarta hagyni Rómát. De az Úr közbelép
ett: szembe jött vele. Péter ezzel a kérdéssel fordult hozzá: „Quo vadis, D
omine? Hová mégy, Uram?” Az Úr rögtön válaszolt neki: „Megyek Rómába, hogy
másodszor is megfeszítsenek.” Péter visszatért Rómába, és itt maradt egésze
n a saját keresztre feszítéséig.
A mi korunk arra szólít, arra ösztö
kél, arra kötelez, hogy az Úrra tekintsünk, és maga Krisztus legfőbb hatalm
ának misztériumában merüljünk el alázatos és áhítatos meditációban.
Ő, aki Szűz Máriától született – az ács Fia, ahogy vélekedtek róla, az élő
Isten Fia, amint Péter megvallotta –, azért jött, hogy valamennyiünket „pap
i királysággá” alakítsa.
A II. vatikáni zsinat emlékezetünkbe idézte
ennek a hatalomnak a misztériumát és azt a tényt, hogy Krisztus – a Pap, a
Próféta-Tanító, a Király – küldetése folytatódik az Egyházban. Mindenki, I
sten egész népe részese ennek a hármas küldetésnek. A múltban talán azért i
s tették a pápa fejére a „triregnumot”, a hármas koronát, hogy ezzel a szim
bólummal fejezzék ki, hogy Krisztus Egyházának egész hierarchikus rendje, e
gész „szent hatalma”, amelyet benne gyakorolnak, nem egyéb, mint szolgálat.
Olyan szolgálat, amelynek egyetlen célja van: hogy Isten egész népe részes
edjék Krisztusnak e hármas küldetésében, és mindig az Úr hatalma alatt mara
djon. Ez a hatalom nem ennek a világnak hatalmasságaiból veszi eredetét, ha
nem a mennyei Atyától s a kereszt és a feltámadás misztériumából.
Az
Úr feltétlen és mégis édes és szelíd hatalma megfelel az ember egész mélys
égének, legemelkedettebb értelmi, akarati, szívbeli törekvéseinek. Nem az e
rő nyelvén beszél, hanem a szeretetben és az igazságban fejezi ki magát. Péter új utóda a római székben ma izzó, alázatos, bizakodó imát mond:
„Ó, Krisztus! Add, hogy a te egyetlen hatalmad szolgája lehessek! Édes hata
lmad szolgája! Szolgája hatalmadnak, amely alkonyt nem ismer! Tedd, hogy sz
olga legyek, sőt szolgáidnak a szolgája!”
Fivéreim és nővéreim! Ne f
éljetek befogadni Krisztust és elfogadni az ő hatalmát!
Segítsétek a
pápát és mindazokat, akik Krisztust akarják szolgálni, és Krisztus hatalmá
val szolgálni az embert és az egész emberiséget!
Ne féljetek! Nyissá
tok meg, sőt tárjátok ki a kapukat Krisztusnak! Az ő üdvözítő hatalmának ny
issátok meg az államhatárokat, a gazdasági meg a politikai rendszereket, a
kultúra, a művelődés, a fejlődés hatalmas mezőit! Ne féljetek! Krisztus tud
ja, „mi lakik az emberben”. Egyedül ő tudja!
Manapság olyan gyakran
nem tudja az ember, mit hordoz magában, lelkének, szívének a mélyén. Így gy
akran bizonytalankodik e földön leélt életének értelméről. Kétely árasztja
el, amely átvált kétségbeesésbe. Hagyjátok tehát – alázattal és bizalommal
kérlek, könyörögve kérlek –, hagyjátok, hogy Krisztus beszéljen az emberhez
. Egyedül ő birtokolja az élet igéit, igen, az örök élet igéit.
Imádság
Istenü nk, gazdag az irgalmasságban, te arra hívtad Szent II. János Pál pápát, hog y egész Egyházadnak elöljárója legyen. Add, kérünk, hogy az ő tanításán nev elkedve bizalommal megnyissuk szívünket Krisztusnak, az ember egyetlen Megv áltójának üdvözítő kegyelmére.
DTSTAMP:20240328T155157 DTSTART;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111022 DTEND;TZID=Europe/Budapest;VALUE=DATE:20111023 SEQUENCE:0 RRULE:FREQ=YEARLY;COUNT=100;INTERVAL=1;BYYEARDAY=-71 TRANSP:OPAQUE END:VEVENT END:VCALENDAR