Nyolcadik alkalommal vehettünk részt Isten kegyelméből az ifjúsági találkozón november 8-án csaknem 100 fiatallal a Szent Imre templomban. Nem is gondoltuk volna 7 évvel ezelőtt, amikor Pozsgai Ági néni hitoktatóval megálmodtuk a Győri Ifjúsági Találkozót, hogy hagyományt fogunk teremteni plébániánkon. A Győri Ifjúsági Találkozó sokak számára fogalom lett mára, hiszen ezekre a találkozókra egyre többen csatlakoznak olyan lelkes fiatalok, akik nemcsak egy szép napra, hanem hosszú időre, vagy talán végleg otthonra és közösségre leltek nálunk. Minden közösen átélt program akkor kerek és egész, amikor nemcsak a megélt élményeinket osztjuk meg egymással és a világgal, hanem megköszönjük mindazoknak a lelkesedését, szeretetét is, akik munkája nélkül aligha létrejöhet egy olyan együttlét, mint a Krakkói Ifjúsági Világtalálkozót előkészítő VIII. Győri Ifjúsági Találkozó.

A szombati nap mögött kétségkívül sokak közös munkája húzódott meg, amiért ezúttal ismételten is köszönetet mondok mindenkinek. Az Ifjúsági Találkozó lelki mélységgel átitatott hátterét azonban elsősorban Pozsgai Ági néni hitoktatónk biztosította. Sokan gondolják, de talán nem mindenki tudja, hogy az imádságok megírása, a pontosan megszerkesztett program, az Ági Nénitől megszokott precizitással az utolsó részletekig megtervezett és kidolgozott háttéranyag, valamint a több hónapnyi fáradságot nem kímélő, iskolai szünidőt is feláldozó munka mind-mind az Ő szeretetének jele, és a találkozó minden perce az Ő keze munkáját dicséri. Éppen ezért Ő, aki legelőször tette magáévá Ferenc pápa üzenetét: „Kedves Fiatalok! Krisztus számít Rátok! Legyetek az Ő barátai…!”az egyik leghitelesebb résztvevője volt a szombati napnak, amiért ezúttal külön köszönetet mondok Neki az egész Szent Imre Plébánia közössége nevében. Nélküle, sok más szép eddigi programunkhoz hasonlóan, aligha lehetett volna ennyire teljes, kerek és lelkileg mély a szombati napunk. Sokak köszönetét tolmácsolva: 

Tamás atya

Kellemes meleg, süti- és teaillat. Ismét Ifjúsági Találkozó van, immár nyolcadszor plébániánk szervezésében. Délelőtt nagyjából 100-an jöttünk össze, ennyien hallgattuk Benkó Attila atya előadását, aki saját élettörténetén keresztül mutatta meg, hogy tud Jézus bárkit – még minket is  - magával ragadni.

Az előadást kiscsoportos munka követte, én magam csak a látványosabb részébe kóstoltam bele. A feladatok között szerepelt az is, hogy a csoporttagoknak le kellett írniuk, mi az, ami eltávolítja őket Krisztustól. Ezeket lufikra kötötték, majd az összes lufit összekötve „Jézus, a tiéd minden!” felkiáltással szabadon engedték a körforgalom közepében. Örömmel néztünk a távolodó gyarlóságaink után, mígnem az első tölgyfa foglyul nem ejtette a lufikat.

A második felvonásnak is nagy lelkesedéssel láttunk neki: röviddel 2 óra után megérkezett Szombathelyről az Ifjúsági Világtalálkozó keresztje és Mária-ikonja. Negyed órás elmélkedéssel, imádsággal fogadtuk, majd Attila atya ragadta ismét magához a szót, és az imádság fontosságáról beszélt nekünk.

A csoportmunkák alatt előkerültek a kis csomagokból a kávétól elkezdve a levélbontóig a legkülönfélébb tárgyak, a tagoknak feladatuk volt megmagyarázni, miért jelképezhetik ezek Jézus csoportjának tagját. Illetve a délután folyamán figyelemfelhívó plakátok is születtek, hiszen ezer okunk van Krisztus követésére, látható ezekből is: érdemes kereszténynek lenni. A délutánba egy gyönyörű bűnbánati liturgia is belefért, az énekek alatt pedig a szentélylépcső és a kereszt környéke megtelt életünket jelképező gyertyákkal, mindegyikre ráírva lelkes válaszunk Istennek: Itt vagyok.

A szentmisét dr. Pápai Lajos püspök atya mutatta be, beszédében bátorítva a fiatalokat: merjünk elköteleződni Krisztus mellett egy hivatásban.

A misét gyertyás körmenet követte a kereszttel és az ikonnal a lakótelepen, taizéi énekek kíséretében. Csodálatos volt látni a sok embert, akik ezzel mind tanúságot tettek Jézusról… a sor eleje már befordult a sarkon, de még mindig nem láttam a menet végét. Lehetőségem nyílt, hogy én is vigyem a keresztet, azt a keresztet, amivel már találkoztam Madridban, láttam, ahogy vitték a keresztúton volt szenvedélybetegek, menekültek… ugyanazon kereszt alatt álltam én is. Ezúttal nem csak lélekben, valóságban is. Csak kicsit éreztem a súlyát. Egyrészt, mert nem sikerült magasra nőnöm, s alig értem fel, másrészt mert inkább engem vitt a kereszt, mint én azt.

Ez a nap mindnyájunk számára nagy élmény volt, s remélem, sokunk életében gyakorlatban is lesz folytatása, hogy mi is elmondhassuk Szent Pállal: Krisztus magával ragadott engem.

Bogdán Réka

Idén negyedszer vehettem részt a Győri Katolikus Ifjúsági Találkozón a Szent Imre templomban. Minden évben kikapcsolódást, lelki töltést ad nekem ez a nap, amelyet velem egykorú fiatalokkal tölthetek el közösen imádkozva és énekelve az Úr színe előtt.  Ez az esemény alkalom arra is, hogy találkozzak rég nem látott ismerősökkel, barátokkal. Előadónk, Benkó Attila atya élettörténete megerősített abban, hogy mindig fel lehet állni és a jó Isten segítségével túl lehet jutni a nehéz időszakon.  A kiscsoportos beszélgetések mindig jó alkalmak a személyes megnyilatkozásra, véleménynyilvánításra. A sok játékos, de elgondolkodtató és lelki tartalommal bíró feladat igazi csapatmunkát igényelt az idei évben is, de közös erővel megbirkóztunk a feladattal. Hatalmas élmény volt, mikor a szentmise után körmenetben vihettük az Ifjúsági Világtalálkozók zarándokkeresztjét, amely már több országban is megfordult. A hívek gyertyás menete, ahogy énekkel és imával kísérték a keresztet megható és megindító látványt nyújtott. Egy csodás nap méltó befejezése. Köszönet a szervezőknek, Balázs Tamás atyának és mindenkinek, aki hozzájárult az idei találkozó létrejöttéhez! Jövőre találkozunk!

Sallai Regina