Nyomtatás

Lectio Divina - 2013.11.16.

„Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,21-43)

 

 

Szentlélek hívó imádság

Jöjj, Szentlélek Isten, tudomány Lelke, és add, hogy mi a mulandó javakkal soha másképp, mint egyedül a te dicsőségedre és a mi lelkünk üdvének előmozdítására éljünk, hogy azáltal az örök élet örömeinek részesei legyünk. Ó, isteni Lélek, add meg nekünk a valódi és szent tudományt, hogy ez hassa át minden gondolatunkat, szavunkat és cselekedetünket. 

Lectio (Amit Isten Igéje mond)

Amikor Márk nekilátott evangéliuma írásának, célul tűzte maga elé, hogy Jézust az Isten Fiaként mutatja be olvasóinak. A Jézusról szóló összegyűjtött történeteivel az Isten Fiának titkát akarta körüljárni. Ezek segítségével egészen tudatosan teszi fel a kérdést: Ki ez a Jézus valójában? A kérdésre sokoldalú képet akar készíteni az elsőként megírt evangéliumával. Írása legnagyobb csodájának az elbeszélésével drámaivá fokozza a kérdésfeltevést: Jézusnak a természet erőinek legyőzésén kívül, a betegségek meggyógyításán kívül talán még a halál felett is van hatalma? Jairus halott lánya Jézus által való feltámasztásának elbeszélésével világossá teszi, hogy az Isten életadó hatalmával a Fia is rendelkezik. Márk miközben bemutatja ennek a hatalomnak az átütő erejű megnyilvánulását, egyidejűleg a hit válaszát is evangéliuma hallgatóinak ajkára adja.

 

Isten Igéjének meghallgatása.

21Amikor Jézus a bárkával ismét átért a túlsó partra, a tó partján nagy tömeg sereglett köré.22Ekkor jött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta, lába elé borult,23és igen kérte: "Halálán van a lányom. Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen."24El is ment vele. Nagy tömeg kísérte, ott tolongtak körülötte.25Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett,26és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota.27Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját.28Így gondolkodott magában: "Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok."29Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult.30Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: "Ki érintette meg a ruhámat?"31Tanítványai ezt válaszolták: "Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?"32De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az.33Az asszony félve, remegve - mert hisz tudta, hogy mi történt vele - előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent.34Ő megnyugtatta: "Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!"35Még beszélt, amikor a zsinagóga elöljárójának házából jöttek és közölték: "Meghalt a lányod. Minek fárasztanád tovább a Mestert?"36A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: "Ne félj, csak higgy!" 37Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek nem engedte meg, hogy vele menjen. 38Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy sírást-rívást, sok siratót, jajgatót találtak ott. 39Bement, s így szólt hozzájuk: "Mit lármáztok itt, mit sírtok? A kislány nem halt meg, csak alszik." 40Erre kinevették. Ő azonban mindenkit kiküldött, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement abba a helyiségbe, ahol a kislány feküdt. 41Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: "Talita kum", ami annyit jelent: "Kislány, parancsolom, kelj föl!" 42A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek. 43De ő szigorúan meghagyta nekik, hogy senki se tudjon a dologról, aztán még figyelmeztette őket, hogy azonnal adjanak a kislánynak enni. 

A szöveg és környezete

Márk ebben a szakaszban két eredetileg külön továbbadott, Jézus működéséről szóló elbeszélést szőtt össze egymással: a Jairusról szóló történetbe beiktatta a vérző asszony meggyógyulásáról szóló beszámolót. Ezzel rendkívül ügyesen fokozta az események további alakulására irányuló feszültséget. A szakasz felépítése a márki szerkesztésművészet példája. A két jelenet megmutatja, hogy ki az ember és ki Jézus. Miközben a két elbeszélés megmutatja a szenvedő embert, ugyanakkor Jézust gyógyító és megmentő Istenként mutatja be. Ezekkel a Krisztusról szóló történetekkel a remény mozgástereit nyitja meg a közössége tagjai számára. Ízelítőt ad az Isten országának a valóságából; megvilágítja, és kézzel foghatóvá teszi az örömhírt. 

- Néhány gondolat

A zsinagóga elöljárója, Jairus felel a zsinagóga épületéért és a zsinagógában tartott istentisztelet megfelelő lefolyásáért. Olyan ember, akit a zsinagóga közössége választott meg. A Jézus előtti leborulása a mélységes tiszteletének és alázatának a jele. A lánya meggyógyítására irányuló kérése több egy szokványos kérésnél: ismeri és elismeri Jézus teljhatalmát. Egyedül csak tőle vár már segítséget: „Gyere el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen”.

A vérfolyásos asszony is bizalommal teljesen keresi Jézusnál a segítséget. A betegségének tizenkét éves időtartama, az orvosi kezelés hatástalansága, de mindenekelőtt magának a betegségének a természete, talán a sokáig fennmaradó menstruációs zavara egy zsidó nő számára tartós kultikus tisztátalanságot jelentett. Ezek a tények világosan rámutatnak a testi és bizonyára a lelki szenvedéseinek a nagyságára is. Félénken, hátulról furakodik oda Jézushoz, és csak a ruházatát érinti meg. Jézus viszont találkozni akar az asszonnyal, hogy hozzásegítse az igazi erőforrással, az élő Istennel való találkozáshoz. A „leányom” megszólítással Jézus megerősíti az asszony Istennel való közösségét. Nem Jézus ruházatának a mágikus megérintése volt a döntő, hanem az asszony arra irányuló bizalma, hogy Jézus segíteni tud neki. Hogy miért „fél és remeg”? Mert az Isten hatalmának a megnyilvánulása ezt váltja ki az emberekből. Az Isten erejével való találkozás nem marad hatástalan.

Közben hírnökök jelentik az apának lánya halálát, és tanácsolják neki, hogy Jézust ne zaklassa tovább. De Jézus ezt mondja az apának: „Ne félj, csak higgy!” A kinyilatkoztatási jelenetek fontos szavai ezek: Ne félj! Amikor ez elhangzik, akkor az Isten munkálkodik akár Jézus fogantatásánál, akár Jézus feltámasztásánál; most is ez történik. A hit elengedhetetlen feltétel, hogy megtörténhessen a lány feltámasztása. Amikor a jelenlévők Jézust a szavai miatt kinevetik, akkor ez a hitetlenségüknek a kifejezése; nem ismerik fel, és nem ismerik el Jézust az Isten Fiaként.

Jézus elutasítja a halál leküzdhetetlenségét, elküldi a zsidó halotti szertartásrend alapján jelen lévő siratóasszonyokat, és bemegy abba a helyiségbe, ahol a halott gyermek fekszik. Jézus megfogja a lány kezét, és a szavai hozzák létre a csodát: Talita kum. Mivel az arám beszéd a görögül beszélők számára varázsigeként hangozhatott, a lehetséges félreértést a fordítás azonnal megszünteti: Kislány, mondom neked, kelj föl!” Jézus éppen úgy, ahogy maga az Isten életre keltő, teremtő szavakat mond. Jézus az élet bőségét ajándékozta neki: „rögtön fölkelt és elkezdett járkálni”.

Márk rendkívül fontosnak tartja e legnagyobb csodának az apostoli bizonyítását három koronatanú által; ők vannak jelen a megdicsőülés hegyén és az Olajfák-hegyén is. Ők tanúsítják, hogy Jézus soha nem látott teljhatalommal halottakat kelt életre.

A befejező hallgatási parancs azt akarja előre jelezni, hogy a halál hatalma véglegesen meg fog törni.  Az Isten kinyilatkozatása a hívő ember számára majd csak Jézus kereszthalála és a húsvét hajnalán való feltámadása után lesz teljessé. Csak Jézus feltámadása után lesz világossá, hogy ki volt Jézus és mit akart.  

Meditatio (Isten Igéje hozzám érkezik. Amit Isten Igéje nekünk mond)

A vérfolyásos asszony olyan valaki, akinek az életereje értelmetlenül és eredménytelenül elfolyik. Ahogy sok más asszony a mi korunkban, ő is abban látja az élete értelmét, hogy másokért minden erejét kiadja magából. Mindig csak adni akar, és figyelmen kívül hagyja, hogy neki magának is meg kell kapnia azt, amire szüksége van. Csak amikor egészen elfogy az életereje, és Jézussal találkozik, akkor jön meg a bátorsága arra, hogy saját magáról is gondoskodjék. Életének ezen a pontján még arra a merészségre is eljut, hogy Jézus közelébe furakodik, és megérinti őt. Ez adjon bátorságot nekünk is, hogy elfogadjuk magunkat, és törekedjünk mindannak az elérése, amire az élet kiteljesedéséhez szükségünk van. 

Contemplatio (Elmélkedés. Amit Istentől ajándékba kaptunk, és a szívünkben hordunk)

A tizenkét éves lány már azelőtt elveszít mindent, mielőtt az élete felnőttként egyáltalán elkezdődhetett volna. A kicsi és alárendelt lány nem léphetett át a maga erejéből abba a másik, a felnőtt korba.  Jézus a halottsiratók jelenléte és jajgatása ellenére képesnek tartja arra, hogy a saját életét élhesse. Megfogja a kezét, és felkelhet, és a saját lábára állhat. A nővé válás, a női lét kibontakozása az Isten teremtő, életfakasztó akarata. Hogy a másik ember élővé, fejlődőképessé váljon, ahhoz részünkről sokszor csak egy jó szó, egy bíztató tekintet szükséges.    

Collatio (A jelenlévők gondolatainak megosztása valamint gyakorlati teendőink. Amit Isten Igéje általunk üzen másoknak.)

A Jézus ajkára adott rejtélyes szavak, „nem halt meg, csak alszik”, arról szólnak, hogy Jézus úgy tud életre kelteni valakit, ahogy felébresztik az alvót az alvás állapotából. Ezek a szavak nyilvánvalóan a halál keresztény szemléletét közvetítik. Jézus Krisztus feltámadása óta erős hittel valljuk, hogy a Feltámadott életre kelt és az örök életre vezet minket. A zsoltáros bizalommal imádkozta a következő szavakat: „Ha megbotlik is, nem esik el, mert az Úr megfogja kezét.” (37,24). Az Isten megmentő keze bármikor kész arra, hogy a szolgaságból a szabadságra, a halálból az életre vezessen minket is.

Oratio (Imádság. Amit Istennek válaszolunk Isten Igéjével a kezünkben)

Ujjongjunk Krisztusban, akit az Atya reményünk alapjává és feltámadásunk szerzőjévé tett. Kérjük hangos szóval: Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Adj gyógyulást és erőt a betegeknek, és szabadítsd meg őket minden szenvedésüktől!
Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Ne engedd, hogy híveid késedelmesek legyenek a hitre, hanem add, hogy megvalljanak téged, aki legyőzted a halált!
Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Emeld fel erőddel a lesújtottakat, és engedd, hogy mi is testvéri gondoskodással vigasztaljuk őket!
Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Érezzék meg irgalmadat a betegek, az elfáradtak és a haldoklók, hogy jóságodból mindnyájan erőt merítsenek!
Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Add, hogy a te dicsőségedben támadjanak fel a megholtak, és örökre élvezzék szeretetedet!
Dicsőség Király, hallgass meg minket!

Istenünk, te Krisztus feltámadásával visszaszerezted nekünk az örök életet. Add népednek, hogy erős hittel, teljes reménységgel és kételkedés nélkül várjuk mindannak megvalósulását, aminek beteljesülését megígérted. A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által, aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön-örökké. Ámen.