Győri Szent Imre Plébánia
9024 Győr, Szent Imre út 35.
(96) 424 443
gyoriszentimre.iroda@gmail.com

 

Honlapunk megújult!

Kedves Olvasóink!

A győri Szent Imre Plébánia honlapja megújult.

Ez a honlap átmenetileg archívumként még elérhető marad, de a továbbiakban nem frissül.

A régi honlap híreit a menüből éri el.

A győri Szent Imre Plébánia új honlapja a következő címen érhető el, így amennyiben a kedvencek/könyvjelzők közé mentette el oldalunkat, az is érdemes frissíteni:

↓↓↓  Kattintson ide! ↓↓↓

GYŐRI SZENT IMRE PLÉBÁNIA

Lectio Divina - 2015.04.25.

„Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat.” (1Kir 3,5.7-12)

Szentlélek hívó imádság

Szentlélek Isten!
Ajándékozd nekünk a bölcsesség lelkét, hogy meg tudjuk különböztetni az ideigleneset és mulandót a fontostól és maradandótól, és ez utóbbit válasszuk. Ajándékozd nekünk a jótanács lelkét, hogy érezzük, mi a jogos, és helyes döntéseket hozzunk. Ajándékozd nekünk a jámborság lelkét, hogy mindenekelőtt Istent keressük, és Őt mindenekfölött szeressük. Ajándékozd nekünk az Istenfélelem lelkét, hogy tiszteljük Isten nevét, és teljesítsük akaratát. Ámen.

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

A történelmi tragédiák bekövetkezése utáni években és évtizedekben az érintettek rendszerint a megrendítő eseményhez vezető történések felkutatásával vannak elfoglalva. Hosszasan sorolják és elemzik a végzetes eseményhez vezető okokat. Rámutatnak azokra a személyekre, akik felelősek voltak a hibás döntések meghozataláért. Az elmélyült gondolkodás utólag mindig kideríti, hogy nem egyszerűen elvakult hatalmak és gátlástalan erők jelentek meg a történelem színpadán, hanem minden esetben emberek idézték elő a tragédiákat. Olyan emberek, akik felkészületlenek voltak a helyzet kezelésére, a kritikus történelmi pillanatban rosszul döntöttek. Egy névtelen szerző, aki feltehetően a babiloni fogság idején a vallási megújulás előmozdításán munkálkodott, az írásával rámutatott: a jó döntések megfelelő időben való meghozatalára van lehetőség. Ha éber szíve van az embernek, akkor mindig meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Ezt Salamon király példáján keresztül szeretné bemutatni, aki bölcs és értő szívet kapott ajándékba Istentől.  

Isten Igéjének meghallgatása

5Gibeonban megjelent az Úr Salamonnak, éjszaka, álmában. Így szólt az Isten: "Kérj, mit adjak neked!" 
7„Igen, Uram és Istenem, királlyá tetted szolgádat atyám helyett. De hát fiatal ember vagyok, nem tudom, miként kell uralkodni. 8Ráadásul kiválasztott néped élén áll szolgád, egy nagy nép élén, amely akkora, hogy se szeri, se száma. 9Adj hát szolgádnak éber szívet, hogy meg tudja különböztetni a jót meg a rosszat. Mert hisz ki tudná másképp kormányozni ezt a te népes népedet?" 10Tetszett az Úrnak, hogy Salamon ilyen kéréssel fordult hozzá. 11Ezért így szólt hozzá az Úr: "Mivel épp ezzel a kéréssel fordultál hozzám, nem hosszú életet vagy gazdagságot kértél magadnak, nem is ellenséged életét kérted, hanem bölcsességért könyörögtél, hogy szem előtt tartsd az igazságot, 12lásd, megadom neked, amit kértél. Bölcs és értő szívet adok neked, amilyen nem volt előtted, s nem lesz utánad sem.”

A szöveg és környezete

A Királyok első könyvét ránk hagyó szerző egy régi, Salamon korából származó elbeszélést hagyott ránk, amit a céljainak megfelelően kiegészített és új irányokkal is ellátott. Az ősi izraeli hagyomány szerint egy uralkodónak szüksége van arra, hogy az Isten a királyságát valamilyen jellel igazolja. A gibeoni szentély hagyományából eredő régi elbeszélés elmondja, hogy az új király, Salamon álmában egy ilyen jelet, egy kinyilatkoztatást kap Istentől. Miközben a több száz évvel később élt szerző visszatekint az Isten választott népének hosszú történelmére, azt is egyértelművé teszi, hogy ez a nép nehezen kezelhető nép. Ennek a kormányzása meghaladja egy király emberi képességeit. Ezért kér nála Salamon ennek a népnek a vezetéséhez „bölcsességet”, amit meg is kap Istentől.  

Néhány gondolat

A Jeruzsálemtől kb. 9 km-re északnyugatra levő város, Gibeon mellett található az a magaslat, ahol a korábbi időkben egy ősi kánaáni szentély volt. Ezt a fontos helyet az izraeliták a saját Istenük szentélyének tartották. Hogy a király elmegy ebbe a szentélybe, ezzel az ősatyák nyomába lép. Ugyanakkor egy ősi kánaáni szokást is gyakorol: a szentélyben áldozatot mutat be, és a szent helyen jelen levő istenség valamilyen módon megnyilvánul a számára.

Az ókori keleti ember számára az álom lehetőséget teremt arra, hogy belépjen a természetfeletti és megismerhetetlennek tekintett világba. Álom közben szólítja fel Isten az új uralkodót, hogy bármit kérhet tőle. Erre a bátor kérésre bíztatnak az ún. királyi zsoltárok is.  Ezekben az áll: ha a király egy kérést kimond, Isten azt teljesíti.

  Salamon a kérését az ismert mondatban nyilvánítja ki: „Adj hát szolgádnak éber szívet.” Az ószövetségi értelmezés szerint a szívből, a személy közepéből jönnek a helyes döntések. Hogy mit kérhetne egyébként a király, az Isten maga mondja ki: hosszú életet, gazdagságot, ellenségeinek a halálát. Salamon ezek közül egyet sem kért.

Az „éber szív” többet jelent az őszinteségnél és a becsületességnél. Ez a szív figyel arra a belső sugallatra, ami az Istentől származik. A király kérése egészen arra irányul, hogy a kormányzása hozzáértő legyen. Bíróként igazságos ítéleteket kell hoznia. Méltányos döntéseket kell hoznia az élet minden területén.  Ez egy másokat meghalló, figyelmes, a tartózkodásában is egészen nyitott és tevékenyen odafigyelő szívet jelent.

Salamonnak, az ifjú királynak a száműzetés korában élő szerkesztő sajátos szavakat ad az ajkára: „fiatalember vagyok”, „kisfiú vagyok” még az uralkodáshoz. A nagy nép kormányzásának a sokrétű feladatát látva beismeri a király, hogy a felelős vezetéshez még nem nőtt fel. És persze az Isten színe előtt tudatosan jelentéktelenebbnek is mutatja magát.     

Istennek tetszik ez a belátásra irányuló önzetlen kérés, ami nem a személyes előnyöket, a hosszú életet, a gazdagságot és az ellenségei halálát állítja a középpontba.  Ezért hallgatja meg a kérését: „Olyan bölcs és értő szívet” ad majd neki, „amilyen nem volt előtte, s nem lesz utána sem.” Ez a szív mindig képes a jónak a rossztól való megkülönböztetésére. Ez mindig külön tudja választani a mások számára hasznosat a mások számára károstól.          

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

A szív a Bibliában soha nem az érzések és az érzelmek jelképes helye, hanem mindig az értelem és akarat központja. Ez az éber szív elsősorban az Istenre figyel és képes azonosulni az akaratával. Ugyanakkor előzékenyen figyel az embertársaira is, azok szükségleteire és kívánságaira. Felelősnek érzi magát értük. Ha megvan ez a kettős érzékenység, akkor különösebb nehézséget nem okoz a jónak a rossztól való megkülönböztetése. Ha nem fejlődik ki valakiben az éber szív, akkor hiányozni fog a bölcsesség és a belátás. Ha ezek nincsenek meg, akkor megszűnik a másokkal való közösségvállalás, akkor megszűnik a közjó iránti érzék. Ekkor az ember szíve saját magával van elfoglalva, ekkor senki másra nem tud odafigyelni.

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

Az éber szív a szülők számára azt a képességet jelenti, hogy a gyermekeiket meg tudják hallgatni és meg tudják őket győzni. Kerülik a tekintélyelven alapuló, látszólag egyszerűbbnek tűnő elvárások és tiltások hangoztatását. Éber szívre van szükségük a nevelőknek is, hogy a rájuk bízott gyermekek és fiatalok magatartása mögött meglássák, hogy miért viselkednek így.  Éber szívre van szükségük a házastársnak, hogy a szavak és a mozdulatok mögött észrevegyék az örömöket és a gondokat is. Az éber szívű ember mindig azt keresi, amire a másiknak tényleg szüksége van. Ilyen emberekre talán soha nem volt akkora szükség, mint éppen a napjainkban.         

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A mesékben rendszerint három kívánsága lehet az embernek. És a mese szereplője természetesen el is várja, hogy valamennyi teljesedjék is. Ezek oly gyakran meggondolatlan kívánságoknak tűnnek. Ezek a történetek néha azt is felkínálják, hogy valakinek lehet egy utolsó kívánsága, amivel az összes többit visszavonhatja. Gyakran mi is hasonlítunk a mesebeli szereplőkhöz: gazdagságot, egészséget, hosszú életet kívánunk magunknak. Talán eszünkbe sem jut, hogy az életben nem ezek a legfontosabb értékek. Az Istentől eredő bölcsesség birtokában, rábízva magunkat az oltalmára, biztonságosabb, hosszabb és nyugodtabb életünk lehetne. Józan ésszel, kellő mérlegeléssel és megfontolással, sokkal többet érhetnénk el, mint a rideg, hideg, önző, haszonleső értelemmel.         

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Kedves testvéreim, ujjongva köszöntsük Istenünket, aki atyai örömmel adja jótéteményeit népének. Kérjük őt buzgó lélekkel: Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Add az államok vezetőinek az igazságosság és a béke lelkületét, hogy az emberi közösségekben egyetértésben élhessünk!
Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Adj világos látást és bátor szívet a hithirdetőknek, és rendelj melléjük mindenütt segítőtársakat!
Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Add nekünk örök Bölcsességedet, hogy velünk legyen és általunk munkálkodjék!
Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Önts szívünkbe igyekezetet, hogy neked szolgáljunk, és gondolatainkkal, tetteinkkel téged magasztaljunk!
Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Gyújts világosságot utunkon szent igéd által, hogy igazságot cselekedve mindinkább eggyé legyünk veled a szeretet által!
Urunk, add bőségesen kegyelmedet és békédet!

Istenünk, te Igéd világosságával messze űzöd tőlünk a tudatlanság sötétségét. Növeld szívünkben a tőled kapott hit erényét, hogy semmiféle kísértés ne olthassa ki a tüzet, amelyet kegyelmed gyújtott lángra. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten, mindörökkön örökké.

Ámen.

A legközelebbi Lectio divina időpontja: 2015. május 23.

„Nézz föl az égre, és számold meg a csillagokat, … ilyen lesz a nemzetséged.”

(Ter 15,5-12.17-18)