Idén 36 karitász önkéntes vehette át a Caritas Hungarica Díjat október 5-én a Magyar Szentek Templomában. A segélyszervezet által alapított elismerést azok a plébániai önkéntes karitászmunkatársak kapják, akik a legtöbbet tették a rászorultakért - írta vasárnap a Magyar Kurír. Az idei díjazottak között volt templomunk ministránsa, Horváth Glória is, vele beszélgettünk a díjátadás apropóján.

Kedves Glória! Hadd kezdjem azzal, hogy ezúton is gratuláljak szombaton átvett kitüntetésedhez, a Caritas Hungarica díjhoz! Tudjuk Rólad, hogy évek óta aktívan részt veszel önkéntes munkákban, szervezed a 72 óra kompromisszum nélkül programjait, s láttunk Téged júniusban az árvízi védekezésben is. Hogyan és mikor kerülték kapcsolatba a Karitásszal?

Köszönöm szépen a gratulációt! Ha jól emlékszem nagyjából 2 évvel ezelőtt kerültem kapcsolatba a Karitásszal, amikor Tóth András atya, mint ifjúsági referens és karitászigazgató rám bízta a 72 óra kompromisszum nélkül elnevezésű országos önkéntes programnak a győri koordinálását. Ez a felkérés akkor nagyon váratlanul ért, de mivel ennek a projektnek köszönhetem, hogy végül a szociális munkát választottam hivatásomnak, úgy gondoltam, hogy elvállalom ezt a feladatot. Örömmel számolhatok be róla, hogy e projekt keretében október 10-13. között városunkban kb. 350 fiatal fog önkéntes tevékenységet végezni.

Milyen tevékenységekkel és milyen rendszerességgel kapcsolódsz be a Karitász munkájába?

Amikor kérik a segítségemet, megpróbálom úgy rendezni az ügyes-bajos dolgaimat, hogy tudjanak rám számítani minden esetben. Legutóbb Budapesten a Katolikus Társadalmi Napokon, majd egy héttel később Győrben, az Egyházmegyei Családi Napon játszóházat tartottunk kisgyerekeknek, valamint párkapcsolati kérdőíveket osztottunk jegyes- és házaspároknak. Emellett említhetném az árvízi védekezést, a Szeretet Napokat, vagy a már hagyományossá vált adventi élelmiszergyűjtő akciónkat is.

Ha valaki önkéntes munkát vállal egy szeretetszolgálatnál, azt nyilván nem a rivaldafény kedvéért teszi, de nyilván jól esik, ha azt megköszönik. Kikkel vetted át ezt a elismerést, s mennyire volt módod megismerkedni a többi kitüntetettel?

Ez így van, mikor Pappné Szerencsi Marietta – a győri karitász munkatársa – felhívott és mondta, hogy én leszek az egyik kitüntetett, hirtelen szóhoz sem jutottam a meglepetéstől, mivel ezt a díjat nálam idősebb emberek, a 20-30 éves karitászban végzett kitartó munkájukért vehetik át. A Győri Egyházmegyéből a másik két díjazott Halász Károlyné a szabadhegyi plébániáról, és Dr. Somogyi Tivadarné a belvárosi plébániáról voltak, akik mind ketten már több mint 20 éve segítik a rászorulókat Győrben. A közös ebéd alkalmával sikerült megismerkednünk egymással és biztos vagyok benne, hogy még sok-sok karitász rendezvényen fogunk együtt munkálkodni.

Mesélnél egy kicsit az ünnepségről? Mi fogott meg leginkább ezen a jeles alkalmon?

Az ünnepségre 2013. október 5-én került sor Budapesten a Magyar Szentek templomában. Az ünnepi Szentmisét Spányi Antal püspök mutatta be. Ezután került sor a díjak átvételére, amit egyházmegyénként osztottak ki. Az oklevél és az arany kitűző átadása előtt minden díjazottról felolvastak néhány mondatot, hogy miért is érdemelte meg ezt a kitüntetést. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy amíg fenn álltam oltárnál, lentről Mádl Dalma asszony biztatólag mosolygott rám. Az ünnepi ceremóniát közös fotózás, majd ebéd követte, ahol lehetőség nyílt a kötetlen beszélgetésre. Nagyon sokan – teljesen ismeretlenül -  jöttek oda hozzám és gratuláltak az elismeréshez, valamint örömüket fejezték ki, hogy végre a fiatalabb korosztályból is valaki a díjazottak közé került.

Ha valaki fellelkesült ezt a beszélgetést olvasva, merre indulhat el, hogyan találhatja meg, hogy maga milyen módon tudna bekapcsolódni a Karitász tevékenységébe?

Talán a legegyszerűbb módja, ha felkeresi a Katolikus Karitász hivatalos oldalát, a www.karitasz.hu-t, ahol mindig friss információkat talál az éppen aktuális projektekről. Emellett az is egy járható út, ha az egyházmegyei rendezvényeken felkeresi a karitász sátrat, ahol személyesen tudunk információt szolgáltatni. Az biztos, hogy a segítség mindig és minden formában elkél, úgyhogy ha valakinek van kedve és egy kis szabadideje nyugodtan csatlakozhat hozzánk, szeretettel várunk mindenkit!

Köszönöm a beszélgetést!

Vaday Tamás