„Isten megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket.” (Jón 3,1-5.10)

A hangfelvétel letölthető innen.

Kezdő imádság

Urunk, Te, aki kívül vagy az időn, csak mosolyogsz, amikor látod, hogyan viaskodunk mi vele. Mindenkinek adtál elég időt, hogy jóságodat felismerje, és megtérésre vezesse. Minden idő a mienk, amit nekünk adtál: életünknek évei, napjai és órái.

Mennyei Atyánk, világosítsd meg értelmünket, hogy a tőled kapott időt nyugodtan és tisztán töltsük el, és mindig meghalljuk bűnbánatra szólító, jóságos szavadat. Nevelj és alakíts bennünket, hogy egész életünkben tiszta szívvel kedvedben járjunk, és így kiérdemeljük az örök élet jutalmát. Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Amikor az Isten választott népének tagjai vallási törvényt, erkölcsi szabályt sértettek meg, nyomban érezték, hogy helytelenül cselekedtek. A szégyenérzettel egyidejűleg viszont az is eszükbe jutott, hogy a mi Istenük „könyörülő és nagyirgalmú”. Gyermekkoruk óta azt tanítják nekik, hogy az évnek van egy napja, amikor a bűneik megbocsátást nyernek. Úgy tekintettek az Istenükre, mint aki nekik, a gyermekeinek mindig, mindent megbocsát. Kiváltságos helyzetük tudatában a szomszédos, sokszor velük szemben ellenséges pogány népekre viszont szörnyülködve és utálattal tekintettek. Nekik, mivel nem ismerik és nem szeretik az egyetlen irgalmas Istent,  a gonoszságaikért nem jár bocsánat. Nekik akkora a vétkük, hogy az megbocsáthatatlan. Feltehetően Kr.e. 300 körül fellép egy ismeretlen nevű próféta, aki egészen újat és váratlant mond Istenről. Határozottan állítja, hogy Ő nemcsak a saját népének hajlandó megbocsátani, hanem más népeknek is. Ő nemcsak Izrael Istene, hanem valamennyi nép könyörülő Istene is.

Isten Igéjének meghallgatása

 ¹Az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: ²„Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” ³Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. ⁴Jónás bement a városba, egynapi járásnyira, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” ⁵Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsik egyaránt zsákruhát öltöttek. 
¹⁰Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjaikról, megbánta a rosszat, amivel fenyegette őket, és nem tette meg.

A szöveg és környezete

A perzsa uralom idején élt szerző a tanító elbeszélésében Jónás próféta személyén keresztül a saját népének adott leckét. Az elbeszélő művészetben jártas szerző arra hívja meg a kortársait, hogy tegyék magukévá az igazságot: Izrael Istene a megbocsátás Istene, aki a bűnös megtérését akarja és nemcsak a megbocsátásra kész, hanem a büntetésről is hajlandó lemondani. A szerző az olvasói elé tárja az Isten által járt utat, és az ember megmenekülését jelentő utat. Egyértelművé válik, hogy egyedül az Isten szava jelenthet iránymutatást az ember számára.

Néhány gondolat

Jónás egy nagy kitérő után isteni parancsra végre tényleg útnak indul az asszír birodalom fővárosába, Ninivébe. Ez a mai Irakban a Tigris folyó bal partján található romterület, ami a virágkorát az asszír birodalom fővárosaként élte meg. Annak a birodalomnak volt a fővárosa, ami példátlan és tervszerű kegyetlenséggel kb. 400 évvel korábban meghódította egész Elő-Ázsiát. A próféta egy izraelita szemével néz szét a városban. Látja a fölényes világhatalom palotáit. Látja az istenek templomait, amik Izrael hite számára botrányt jelentenek. Ott áll a gonosz világban, ami szükségszerűen az Isten büntető ítéletét vonja magára. 

A mérete egyenesen fantasztikus: „három napba telt, míg az ember végigment rajta”. A háromnapi járás nagyjából 60-80 km-t jelentene. A régészeti kutatások alapján az egykori város átmérője 4-5 km lehetett. Az elbeszélő népies ábrázolási formát alkalmaz, amivel csupán ezt akarja mondani: Ninive a bűn nagy hatalmát és az Isten népével szemben éreztetett ellenséges viszony erejét szemlélteti.

Jónás a küldetése teljesítése közben megelégszik azzal, hogy egyetlen napi járásnyira megy be a városba. Aztán tömören, de velősen „negyven napot” ad még a városnak. Utána viszont a pusztulás következik. Ahogy annak idején a bűnös városokkal, Szodomával és Gomorrával is történt. A pogány népek erkölcsi vétségeit Isten nemcsak helyteleníti, hanem a városaikat kollektív büntetéssel fogja sújtani.

Jónásnak mindössze egyetlen rideg hangulatú mondat jön az ajkára. Pontosabban öt héber szó: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!” Az egy kézen megszámolható szavakkal a próféta nem árulja el, hogy ki a megbízója, meg azt sem, hogy mi a kiváltó oka az Isten ítéletének. Valójában egyáltalán nem szólít fel sem a megtérésre, sem a bűnbánatra, hanem várja az Isten biztosan bekövetkező büntetését.

A hányaveti módon előadott üzenet azonban futótűzként terjed a niniveiek között. A hatása óriási. A szavakat komolyan veszik, és haladéktalanul cselekszenek. A negyven napot mindenki felhasználja a megtérésre. Szakítanak eddigi gondolkodásmódjukkal és tetteikkel. A bűnbánat idejének a népies megfogalmazását jelzi a böjtölésük és a zsákvászonból készült ruhának a magukra öltése. Mindez a hitükről árulkodik.

A megtérés csodája után az Isten válasza következik, amit senki sem vár. Az Isten is meggondolja magát, amikor látja a megtérésüket: nem hajtja végre azt, amivel megfenyegette őket. Megindítja a szívét a város lakóinak a megtérése. Érzelmeket árul el magáról és kockázatot vállal. Mivel Isten Ő és nem ember, függetleníti magát a „szemet-szemért” széles körben elterjedt gondolkodásmódjától. Mivel az isteni pedagógia ezt teszi, ezért a város ismét naggyá válhat.  

Az egyetlen Isten nem a megmásíthatatlan, könyörtelen döntések Istene. Az irgalma mindig ott fejti ki a hatását, ahol az emberek őszinte bűnbánattal igényt tartanak erre.  

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

Az Isten személy szerint megtapasztalt türelmének és irgalmának örülni szoktunk. Hála tölti el a szívünket, ha megkönnyebbülten letehettük a bűneink terhét. A következő pillanatban azonban egyszer csak váratlanul akadályt emelünk az Isten mások felé irányuló jóindulata elé. Sokszor eszünkbe sem jut, hogy ha mi mindig újabb esélyt kapunk, akkor ez másoknak is jár. A másokkal szemben megnyilvánuló kíméletlen szigorúságunk oka sokszor az Istenbe vetett bizalmunk hiányosságaiban rejlik. Ha Isten a bűneink ellenére bízik bennünk, akkor nekünk is bíznunk kell másokban. 

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A megtérés lehetősége mindenki előtt nyitva áll. Bárki tarthat bűnbánatot. Soha nem lehet előre tudni azt a pillanatot, amikor a másik megdöbben, elgondolkodik, és késznek mutatkozik a megváltozásra. Ezt a pillanatot mások életében türelemmel kell várnunk. Az Isten üdvösséget ajándékozó szavát bárki, bármikor meghallhatja. Ez belőlünk soha nem válthat ki irigységet és elkeseredettséget, hanem mindig csak hálás csodálkozást és tiszta örömet.           

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

Állandóan az a veszély fenyeget bennünket, hogy csak magunk körül forgunk. Magunkat tartjuk a legfontosabbnak és a legértékesebbnek. Ahogy Jónás prófétának, úgy nekünk is meg kell tanulnunk, hogy rádöbbenjünk személy szerint is az Istentől kapott küldetésünkre. Azért választott ki magának Isten bennünket, hogy személy szerint általunk is eljusson másokhoz a jóságáról szóló üzenet. Ehhez késznek kell mutatkoznunk ismételten a megtérésre. Az eddigi hibás szemléletünk képes a változásra, ha félelmet nem ismerve, rendíthetetlenül tanúskodunk az irgalmas és szerető Istenről, és ezt a szeretet tetteivel bizonyítjuk is.   

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Áldott legyen Istenünk, aki azt akarja, hogy az emberek új teremtménnyé legyenek; szűnjék meg, ami régi, és minden újjá legyen. Ezért forduljunk hozzá élő reménységgel: Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Engedd, hogy levessük a régi embert cselekedeteivel együtt, és magunkra öltsük az új embert: Fiadat, Krisztust!
- Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Add, hogy őszinte megtéréssel egyre méltóbbak legyünk barátságodra!
- Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Ajándékozz meg minket irgalmas szereteteddel és bocsásd meg bűneinket!
- Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Adj nekünk is irgalmas szívet és jóindulatot, hogy türelmesek legyünk mindenkihez!
- Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Add, hogy minden bűnbánó elnyerje bűnei bocsánatát, és részesüljön a megváltás kegyelmeiben!
- Urunk, Szentlelked által újíts meg minket!

Urunk, Istenünk, tekintsd jóságosan néped buzgóságát. Add, hogy testi önmegtagadásaink és jó cselekedeteink gyümölcseként lélekben újjászülessünk. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké. Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2016. április 16.: 

„Az Úr nem volt a földrengésben …, az Úr nem volt a tűzben.” (1Kir 19,9a.11-13a)

A korábbi Lectio Divina felvételek és az idei program megtekinthetők itt: Lectio Divina